A középkorban december 24-én, karácsony estéjén gyakoriak voltak a zsidók ellen elkövetett erőszakos támadások, sőt, pogromok, ezért a zsidók évszázadokon át félelemmel tekintettek e nap elé, és számos folklorisztikus szokás kapcsolódik ehhez a néhány órához. A zsidó néphit szerint például a fokhagyma nemcsak a testi, hanem a lelki egészséget is szolgálja, nevezetesen távol tartja a világban jelenlevő negatív erőket, ezért szokás december 24. estéjén fokhagymás ételt fogyasztani.

Számos középkori írásos forrás bizonyítja egyébként, hogy az európai zsidók előszeretettel fogyasztottak nagy mennyiségű fokhagymát. Ez a szokás a későbbi évszázadok során is megmaradt. Érdekesség, hogy a németországi zsidóság három legnagyobb városának (Speyer, Worms, Mainz) kezdőbetűje héber betűkkel leírva a héber sum (fokhagyma) szót adja ki. Alábbi történetünk a fokhagymás kenyérről szól:

A kenyércsere

Lubavics városában élt egyszer egy egyszerű és szegény zsidó, Pajse, a kocsis. Gyerekkorában együtt tanult a héderben a későbbi ötödik rebbével, Sálom Berrel. A környékbeli hászidok természetesen tudták, milyen nagy tisztességben volt része gyerekként Pajsénak, és gyakran kérték, hogy meséljen el legalább egy történetet, ám ő mindig azt válaszolta: „Mit akartok tőlem? Én csak egy egyszerű zsidó vagyok, egy szegény kocsis. Mire emlékezhetnék?”

Egyszer azonban, némi vodka mellett addig-addig győzködték, míg végre a következő történetet mesélte el:

Olyan szegények voltak, hogy az iskolába soha nem tudott mást vinni magával ebédre, mint egy darabka fekete kenyeret. A rebbe Rásáb azonban gazdag családból jött (apja, a negyedik rebbe, köztudottan gazdag ember volt), és fehér kenyeret vitt mindig magával. „A rebbe minden egyes nap odajött hozzám, és felajánlotta, hogy cseréljünk. Igazán nem kellett sokáig győzködnie, hamar kötélnek álltam, így ő ette meg a fekete kenyeret, én pedig a puha, foszlós fehéret. De tudjátok-e, miért akart velem cserélni?” – A hászidok találgatni kezdtek, ám a magyarázatra egyikük sem jött rá. Pajse diadalmasan mondta: „Az édesanyám, emléke legyen áldott, minden nap friss fokhagymával dörzsölte be a kenyeremet. Azt pedig a rebbe nagyon szerette.”

A fokhagymával kapcsolatban még egy érdekes szokást ismer a zsidó hagyomány. Pidjon háben szertartáson, vagyis az elsőszülött fiú kiváltása alkalmából rendezett ünnepségen szokás kis csomagocskákat kiosztani a megjelentek között, benne egy kockacukor és egy gerezd fokhagyma. Többféle magyarázatot ismer a folklór erre a furcsa hagyományra. Az egyik az, hogy mind a fokhagyma, mind a cukor íze gyorsan eloszlik az ételben, és kevés is elég belőlük ahhoz, hogy nagy mennyiségű ételt megízesítsenek. A pidjon háben alkalmából rendezett lakoma különösen nagy micvának számít, azt mondják a bölcseink, hogy aki részt vesz egy ilyen étkezésen, azt úgy veszik az Égi Bíróságon, mintha negyven böjtöt tartott volna meg. A fokhagyma és a cukor osztogatásával azt a kívánságukat fejezik ki a lakoma rendezői, hogy még több embert tudjanak bevonni ebbe a micvába azáltal, hogy azok, akik kaptak belőle, felhasználják, és számos embernek adnak az ilyen módon megízesített ételből. Mások azt is mondják, hogy a fokhagyma a termékenységet, a cukor pedig a Tóra és a benne foglalt parancsolatok édességét jelképezi.

Lángos

tejes, de elkészíthető párve változatban is, tojásmentes

2 pohár tej, vagy narancslé (tejmentes változathoz nem túlságosan domináns ízű növényi tejet, például rizstejet is használhatunk)

egy kocka élesztő

1 kg liszt

2 kk só

továbbá: liszt a nyújtáshoz, olaj a sütéshez, tejföl, reszelt sajt és fokhagyma a tetejére

Az élesztőt langyos tejbe, vagy vízbe morzsoljuk, és egy kanál liszt hozzáadásával felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és alaposan megdagasztjuk. hogy kissé ragadós, lágy tésztát kapjunk. Szükség szerint adjunk hozzá egy kevés vizet, vagy lisztet. A meggyúrt tésztát letakarva duplájára kelesztjük, majd gombócokat formázunk belőle. Meglisztezett gyúródeszkán mintegy 20 percig, letakarva kelesztjük. Széles serpenyőben kb. fél liter olajat forrósítunk, egy megtisztított répát teszünk az olajba, hogy felszívja a fölösleges olajat. A gombócokat egyenként kétfelé húzogatva széthúzzuk tenyérnyi nagyságúra. Forró olajban, oldalanként 1-2 perc alatt aranybarnára sütjük, lecsöpögtetjük, és zúzott fokhagymával, tejföllel, reszelt sajttal tálaljuk. Ínyencek érlelt rokfort sajttal tehetik különlegesebbé.

zsido.com