Áldás mindenre van, de milyen áldást mondunk a gombára? Egyáltalán, mitől kóser a gomba?

Abból a szabályból kiindulva, hogy mindaz, ami nincsen kifejezetten tiltva, megengedett, a gombafélék általánosságban véve kóserek, azonban – mivel a bogarak, kukacok, kártevők a szigorúan tiltott kategóriába esnek, és ezek egyes területeken könnyen megtámadják a gombákat -, nagyon fontos meggyőződnünk a fogyasztás előtt arról, hogy a gomba nem fertőződött ezekkel. Felhasználás előtt alaposan megmossuk a gombát, majd gondosan megvizsgáljuk, hogy nincs-e rajtuk nyoma a kártevőknek. (Amennyiben konzerv gombát használunk, bizonyosodjunk meg arról, hogy az megfelelő kósersági igazolással rendelkezik, így biztosak lehetünk abban, hogy nem tartalmaz nem-kóser hozzáadott anyagot, és abban is, hogy nincs benne bogár.)

A gomba fogyasztása előtt mondandó áldásról a Talmudban (Bráchot 40b) olvashatunk. Bár a gomba a talajon nő, mégsem úgy kapja onnan a tápanyagokat, ahogyan a növények. Az ember által fogyasztott gomba a föld alatt növekvő, esetenként hatalmas területeket behálózó gombafonalak rendszerének a föld fölött megjelenő része, mely, a növényekkel ellentétben nem fotoszintetizál, hanem mintegy parazitaként nyeri tápanyagait lebomló organikus anyagokból. Ezért nem a zöldségekre mondott „boré pri háádámá” (aki a föld gyümölcsét teremtette) áldás, hanem az általános „sehákol” (akinek szavára minden termett) bráchá a használatos.

A gombafélék azonban nemcsak azért különlegesek, mert sajátos áldást mondunk rájuk. A midrás szerint az Örökkévaló minden nem-kóser ételnek megteremtette a kóser párját is. A dögök és elhullott állatok fogyasztásának tilalmával együtt például megteremtette a szarvasgombát (illetve a föld alatt növekvő gombaféléket) és más, a föld felszíne fölött megjelenő gombákat azok kiváltására.

A gomba emellett érdekes szimbólumként és emlékeztetőként is szolgál. A Talmud (Sábát 30b) elbeszéli, hogy amikor Rábán Gámliel azokról a csodálatos eseményekről mesélt a tanítványainak, melyek a megváltás után következnek be, elmondta többek közt azt is, hogy Izrael Földje minden nap friss süteményt terem majd: „Legyen gabonának bősége az országban a hegyek csúcsán” (Zsoltárok 72:16). Egyik tanítványa azonban szkeptikusan fogadta ezt a magyarázatot, és Rábán Gámliel azt tanácsolta neki, hogy figyelje csak meg a gombákat, melyek egy éjszaka alatt nőnek ki a földből, és máris fogyaszthatók – ha ez lehetséges, miért ne történhetne meg más ételféleségekkel is.

A XIX. század végén – XX. század elején Lengyelországban élt Ávnéj Nezer (rabbi Ávráhám Bornsztain) a következőképpen fejtegette tovább a talmudi magyarázatot: amióta az első ember evett a tiltott fa gyümölcséből, táplálékát nehéz és verejtékes munkával kell előteremtenie a földből. A gombára azonban, ami, mint fentebb láttuk, a növényektől eltérő módon növekszik és nyeri tápanyagait, ezért az Örökkévaló áldásaként tekinthetünk rá, mivel nem érinti a földre kirótt büntetés. A gomba a talajból növekszik, fogyasztásra készen, és az Ávnéj Nezer szerint Rábán Gámliel magyarázata mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy a – reményeink szerint – nagyon közeli jövőben, a messiási időkben a gabonafélék is ugyanúgy növekednek majd.

 

Serpenyőben sült sárga rókagomba

Párve

300 g rókagomba

1 csomag újhagyma

3 gerezd fokhagyma

1-2 ek. olívaolaj

Só, bors, ízlés szerint

A rókagombát alaposan megmossuk, és átvizsgáljuk, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nincs benne bogár, vagy más kártevő. Az újhagymát felkarikázzuk, a fokhagymát összetörjük. Az olajat serpenyőbe töltjük, a gombát, a hagymát és a fokhagymát rádobjuk, és nagy lángon pirítani kezdjük. Sózzuk, borsozzuk, és időnként megkeverjük. A gomba sok levet ereszt, ízlés szerint elpárologtathatjuk a levét, és megpiríthatjuk az ételt (ez hosszabb időt vesz igénybe), vagy hagyhatjuk több lével, és tálalhatjuk szárazabb körettel, például rizzsel, vagy kuszkusszal. Fogyaszthatjuk főétel gyanánt, vagy köretként.

zsido.com