Az Ácháréj mot-Kedosim szakaszt gyakran egyszerre olvassák fel a Tórából. Ez a két rész Mózes harmadik könyve, a Vájikrá egyik leginkább központi témáját vezeti be: a szentség témakörét. Az Ácháréj mot szakasz a jom kipuri áldozatok leírása után hirtelen váltással sorol fel különféle parancsolatokat, majd a következő felütéssel kezdődik a Kedosim szakasz:
Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek. (3Mózes 19:2)
A szentség a zsidóságban nem más, mint elkülönítettség. Szent – héberül kádos – Izrael népe, elkülönítve az összes többi néptől, és szent nap a szombat, mely elkülönül az összes többi naptól. A tórai parancsolatok rengeteg felszólítást és tiltást tartalmaznak, ám a parancsolatok puszta, szó szerinti betartása még csak az első lépés a szentség felé, mondja a Lubavicsi Rebbe. Szükség van ugyanis arra is, hogy a tórai törvényeket ne csupán testünkkel, hanem lelkünkkel is betartsuk, és tetteinket az a gondolat irányítsa, hogy az Örökkévaló szolgálatában cselekszünk. Az Álter Rebbe, a chábád hászidizmus alapítója így fogalmazta ezt meg leghíresebb művében, a Tánjában: Minden olyan cselekedet, mely ugyan nem tartalmaz tiltott aspektust, ám nem az Ég szolgálatára hajtják végre, és még akkor is, ha olyan testi szükséglet, mely az élet megtartásához szükséges, klipá – héj, vagyis negatív töltetű dolog. Nem magát a gyümölcsöt érinti, csupán a külső, a gyümölcsöt a külvilágtól elzáró héjat. Amikor pedig az ember nem Istent szolgálja, akkor elzárja magát tőle, ahogyan a héj elzárja a gyümölcsöt a külvilágtól.
Ebben az aspektusban is megnyilvánul az a zsidó koncepció, hogy a szentség – héberül kedusá – elválasztottságot jelent. Ez a kettős hetiszakasz legvégén a Tóra szövegének szintjén is megjelenik:
Legyetek tehát nekem szentek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek. (3Mózes 20:26)
Éppen ezért foglalkozik a Tóra ebben a szakaszban olyan kérdésekkel, melyek minden egyes embert érintenek, attól függetlenül, hogy zsidó, vagy más nép tagja-e. Mezőgazdaság, emberi kapcsolatok, üzlet és szexualitás. Éppen ezek a parancsolatok, illetve ezek betartása az, ami igazán mássá, elkülönítetté teszi a zsidó népet a többi nemzettől. Ezekben a profán emberi viselkedésekben tud igazán megmutatkozni a szentség, vagyis az, hogy a tórai parancsolatok betartása a legalapvetőbb emberi tevékenységeket és szükségleteket is az istenszolgálat eszközévé és megfelelő módjává változtatja. A zsidóság nem az aszketizmusban, az önmegtagadásban, vagy a világtól való elvonulásban látja a szentséget, hanem éppen ellenkezőleg, az Istentől adott lehetőségek megélésében, amennyiben a Tórában leírt parancsolatoknak megfelelő módon tesszük meg azt. Az embernek kapcsolatba kell lépnie a környezetével, és szentséggel kell átitatnia azt.
Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy az emberben benne van az Örökkévaló egy szikrája, és ezért képes a szentség legmagasabb fokának elérésére is. Az emberben levő isteni szikra a szentség egyre magasabb fokainak elérésére sarkallja azt, aki odafigyel a „pintele jid”, a lelkében élő kis zsidó szikra hangjára.
zsido.com
Az Ácháréj mot hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és további magyarázatok megismeréséhez kattintson ide. A Kedosim hetiszakaszhoz pedig kattintson ide. A kisfilmek elvezetik a nézőket Ázázél környékére, ahol a jom kipuri bűnbakot taszították le a szikláról, és a Herzl-hegyi katonai temetőbe, ahol azok a hősök nyugszanak, akik életüket adták az államért. (A hetiszakaszok nincsenek dátumhoz kötve, és nem mindig tartozik ugyanaz a szakasz ugyanahhoz a dátumhoz, ezért szerepel ebben a kisfilmben jom házikáron.)