Stell Jichák rabbi Dél-Floridában született és nevelkedett, ahol nagy zsidó közösség él. Chicagóban és Izraelben végzett rabbinikus tanulmányai után a Központi Chábád Jesivában tette le vizsgáit és szerzett rabbi diplomát. Feleségével, Muskival és kisfiával, Mendellel 2017-ben költözött Magyarországra a lubavicsi mozgalom küldötteként.
– Hogy lett belőled lubavicsi küldött?
– Szeretettel teli családban nőttem fel, ami rengeteg vendég számára nyújtott „otthont távol otthontól”. Így egész gyerekkoromtól kezdve nagy lelkesedéssel segítettem zsidó felebarátaimat. Emlékszem, egész kiskoromban, már a bár micvám előtt is minden Szukkotkor ellátogattam egy szomszédos idősek otthonába, hogy segítsek az ott élőknek meglengetni a lulávot és elvigyem nekik az ünnep örömét. Kamaszkoromban a nyári hónapokat azzal töltöttem, hogy kis zsidó közösségeket kerestem fel világszerte, Texastól Románián át Szibériáig, hogy támogassam a zsidó identitásukat és Tórát tanítsak ezekben a kicsi, elszigetelt közösségekben. Nem volt számomra kérdés, hogy ha megnősülök, akkor az életemet annak szeretném szentelni, hogy teljesítsem a Rebbe álmát, hogy a zsidóság elérhetővé váljon a világ minden pontján a zsidók számára.
– Mivel foglalkozol Magyarországon?
– Amellett, hogy az Maimonidész Gimnáziumban tanítok, az is a feladatom, hogy felkeressem a környéken élő zsidókat és felajánljam nekik a segítségemet. Van például lehetőség arra, hogy mezuzát tegyünk az ajtóra és hasonlók. Ezt nagyon élvezem, nagyon szeretek különböző embereket megismerni, akiknek más és más a hátterük.
– Hogy tetszik az itteni élet? Mi a legnagyobb változás az életedben?
– Az élet nagyszerű, van kóser bolt, étterem – kicsit olyan, mintha megint otthon lennék. A legnagyobb kihívás a magyar nyelv megtanulása. Három nyelvet beszélek tökéletesen – az angolt, a hébert és a jiddist – így azt gondoltam, ez semmiség lesz. Hála Istennek, találtam egy fantasztikus tanárt, és jól haladok.
– Volt már valami érdekes kalandod, amióta ide költöztetek?
– A legmeghatóbb történetem nem sokkal azután esett meg, hogy megérkeztünk. Péntek délután volt és a sábesz előtti utolsó pillanatos bevásárlást intéztük egy élelmiszerboltban az otthonunk közelében. Itt találkoztam Turnheim Andrással, akitől megkérdeztem, hogy mennyi az idő, majd a következő kérdésem az volt, hogy nem zsidó-e. Azt válaszolta, hogy zsidó, de soha nem gyakorolta a vallást és nem is volt bár micvája sem. Mondtam neki, hogy sosincs késő, és megbeszéltük, hogy találkozunk később a bolt parkolójában, hogy életében először tfilint rakhasson. Láttam az arcán a meghatottságot, ahogy először életében elmondta a Smát.
Megadtuk egymásnak a telefonszámunkat, és azóta hetente találkozunk, Tórát tanulunk és tfilint rakunk együtt.
– Mik a célkitűzéseid a haszid újévre?
– Ahogy elérkezünk a haszidizmus újévéhez, azt tudom mondani, hogy a magyarországi chábád mozgalom fantasztikus munkát végez, amivel mindenki számára elérhetővé teszi a haszid tanításokat. A legújabb kiadvány, a Rebbe beszédeit bemutató Likuté Szichot a hetiszakaszok mélyebb jelentésének bemutatásán túl összeköti a Tóra tanításait napjainkkal. Az újévi fogadalmam is ezzel kapcsolatos: a heti Likuté szichotot fogom tanulmányozni.
Lieberman Flóra írása
Megjelent: Egység Magazin 28. évfolyam 100. szám – 2017. november 20.