Áldás mindenre van, de milyen áldást mondunk a gombára? Egyáltalán, mitől kóser a gomba?
Abból a szabályból kiindulva, hogy mindaz, ami nincsen kifejezetten tiltva, megengedett, a gombafélék általánosságban véve kóserek, azonban – mivel a bogarak, kukacok, kártevők a szigorúan tiltott kategóriába esnek, és ezek egyes területeken könnyen megtámadják a gombákat -, nagyon fontos meggyőződnünk a fogyasztás előtt arról, hogy a gomba nem fertőződött ezekkel. Felhasználás előtt alaposan megmossuk a gombát, majd gondosan megvizsgáljuk, hogy nincs-e rajtuk nyoma a kártevőknek. (Amennyiben konzerv gombát használunk, bizonyosodjunk meg arról, hogy az megfelelő kósersági igazolással rendelkezik, így biztosak lehetünk abban, hogy nem tartalmaz nem-kóser hozzáadott anyagot, és abban is, hogy nincs benne bogár.)
A gomba fogyasztása előtt mondandó áldásról a Talmudban (Bráchot 40b) olvashatunk. Bár a gomba a talajon nő, mégsem úgy kapja onnan a tápanyagokat, ahogyan a növények. Az ember által fogyasztott gomba a föld alatt növekvő, esetenként hatalmas területeket behálózó gombafonalak rendszerének a föld fölött megjelenő része, mely, a növényekkel ellentétben nem fotoszintetizál, hanem mintegy parazitaként nyeri tápanyagait lebomló organikus anyagokból. Ezért nem a zöldségekre mondott „boré pri háádámá” (aki a föld gyümölcsét teremtette) áldás, hanem az általános „sehákol” (akinek szavára minden termett) bráchá a használatos.
A gombafélék azonban nemcsak azért különlegesek, mert sajátos áldást mondunk rájuk. A midrás szerint az Örökkévaló minden nem-kóser ételnek megteremtette a kóser párját is. A dögök és elhullott állatok fogyasztásának tilalmával együtt például megteremtette a szarvasgombát (illetve a föld alatt növekvő gombaféléket) és más, a föld felszíne fölött megjelenő gombákat azok kiváltására.
A gomba emellett érdekes szimbólumként és emlékeztetőként is szolgál. A Talmud (Sábát 30b) elbeszéli, hogy amikor Rábán Gámliel azokról a csodálatos eseményekről mesélt a tanítványainak, melyek a megváltás után következnek be, elmondta többek közt azt is, hogy Izrael Földje minden nap friss süteményt terem majd: „Legyen gabonának bősége az országban a hegyek csúcsán” (Zsoltárok 72:16). Egyik tanítványa azonban szkeptikusan fogadta ezt a magyarázatot, és Rábán Gámliel azt tanácsolta neki, hogy figyelje csak meg a gombákat, melyek egy éjszaka alatt nőnek ki a földből, és máris fogyaszthatók – ha ez lehetséges, miért ne történhetne meg más ételféleségekkel is.
A XIX. század végén – XX. század elején Lengyelországban élt Ávnéj Nezer (rabbi Ávráhám Bornsztain) a következőképpen fejtegette tovább a talmudi magyarázatot: amióta az első ember evett a tiltott fa gyümölcséből, táplálékát nehéz és verejtékes munkával kell előteremtenie a földből. A gombára azonban, ami, mint fentebb láttuk, a növényektől eltérő módon növekszik és nyeri tápanyagait, ezért az Örökkévaló áldásaként tekinthetünk rá, mivel nem érinti a földre kirótt büntetés. A gomba a talajból növekszik, fogyasztásra készen, és az Ávnéj Nezer szerint Rábán Gámliel magyarázata mögött az az elképzelés húzódik meg, hogy a – reményeink szerint – nagyon közeli jövőben, a messiási időkben a gabonafélék is ugyanúgy növekednek majd.
Serpenyőben sült sárga rókagomba
Párve
300 g rókagomba
1 csomag újhagyma
3 gerezd fokhagyma
1-2 ek. olívaolaj
Só, bors, ízlés szerint
A rókagombát alaposan megmossuk, és átvizsgáljuk, hogy megbizonyosodjunk róla, hogy nincs benne bogár, vagy más kártevő. Az újhagymát felkarikázzuk, a fokhagymát összetörjük. Az olajat serpenyőbe töltjük, a gombát, a hagymát és a fokhagymát rádobjuk, és nagy lángon pirítani kezdjük. Sózzuk, borsozzuk, és időnként megkeverjük. A gomba sok levet ereszt, ízlés szerint elpárologtathatjuk a levét, és megpiríthatjuk az ételt (ez hosszabb időt vesz igénybe), vagy hagyhatjuk több lével, és tálalhatjuk szárazabb körettel, például rizzsel, vagy kuszkusszal. Fogyaszthatjuk főétel gyanánt, vagy köretként.
zsido.com
További receptjeinket és cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.