Vasárnap az EMIH két új tóratekercs befejezése mellett két új zsinagógát is felavatott. Az eseménysorozaton Semjén Zsolt bejelentette: átfogó megállapodást kötött a magyar kormány és az EMIH, amelynek értelmében a legmagasabb kategóriában elismert egyházzá válik. A részletekről és más fontos kérdésekről Köves Slomót kérdeztük.
– Vasárnap tripla ünnepséget tartott az EMIH, melynek keretében két új zsinagóga is nyílt. A szentendrei avatón Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes bejelentést tett. Azt mondta, hogy az EMIH „a legmagasabb egyházi kategóriába kerül”. Mit kell ez alatt érteni? A 2011. évi CCVI. törvény értelmében az EMIH már régóta a bejegyzett egyházak egyike. Miért volt szükség új megegyezésre? Semjén Zsolt bejelentésével új kategória született, vagy esetleg egy „Lex EMIH”-ről van szó?
A vasárnapi nap középpontjában az a történelmi ünnepség állt, amivel a zsidóság reneszánszát ünnepeltük és tóratekercseket avathattunk ott, ahol 75 évvel ezelőtt a mártírjainkat ártatlanul belőtték a nyilasok a Dunába. Ez a bejelentés ennek az ünnepnek egy „szimbolikus megtoldása” volt. Nem egy jogi, hanem egy szimbolikus elismerésről van szó. Magyarország a 90-es években a római katolikus egyházzal kötött egy ún. Vatikáni szerződést, aminek nyomán később több egyházzal – például a Református Egyházzal is megtette ezt. Sőt, a MAZSIHISZ-szel is kötött hasonlót még 2000-ben, szintén a Fidesz kormány regnálása alatt.
A kormány most ezt a kört bővíti, többek közt az EMIH-hel. A hitközség a többi bevett egyházhoz képest nem kerül ezáltal más jogi státuszba. Ami történt, az nem más, mint az EMIH munkájának, létezésének közéleti elismerése – és meggyőződésem, hogy ez a kiemelt figyelem, gesztus nemcsak az EMIH-nek, hanem az egész magyar zsidó közösségnek szól. Az, hogy eddig ebből csak a MAZSIHISZ részesült, és 19 évvel később még egy zsidó egyház érintett ilyen szimbolikus aktusban, szerintem mindenkinek csak az örömére válhat.
– Ha ilyen általános jellegű megegyezésről van szó, miért nem nyilvános a tartalma?
Egyelőre azért nem nyilvános, mert ugyan a kormány már elfogadta azt a normaszöveget – amin az EMIH és a kormány egyházügyi államtitkársága hosszú hónapokon keresztül egyeztetett –, az aláírás csak pár héten belül fog megtörténni, és utána teszik közzé a Közlönyben.
A megállapodás nem közjogi paramétereken vagy egyházfinanszírozás-politikai kérdéseken változtat, hanem egy szimbolikus elismerés, illetve lehetőség arra, hogy az adott egyház tevékenységének speciális vetületeit figyelembe véve, egyedi együttműködéseknek teremtsen keretet az egyházügyi törvény adta jogi paraméterek között. A Vatikáni szerződésben ilyen volt például az 5000 lélekszámnál kisebb lakosságú településeken szolgáló lelkészek támogatása, vagy a MAZSIHISZ vidéki temetők gondozására szánt támogatások. A mi esetünkben a vidéki és a határon túli közösségeink rabbijainak a támogatásáról is fog szólni megállapodás, valamint külön kitér a felső-oktatási együttműködésekre.
Ugyanis a Milton Friedman Egyetem – ami az amerikai Yeshiva University-hez hasonlóan egyszerre szolgálja ki a vallás iránt érdeklődő és világi hallgatók igényeit – hasonló státuszt fog kapni, mint a Pázmány Péter Egyetem és a Károli Gáspár Egyetem. Azaz egyházi egyetemként az államilag finanszírozott helyek és a világi, egyházi oktatás lehetőségei is ki fognak bővülni. Ezeknek a részletei szintén ki fognak derülni a normaszövegből.
– Az EMIH társadalmi beágyazottsága alapján mennyire legitim és indokolt mindez? Akár a fegyveres testületeknél szolgáló lelkészi szolgálatot nézve – valóban van ma erre igény Magyarországon az EMIH felé?
Az EMIH társadalmi beágyazottsága, a magyar zsidó kulturális, közösségi és vallási életben kifejtett jelentős szerepe nem megkérdőjelezhető. Ugyanakkor azt is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy bizonyos kérdések – például egy kis létszámú egyház esetében – nemcsak számarányokon múlnak. A megállapodásnak azért is van létjogosultsága, mert a magyar zsidósággal szemben a magyar államnak sokszoros és többszörös jóvátételi, valamint helyretételi felelőssége van – nemcsak anyagi, hanem szimbolikus és erkölcsi is. Azáltal, hogy az állam a zsidóság egyik irányzatát képviselő MAZSIHISZ mellett az ortodox és vallásos zsidóságot képviselő EMIH-hel is megállapodik, kifejezi, hogy a zsidóságnak minden irányzatát fontosnak tartja.
