Egy olvasónk azt kérdezte, hogy van-e peszáchi változata is a közkedvelt finomságnak, így ennek jártunk utána.
Örömmel jelentjük, létezik peszáchra kóser gofri, ami ráadásul nem is gebrocht, vagy héberül srujá, tehát azok is bátran elkészíthetik, akik nem fogyasztanak olyan ételt, amiben a macesz, vagy annak valamilyen formája, például a maceszliszt folyadékkal érintkezett.
Peszáchkor azonban nemcsak arra ügyelünk, hogy milyen hozzávalókat használunk fel az ételek készítése során, hanem külön, csak peszáchkor használatos edényeket és eszközöket is alkalmazunk a konyhában. Peszáchi tányérokat, peszáchi evőeszközöket – és adott esetben peszáchi gofrisütőt. Ezeket az év többi napján elzárva tartjuk, és csak akkor vesszük elő, amikor már minden készen áll a konyhában: a pultok lesikálva, a szekrények kisúrolva, a gáztűzhely megfelelően kiégetve. Vannak egyébként olyan eszközök, melyek kóserolhatók peszáchra: az egy darabból készített evőeszközök, ezüstpoharak, fémtálcák.
Édesapám így emlékszik vissza gyerekkorának peszáchi készülődéseire:
„Kezdjük a megelőző nappal, amikor a nagypapával körbejártuk a lakást, és összeszedtük a morzsákat. Ő rakta ki a morzsákat, de nélkülem, úgyhogy előreeresztett, és azt mondta, hogy keressem meg, hol a chomec a lakásban. Azért óvatosságból mindig valami nagy üres lapos felületnek a sarkára rakta, nehogy valami véletlenül felfedezetlen maradjon. [Amikor megtaláltam,] foghattam a libatollakból cérnával összekötözött kis seprűt, és rásöpörtem valami lapátszerűre, amit külön erre a célra vittünk magunkkal. Nagypapa pedig mögöttem állt, kezében volt az imakönyv és egy égő gyertya, azzal világított nekem a kutatáshoz. Ekkorra már a nagymama egy héten keresztül kaserolt a rendelkezésére álló eszközökkel. A gáztűzhely nyílt lángjába berakott egy kis öntöttvas gyűrűt. Ezt vörös izzásig hevítette a lángon, és amikor már világított, egy nagy fogóval megfogta, és beledobta a már ott várakozó, vízzel teli vájdlingba. Így ment végig azon a néhány edényen, amire mindenképpen szüksége volt. Nem volt sok, mert a legtöbb, az külön peszáchi készlet volt, és fenn volt az előszobai szekrény tetején… Kihoztuk a nagylétrát, ezzel kezdődött minden évben a szertartás. Nagyapám felmászott a szekrény tetején egy óriási, vesszőből font fedeles utazókosárhoz. Felnyitotta a tetejét, és elkezdte kérdezgetni nagyanyámat, aki szintén ott állt: „Itt van ez a… leadjam?” – „Add le, legföljebb visszatesszük.” A végén mindent leadtunk, de lehet, hogy volt egy pár dolog, ami ott maradt. Tele volt a kosár faforgáccsal, hogy ne koccanjanak egymáshoz az edények. Mert ott minden volt. Cserép üveg, alumínium, öntöttvas, zománcozott dolgok…”
Most pedig nézzük, hogyan készül a gluténmentes gofri. Fontos, hogy az összetevők peszáchra kóser minősítéssel rendelkezzenek.
Gluténmentes (peszáchi) gofri
Tejes
2 pohár gluténmentes lisztkeverék
1 púpozott ek. cukor
1 csomag sütőpor
Csipetnyi só
4 tojás, szétválasztva
1 pohár tej
3 ek. vaj, megolvasztva
3 ek. olaj
A száraz hozzávalókat tálba tesszük, hozzáadjuk a tejet, a tojások sárgáját, az olvasztott vajat és az olajat, majd simára keverjük. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, majd óvatosan az előző keverékbe forgatjuk. A gofrisütő méretének megfelelő mennyiségű tésztát adagolunk az eszközbe, és a használati utasításnak megfelelően megsütjük. Datolyakrémmel, lekvárral kínáljuk.
|
Ez a cikk azért jelenhetett meg, mert olvasóink egy része tavaly az EMIH-nek ajánlotta fel a személyi jövedelemadója 1 százalékát. Erre a segítségre idén is szükségünk lesz.
A zsido.com szerkesztősége azért dolgozik, hogy olvasóink minél érdekesebb és sokszínűbb tájékoztatást kapjanak a zsidóságot érintő hazai és nemzetközi eseményekről, valamint a judaizmussal kapcsolatos kérdésekről. A munkánkat az 1 százalékos felajánlások teszik lehetővé. Ezért arra kérjük minden kedves olvasónkat, hogy támogassa adója 1 százalékával az EMIH-et, a zsido.com fenntartóját. Az EMIH technikai száma: 1287 |