A könyvet egy internálótábor rabja írta 1940-ben.
Még jom kipur előtt mutatta be az izraeli holokauszt-emlékközpont egy kézzel írott jom kipuri imakönyv lapjait, melyeket a franciaországi Szent Ciprián internálótábor egyik rabja írt 1940-ben. A két lapot – melyeket a Jád Vásem internetes tárlatára is feltöltöttek az elmúlt napokban – 1973-ban adományozta a múzeum műtárgy-gyűjteményének Martin Friedmann, akinek apja, Ludwig Friedmann egyike volt azoknak a férfiaknak, akik imádkoztak ezekből a lapokból.
Friedmann Németországból menekült Belgiumba nem sokkal a II. világháború kitörése után. Amikor 1940 májusában a németek lerohanták Belgiumot, a helyi hatóságok elfogták a Belgiumban tartózkodó német és osztrák állampolgárokat (többségük zsidó volt), és „árulók” jelzésű vonaton Dél-Franciaországba toloncolták őket.
Martin Friedmann egy Svájcba tartó kindertransport csoporttal menekült meg a holokauszt borzalmai elől; ma az Egyesült Királyságban él. Amikor a lapokat a Jád Vásemnek ajándékozta, keveset lehetett tudni mind róla, mind pedig az imakönyvről. Több mint egy évtizednyi kutatómunka során derült csak fény számos részletre, az imakönyvhöz kapcsolható személyek kilétére – mondta Szárá Shore, a Jád Vásem Múzeum műtárgy gyűjteményének igazgatója.
“Mindössze annyi információval rendelkeztünk, hogy az apja [Ludwig Friedmann] németországi születésű menekült volt, akit egy franciaországi fogolytáborba küldtek, és hogy [az imakönyv] 1940 végén készült ros hásánára és jom kipurra” – emlékezett vissza a kutatásokat vezető Shore. „A gyűjtemény digitalizálása közben azonban hasonlóságot vettem észre e között és egy, a tulajdonunkban lévő peszáchi hágádá között, melynek ugyanolyan a formátuma.”
A hágádá egy másolt példányát őrzi a műtárgy gyűjtemény, és annak belső borítóján egy, Leo Ansbacher rabbit ábrázoló kép van, melyen a rabbi beszédet tart egy mázkir (a halottakért mondott emlékima) alkalmával peszách legutolsó napján. A Szent Ciprián-i jom kipuri imakönyv kézírása ugyanolyan, mint ennek a hágádának a kézírása, melyet Louis Zuckerman írt.
A szintén Németországból Belgiumba menekült, majd onnan a Szent Ciprián táborba toloncolt Ansbacher rabbi visszaemlékezésében szerepel, hogyan rakták össze a peszáchi hágádát. Arról is beszélt, hogy hogyan tartották meg a táborban az újévi istentiszteleteket: „Ami Szent Ciprián földjén felejthetetlen volt, az a ros hásáná [az 5701-es zsidó év újéve 1940. október 3-4-én]. Azon az ünnepnapon tiszta égbolt alatt álltunk, több ezer ember, akik közül mindnek ugyanaz volt a sorsa, egy egyszerű kórus vezette a gyülekezetet, és aztán jött a ’beszéd’. Abban a pillanatban mindannyian úgy imádkoztunk, mintha egy lélekből szóltunk volna, egy hang emelkedett fel az Örökkévalóhoz ezer szívből. Azok, akik ott voltak, erre gondoltak, és még sokkal többre azon az októberi napon.”
A rövidített jom kipuri máchzor (ünnepi imakönyv) a Kol nidrét (a jom kipur nyitó imádsága) és az istentisztelet főbb részeit tartalmazza. „A franciák működtették a tábort, és akkor még volt némi együttműködés a francia zsidó közösséggel… így egy időre meg tudták szervezni ott a zsidó életet”- magyarázta Shore. „Nyilvánvalóan keményen dolgoztak azért, hogy valamiféle közösségi élet lehessen ott.”
Az internetes tárlat szövege szerint: „Az imákkal megtöltött lapok tapintható bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a táborban őrzött rabok megpróbáltak ragaszkodni a hagyományaikhoz, annak érdekében, hogy vigasztalást és szellemi bástyát találjanak a francia internálótáborok nyújtotta borzalmas körülmények közepette.”
Szukot abban az évben október 16-án kezdődött. A tábort addigra elöntötte az áradás, és a fogvatartottakat a Gurs-i táborba küldték, ahol zsidó szellemi vezetők szervezték a társadalmi és a vallási eseményeket. Ansbacher és mások egy hivatalos bizottság, a CCA (Comité Central d’Assistance – Központi Támogató Bizottság) tagjai lettek – a bizottság feladata volt a betegápolás, az oktatás, a vallásos élet és a tóratanulás felügyelete. Szombaton és ünnepnapokon közösségi imákat tartottak, és a rabbi gyakran megnyugtató beszédeket tartott. A CCA-ban többek közt Mordecai Ansbacher, a már említett rabbi testvére, Dr. Pinchas Rothschild és Louis Zuckerman, akik már a háború előtt is kapcsolatban álltak egymással.
Arieh Zuckerman, Louis Zuckerman fia, aki gyermekként élte át a holokausztot, az 1950-es évek végén költözött Izraelbe. Ma Jeruzsálemben él. Egyik dédunokája és az Ansbacher-fivérek egyik dédunokája néhány évvel ezelőtt kötött házasságot – mesélte Shore.
Forrás: JPost