De akkor is beszélhetünk legitimitásról, ha a zsidó közösségen belüli számarányokra tekintünk. Jelenleg több EMIH-es rabbi van szolgálatban, mint MAZSIHISZ-es. Zajlik egy egészséges verseny, és adja Isten, hogy minél több rabbi szolgáljon. Számomra az a legfájdalmasabb, amikor a magukat zsidó közösség vezetőinek tekintő személyek egy mondatban tudnak beszélni nem zsidó emberek antiszemitizmusáról és tudják ugyanazokat a típusú vádakat zsidó testvéreikkel szemben felhozni. Hála Istennek a józan hangok sem vesztek azért még tejesen ki a zsidó közéletből.
– Attól nem tart, hogy az ilyen „szimbolikus bejelentések” még jobban megosztják a zsidó közösség tagjait?
Szerintem a magyar kormány akkor osztaná meg a közösséget, ha a MAZSIHISZ-szel kötött megegyezést elvenné és másnak adná oda. A magyar kormány nem megosztásra igyekszik azzal, hogy egy nyitott hozzáállással egyszerre több közösséget is támogat. Ennek a lehetőségnek mindahányunknak örülnie kellene, hiszen a hazai zsidóság és az egész társadalom válik gazdagabbá azáltal, ha például egy ilyen megállapodásnak köszönhetően többen jutnak magas szintű oktatási lehetőségekhez. Gyűlölködés helyett, a szellemi versenyt úgy kellene látni, mint, ami gyarapít.
– Ha ez a verseny a többi felekezettel is zajlik, mindegyik bevett egyházzal köttetik ilyen „bilaterális” egyezmény vagy a legmagasabb kategória emlegetése azt jelenti, hogy az állam mostantól megmondja, melyik az egyház lesz az első az egyenlők között?
Arra nincs rálátásom, milyen tempóban, hogyan és fognak-e egyáltalán minden egyházzal ilyet kötni. Különös tekintettel arra, hogy a jelenleg bevett egyházak körében ennek a megállapodásnak nincs közjogi jelentősége. Annak örülök, hogy az EMIH-hel köttetett egy ilyen megállapodás, és semmivel nem lennék szomorúbb, ha még többekkel köttetne.
– És mit tett az EMIH azért, hogy az egyezmény megköttessen? Egyes – a blogvilágban napvilágot látott – eszmefutattások szerint, úgy tűnhet, beigazolódott az a feltevés, miszerint az EMIH az Orbán-kormány felé szervilis, és ez most egy paktum formájában is testet öltött.
Ez teljesen abszurd és ezt visszautasítom. Az EMIH-nek egyetlen érdeme volt mindebben: az a kemény munka, amit az elmúlt évtizedekben kifejtett a zsidó közösségépítés terén – például zsinagógák, óvodák, általános iskola és középiskola, sőt a Tett és Védelem Alapítvány megalapításával. Nem lehet nem látni, hogy az EMIH-nek vezető szerepe van a zsidó vallási és közösségi életben, és öröm, ha ezt a magyar kormány is értékeli.
– Semjén Zsolt szerződésként is utalt a megegyezésre. Egy szerződés pedig nemcsak jogokkal és előnyökkel jár, hanem kötelezettségekkel is. Mit ígért az EMIH ezért a „szimbolikus elismerésért” cserében a jövőre nézve?
Ezek olyan szimbolikus kötelezettséggel járnak, amik amúgy is maguktól értetődőek. Például az EMIH tiszteletben tartja a magyar törvényeket, elkötelezett a magyar kultúra és közjó érdekében, és így tovább. A szöveg hamarosan nyilvános lesz, és mindenki láthatja, hogy pontosan mit tartalmaz.
– A miniszterelnök-helyettes fontosnak nevezte, hogy a szerződés tartalmazza azon zsidó emlékhelyek megőrzését és felújítását is, amelyekhez ma már nem tartozik gyülekezet. Ha mindez elsősorban egy közösség számára lényeges, miért az állam pénzén akarja ezt folytatni az EMIH?
Ahogy Semjén Zsolt kifejtette: az EMIH kiemelt feladatának tekinti, hogy ezek a helyek ne csak megőrizve legyenek, hanem tartalommal élettel is megtöltsük ezeket a helyeket – ahogy tettük például a mádi zsinagóga és rabbiház esetében, ami fontos kulturális központ lett egész Tokaj-Hegyalja területén. A történelmi emlékek egyszerre a többségi társadalom és a magyar zsidóság szellemi örökségei – amik a zsidó egyházaknak és a magyar kormánynak is fontosak.
