A híres rabbi Akiva Eger szintén ismert fiát, Slomó rabbit egyszer a varsói rabbibíróság elé idézték egy örökösödési ügyben. A bíróság feje az ítélet kihirdetését egy hónappal elhalasztotta, majd amikor újból összeültek, elmarasztalták Slomó rabbit és a bész-din döntése értelmében a fiatal rabbinak tekintélyes kártérítést kellett fizetnie.
A pervesztes Slomó rabbi kötelezőleg elfogadta az ítéletet, de azért megjegyezte a bíróság vezető főrabbijának, hogy igazán megkérdezhették volna az ő háláchá-tudós apját is, ráv Akivát. A megszólított főrabbi erre a következővel felelt:
„Elmesélek egy történetet, a későbbi prágai rabbi, ráv Hersel életéből, aki mint fiatal fiú is már kivált környezetéből a leleményességével. Egyszer széder alkalmával ellopta az afikománt [egy félretett maceszdarab, melyet a széder végén fogyasztanak el a peszáchi bárányáldozat emlékére – szerk.], és addig nem volt hajlandó előadni, amíg a családja nem teljesítette minden kívánságát. Apja természetesen mindent megígért, hogy a szédert a hagyományoknak megfelelően lezárhassák, azonban, amikor az áfikománt végre készhez kapta, és mindenkinek adott belőle egy-egy darabkát, akkor a fiának azt mondta: »ha nem vonod vissza a kéréseidnek legalább egy részét, akkor nem kapsz az afikománból!«
Azonban erre a fiún a kétségbeesés legkisebb látszata sem mutatkozott, sőt, a lehető legnagyobb nyugalommal felelte: »gondoltam erre az eshetőségre is, ezért félretettem magamnak egy darabka afikománt is.«, majd a szájába vette a kis darab maceszt.
No, látja, kedves Slomó rabbi, én is úgy csináltam mint a kis Hersele!” – ezzel a főrabbi előhúzott kaftánja zsebéből egy levelet és az alperesnek nyújtotta. Slomó rabbi rögtön megismerte apja írását. A levélben Akiva Eger rabbi is csatlakozott a varsói rabbibíróság döntéséhez.
„Epizódok egy gaon életéből”, Zsidó Ujság, 1928. 4. évf. 13. old. 25. old. alapján. |