A szombat áldást hoz az azt követő hétre. A sábátkor elvégzett spirituális munka áldásokkal tölti fel a „tartályainkat”, melyek kitartanak a következő hat napon át. Havonta egyszer azonban különleges lehetőségünk nyílik arra, hogy ne csak egy hétre, hanem egy egész hónapra való spirituális tartalékkal töltekezzünk fel, olvasható a chabad.org oldalon. Ez a lehetőség nem más, mint a „sábát mevárchim”, vagyis a szombat, melyen áldást mondunk a következő héten beköszöntő új hónapra.
Az újholdat és egyben az új zsidó hónap kezdetét (ros chodes) megelőző szombatot sábát mevárchimnak nevezzük. A szombat délelőtti szertartás során különleges áldást mondunk az új hónapra, és kihirdetjük az újhold pontos időpontját is.
A szombat reggeli tóraolvasás után az imát vezető cházán tóratekerccsel a karjaiban vagy a tóratekercset tartó férfi mellett állva mondja el a következőket:
„Aki csodákat tett atyáinkkal és megváltotta őket a rabszolgaságból a szabadságba, hamarosan váltson meg minket is, és gyűjtse össze szétszórt népünket a föld minden sarkából, egyesítve egész Izrael népét, és mondjuk erre: Ámen.
… [az aktuális hónap újholdja] a hétnek [ezen a napján/napjain] lesz, fordítsa az Örökkévaló jóra”. A szent, áldott legyen, újítsa meg számunkra és egész népe, Izrael háza számára életre és békére [ámen], jókedvre és örömre [ámen], beteljesülésre és megbékélésre, és mondjuk erre ámen.
A szöveget hagyományosan megelőzi a molád (a Hold „újjászületése”, tehát a sarló újbóli megjelenése az égen) pontos időpontjának bejelentése. Egyes közösségekben egyéb ima is tartozik a megszentelés szombatjához.
| Ezen a szombaton ijár hónapot áldjuk meg, mely a zsidó naptár második hónapja. A ros chodes két napos, szerdára és csütörtökre (május 8-9) esik. E hónap ötödik napján köszönt be jom háácmáut, Izrael Állam függetlenségi napja, huszonnyolcadik napján pedig jom Jerusálájim, azaz Jeruzsálem újraegyesítésének napja. E két jeles napot vallási ünnepként tarják meg a vallásos-cionista közösségekben. |