De ha már támogatásokról beszélünk, megnézhetjük a számokat is, amik szintén cáfolják, hogy bármilyen paktum állna a háttérben. Az EMIH 2010 óta évente 200 millió támogatást kap, a MAZSIHISZ több mint 1,5 milliárd forintot. A MAZSIHISZ a zsidó kórházra 4.5 milliárd forintot, egyetlen zsinagóga (Rumbach, a szerk.) felújítására pedig 3 milliárd forintot kapott – annyit, amennyit az EMIH összesen nem, együttvéve az összes egyedi támogatást. Érdemes a „civil kurázsit” gyakorolni és szemmel tartani, melyik közösség milyen hatékonysággal bánik az ilyen juttatásokkal a magyar zsidóság és a magyar társadalom javára.
– Vannak, akik szerint például médiabirodalmat építenek. A zsido.com, a Neokohn mellett ugyanis a 168 óra és a Klubrádió kapcsán mostanában többen azt állították, hogy az EMIH arra törekszik, szolgálóeszközzé alakítsa az eddig ellenzéki kötődésű orgánumokat.
A Klubrádió és a 168 óra kapcsán újra leszögezem: ezek nem tartoznak az EMIH tulajdonába, nem akar és nem is fog politikai befolyást ezeken keresztül gyakorolni. Az EMIH támogatói köre volt az, ami megmentette ezt a két médiumot, és az EMIH-nek ebben csak közvetítő szerepe volt. Mindezzel annak a tendenciának a megállítása volt annak idején a cél, ami már akkor látható volt: a baloldali média elkezdte „kóserolni” a nyíltan rasszista és antiszemita programot hirdető Jobbikot. Jó lett volna ennek az abszurditására rámutatni, de sajnos – minden igyekezet ellenére – ezek a médiumok végül nem tudták megakadályozni, hogy a „kóserolási folyamat” végbemenjen.
Ennek még nem látjuk a végét és következményeit, de veszélyes, amikor a Jobbik múltjával és jelenével szemben elnézőek – a baloldali párttagok egyszercsak összeállnak és egy szavazólapon lesz a DK, Jobbik, MSZP – és a társadalom tagjaiban ezzel az antiszemitizmust legitimálják.
Az pedig döbbenetes számomra, hogy ugyan az EMIH így közvetve hozzájárult ezeknek a médiumoknak a fennmaradásához, mégis sokan vádaskodnak. Negyedszer hozakodnak elő azzal, hogy a 168 óra be fog zárni, mintha egyesek kifejezetten ezt kívánnák.
A Neokohnnal kapcsolatban pedig az EMIH-nek az volt a célja, hogy egy olyan új hang jelenjen meg a hazai zsidó médiában, ami egy konzervatív, Izrael-barát médiumként megmutatja, hogy a nemzetközi világ hogyan változik, és ennek milyen hatása van a világra, Magyarországra és a magyar zsidóságra. Fontos, hogy az embereknek rálátása legyen a nemzetközi helyzetekre, különösen zsidó perspektívában.
Ehhez pedig fontos, hogy a média színvonala ne romoljon. Az ugyanis személyes tapasztalatom, hogy az utóbbi időben sokan inkorrektül járnak el például egy-egy interjú esetében is. Többször rögzítettek egy beszélgetést a feltett kérdésekre adott válaszokkal, végül mégis egyetlen mondatot ágyaztak be az adott agenda alapján megírt riport soraiba.
– Közeledik a zsidó újév, az interjú végéhez érve, mit üzen a zsido.com olvasóinak az 5780-as év beköszöntével?
A szellemi versenynek mindig van helye, de ne engedjük, hogy a szellemi verseny helyét az alpáriság vegye át. Azt ugyanis látjuk, hogy történelmi pillanat áll fent a magyar zsidóság szempontjából. Nem volt olyan időszak, amik Európában a számottevő zsidó közösséggel bíró országok közül Magyarország lett volna a legbiztonságosabb ország a zsidóság számára, és amikor ilyen nyitottság lett volna a társadalom részéről arra, hogy megismerjék a zsidóságot, vagy amikor ilyen reménykeltő lett volna a magyar politika hozzáállása Izrael államához. Kevés olyan időszak volt a magyar zsidóság történelmében, amikor ilyen lehetőségek adódtak volna az identitásunk és vallásunk szabad megélésére.
Ez nem cáfolja, hogy még mindig van egy 35-40 százalék, amely azonosul az antiszemita ideológiákkal, de a mi felelősségünk is, hogy ez a szám csökken-e vagy sem a társadalomban. Felelősségünk az is, hogy a zsidó közösség számára nyújtott – történelmileg és európai szinten is példátlan – támogatásokat megfelelően kezeljük. Mi az EMIH-ben erre törekszünk. Az EMIH célja, hogy tíz éven belül ne legyen olyan budapesti kerület vagy agglomerációs térség, amiben ne lenne zsinagóga, zsidó közösségi központ. Az idén már megnyitott zsinagóga mellett a két új imahelynek is az a célja, hogy az intézmények ne csak a falakról, hanem a benne levő közösségekről is szóljanak.
Az interjút készítette: Csere Ivett