Ezen a héten kezdjük olvasni a zsinagógákban a Smot könyvét, mely címét az első szakaszáról kapta, és azt jelenti: nevek.
A könyv az Egyiptomba levonuló család tagjainak név szerinti felsorolásával indul. Bölcseink több helyen is felteszik a kérdést, hogy vajon miért ismétli meg a Tóra megint a neveket, amikor korábban ezt már megtette. Azt tudjuk, hogy a Tórában semmi sincs véletlenül, minden szónak, betűnek jelentése és fontos szerepe van. Ha tehát a szöveg itt megismétli a felsorolást, annak bizonyosan oka van.
A legtöbb magyarázó szerint olyan ez, mint amikor egy gazdag ember megszámolja a vagyonát. Mivel örömét leli a gyémántokban, ékszerekben, pénzérmékben, ezért újra és újra átnézi, számba veszi, amije van. Így tesz az Örökkévaló is szeretett népével: egyesével megszámolja annak tagjait, hiszen mindannyian fontosak vagyunk a számára.
A Rebbe beszédeiben egy további magyarázatot is kínál. A 147. zsoltárt idézi:
Mert jó zengeni Istenünknek, mert kellemes, illendő a dicséret… Ő, ki… számát olvassa meg a csillagoknak, mindnyájukat néven szólítja.
A Rebbe magyarázata szerint a csillagok néven szólítása azok fontosságát és jelentőségét fejezi ki. A név ugyanis tartalommal tölti meg a dolgokat, egyéniséggel ruházza fel és kiemeli a tömegből. A Rebbe a zsidó népet a csillagokhoz hasonlítja az ismert tórai ígéret alapján:
Tekints csak fel az égre és számláld meg a csillagokat, ha meg bírod azokat számlálni. És mondta neki: Így lesz a te magzatod! (M.I. 15:5) – mondta az Örökkévaló Ávráhámnak.
És megsokasítom magzatodat, mint az ég csillagait (M.I. 26:4) –ígérte Isten Jiccháknak.
Ahogyan a csillagokat név szerint szólítja az Isten, ugyanúgy az Egyiptomba, Izrael Földjéről a száműzetésbe menő népét is név szerint szólítja, nehogy elvesszenek. A Talmud szerint (Bécá traktátus): „aminek neve van, az nem veszik el” – vagyis amit az ember elnevezett, az akkor is az övé marad, ha megfeledkezik róla véletlenül, és ezért – név nélkül – hefkerré, bárki által elvihetővé – válna. Az Örökkévaló azonban nem felejti el a népét, minden tagját név szerint szólítja, és ezáltal nem is veszhetnek el még a szétszóratás legsötétebb idejében sem. Ha néha úgy is néz ki, hogy az Örökkévaló ott felejtett minket, tudnunk kell, hogy soha nem feledkezik meg rólunk, számon tart minket név szerint.
És elpirul a Hold és megszégyenül a Nap, mert király lett az Örökkévaló, a seregek ura Ción hegyén és Jeruzsálemben… (Jesája 24:23)
Bölcseink ezt a prófétai mondatot úgy magyarázzák, hogy a Nap és a hold nem örökké tartó dolgok, a csillagok azonban igen. Így aztán a csillagokhoz hasonlító zsidó nép is örökké élni fog.
A követező salátát úgy pettyezik a tőzegáfonya csillogó vörös szemei, mint az eget a csillagok:
Tőzegáfonyás káposzta- és répasaláta
Párve, tojás- és gluténmentes
Negyed fej káposzta
2 szál sárgarépa
1 pohár tőzegáfonya
1 ek. citrom
1 gerezd fokhagyma
1 kk. olívaolaj
Só és bors, ízlés szerint
A répát kis lyukú reszelőn lereszeljük. A káposztát kívülről megvizsgáljuk, ha nem látható rajta nyoma annak, hogy kártevők támadták meg, akkor nyugodtan felvághatjuk és felhasználhatjuk, mivel az egymásra boruló levelek közé nem férkőzhet be észrevétlenül és nyom nélkül bogár, aminek a fogyasztása a kóserság törvényei szerit tilos. A káposztát szintén lereszeljük, a fokhagyma gerezdet pedig összetörjük. A citromlét és az olajat a zöldségekhez adjuk, sózzuk, borsozzuk. A tőzegáfonyát vízbe áztatjuk, majd leszűrjük, és megvizsgáljuk, nincs-e benne kártevő. A tiszta tőzegáfonyát a salátához adjuk, alaposan összekeverjük és fogyasztás előtt egy fél órába hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.