Egy kis bibliai különlegesség a kísérletező kedvűek számára.
A Bo hetiszakasz az Egyiptomot sújtó utolsó három csapással indul: sáskák, sötétség és elsőszülöttek halála. A sáska nemcsak az egyetlen kóser rovarfaj, de az egyetlen kóser állat, melyen keresztül csapás érkezett Egyiptomra. A többi, állatok által hozott csapásban (békák, tetvek, vadállatok) nem kóser élőlények szerepeltek.
A Tóra egyenesen utálatosságnak nevezi a rovarokat és csúszómászókat, és szigorúan megtiltja a fogyasztásukat. Ez alól csak bizonyos sáskafajok élveznek kivételt, ám néhány elszigetelt közösségtől eltekintve ezek sem fordulnak elő a zsidó családok asztalán. És ez nem csupán ízlés dolga.
Ezt olvassuk a Tórában:
De azt ehetitek minden szárnyas csúszó-mászó közül, mely négy lábon jár, amelynek szárai vannak a lábai fölött, hogy szökdécseljen velük a földön… (3Mózes 11:21)
A Misna (Chulin 3:7) is felsorolja a kóser sáskák jellegzetességeit: négy láb, négy szárny, ugrólábak és a test nagyobb részét eltakaró szárnyak. Rabbi Josze még azt is hozzátette, hogy nem elegendőek a jelek, de még chágávnak, sáskának is kell hívni az állatot, vagyis kell, hogy legyen olyan szóbeli hagyomány, mely szerint kóser sáskával van dolgunk. A Talmud szerint 800 nem-kóser szöcske- és sáskafaj létezik és ezek közül mindössze nyolc kóser. Mivel napjainkban már nem lehetünk biztosak abban, hogy melyek ezek, inkább tartózkodunk a sáskaevéstől.
Mindazonáltal vannak olyan zsidó közösségek, ahol a mai napig nem szűnt meg a sáskaevés hagyománya. Bizonyos marokkói és jemeni zsidó közösségek tagjai között ugyanis napjainkig élő tradíció a kóser sáskák felismerésének tudománya. A sivatagi sáskát (Schistocerca gregaria) a legtöbben kósernak fogadják el. E faj egyedei a legveszélyesebbek egyébként a termésre nézve, mivel ezek a leghajlamosabbak a tömeges rajzásra.
Chájim ibn Átár rabbi, akit – egy művének címéről – leginkább Or HáChájimként ismerünk (1696 –1743) Marokkóban született és Jeruzsálemben hunyt el. Bár ő maga olyan helyről származott, ahol szokásban volt a sáskafogyasztás, olyannyira ellenezte azt, hogy meg is tiltotta a zsidók számára. A legfőbb okot az szolgáltatta erre, hogy Rási szerint a Tórában kiemelt ugrólábaknak a rendes lábak fölött kell elhelyezkedniük, míg ezek közül soknak a rendes lábak alatt van az ugrólába. Napjainkban az a szokás, hogy ha az ember olyan családból származik, ahol folyamatosan létező a hagyomány, akkor ő eheti a sáskát, mások számára viszont szigorúan tilos.
Most következő receptünk azoknak szól tehát, akiknek a családjában fennmaradt a sáskaevés hagyománya. (A recept forrása: greenprophet.com) De, hogy a többi olvasónk se maradjon recept nélkül, nekik sáska helyett sóskát ajánlunk.
Ropogós sáska-falatok
párve
25 sáska
2 l zöldségalaplé
½ kk. kurkuma
4 ek. liszt
¾ kk. só
csipetnyi bors és chili por
½ kk. őrölt koriander
½ kk. fokhagymapor
1 nagy tojás
olívaolaj a sütéshez
Az alaplét felforraljuk, hozzáadjuk a kurkumát. Ha forr, beledobjuk a sáskákat, és három percen át nagy lángon forraljuk. Leszűrjük, és kissé kihűtjük a sáskát. Eltávolítjuk a fejeket, a rövid lábakat (a leírás szerint a hosszú lábak puhák és némileg csirkecombra emlékeztetnek), a szárnyakat, valamint a fekete, fonalszerű belet. A sót és a többi fűszert hozzáadjuk a liszthez, a tojást felverjük (ellenőrizzük előtte, hogy ne legyen benne vércsepp). A sáskákat előbb a tojásba, majd a lisztbe forgatjuk bele. Az olajat felforrósítjuk, és másfél-két perc alatt a sáskákat minden oldalukon aranyszínűre sütjük. A fűszeres liszt helyett használhatunk egyszerű panírt is. A szokásosnál citromosabb tchinával és citromlével jól megöntözött salátákkal körítve tálaljuk.
Sóskafőzelék
párve
½ kg fagyasztott sóska
1-2 ek. olaj
1 dl növényi tej (pl. rizstej)
3 ek. liszt
1 kk. só
2 ek. cukor, ízlés szerint
A sóskát az olajon felolvasztjuk, közben a lisztet csomómentesen elkeverjük a növényi tejben. Ha a sóska felolvadt, és pépes állagúvá vált, óvatosan beleeresztjük a lisztes habarást, majd néhány percen át kis lángon forraljuk. Végül ízlés szerint a cukrot is hozzáadjuk, és addig melegítjük, amíg fel nem olvad a főzelékben.