És fölmentek és kikémlelték az országot Cin pusztájától Rechovig, Chámát mentén… Elérkeztek Eskol völgyéig és ott levágtak egy szőlővenyigét és egy szőlőfürtöt, és vitték azt ketten a póznán; meg a gránátalmákból és a fügékből. Azt a helyet elnevezték Eskol völgyének, a szőlőfürt miatt, melyet Izrael fiai onnan levágtak. És visszatértek az ország kikémleléséből negyven nap múltán. Elmentek és elérkeztek Mózeshez és Áronhoz, meg Izrael fiai egész községéhez, Párán pusztájába, Kádesig; és feleletet hoztak nekik, meg az egész községnek, és megmutatták nekik az ország gyümölcsét. Elbeszélték neki és mondták: Bementünk az országba, ahova küldtél bennünket; és valóban tejjel-mézzel folyó az, ez meg a gyümölcse. Csakhogy hatalmas a nép, mely az országban lakik, a városok erősítettek, igen nagyok és Ánok szülötteit is láttuk ott. (4Mózes 13:21-28)

A Slách hetiszakaszban a Tóra maga kínál gasztronómiai élményt. Most éppen egy hatalmas gyümölcstál formájában, melyben Izrael gyümölcsei, illetve terményei közül szerepel néhány. Izrael hét terményéről: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, olajbogyó és datolya, már többször szóltunk. A Tóra tanúsága szerint a kémek ezek közül három fajtából vittek Izrael népének vissza a sivatagba: szőlőt, gránátalmát és fügét.

A híres középkori franciaországi tóramagyarázó, Rási (rabbi Slomó ben Jicchák, 1040-1105) hozzáfűzte ehhez, hogy nyolcan vitték a szőlőt, és egy-egy kém cipelte a fügét, illetve a gránátalmát. A tizenkét kém közül kettő, Jehosua bin Nun és Kálev ben Jefune nem vitt semmit, mivel ők nem értettek egyet a kémek szándékával, nevezetesen, hogy elrettentsék a népet az Ígéret Földjének elfoglalásától. Azt mondta ugyanis a többi kém, hogy ahogyan az Ország gyümölcsei hatalmasak, ugyanígy a lakosai is nagyok és erősek, a zsidók nem győzhetik le őket. Egy korábbi forrás, a Talmud (Szotá 34a) azonban más magyarázatot ad arra, hogy ők ketten miért nem vitték az óriási gyümölcsöket. Eszerint ők ketten olyan fontos személyiségek voltak, hogy nem lett volna illendő a cipekedéssel terhelni őket.

Ezt a magyarázatot azonban nem fogadja el Rási, mivel Mózes arra biztatta mindannyiukat, hogy legyenek erősek, és vigyenek gyümölcsöt. Vannak, akik még tovább mennek. Mivel a kémeket egyenesen Mose Rábénu, Mózes mesterünk küldte az ország kikémlelésére, és ő maga biztatta őket:

Nézzétek meg az országot, milyen az, és a népet, mely rajta lakik, vajon erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok? … És milyen a föld, vajon kövér-e vagy sovány, van-e rajta fa vagy nincs? Ti legyetek erősek és vegyetek az ország gyümölcséből. (4Mózes 13:18-19)

Akkor hogyan lehetséges, hogy Jehosua és Kálev kihúzta magát e feladat alól, és nem vittek a gyümölcsből. Még akkor is fennáll a kérdés, ha ők ketten úgy gondolták, hogy társaik nem egyenes szándékkal viszik a hatalmas gyümölcsöket. Ha ezt a feladatot kapták, miért nem teljesítették az elvárásoknak megfelelően?

Mondhatjuk, hogy Mózes tizenkettőjüket csoportként küldte. Ahogy azonban ők ketten rájöttek, hogy társaik szándékai megváltoztak, azonnal kikerültek a küldetés kötelezettsége alól, mivel úgy érezték, hogy véget ért a feladatuk. Ezt a magyarázatot azonban nem fogadhatjuk el, hiszen tudjuk, hogy Jehosua és Kálev teljesítette a küldetést, és visszatértükkor arról beszéltek a népnek, hogy milyen jó országot láttak, és arra biztatták őket, hogy folytassák útjukat.

Egy másik magyarázatként azt mondhatjuk, hogy mivel a többiek már vittek gyümölcsöt, ők ketten pedig fenntartásokkal voltak az ő szándékaik iránt, megtehették, hogy nem visznek semmit, hiszen a feladatot a többiek már teljesítették.

A hazugságok sokszor igazsággal kezdődnek, ahogyan a kémek is azt mondták először, hogy valóban tejjel-mézzel folyó országot találtak. Ám ekkor következett a „de” – és innentől kezdődött a hazugságuk, ami miatt Jehosua és Kálev úgy érezte, hogy nem tudnak részt venni abban, hogy a gyümölcsöket átadják a zsidó népnek. Az igazság ugyanis, amit elmondott a tíz kém a népnek, csak arra kellett, hogy a hazugságuk hihetővé váljon. Ahogyan Rási írja: „Jehosua és Kálev nem vittek semmit, mert a többiek egyetlen célja az volt, hogy [rosszat] beszéljenek az Országról”. Ha tehát ők is vitték volna a gyümölcsöt, azzal hozzájárultak volna a többi kém által elkövetett bűnhöz. Így vonhatták ki magukat Mózes személyes parancsa alól.

Használjuk hát ezeket a gyümölcsöket egy kiadós gyümölcssaláta elkészítéséhez a három szombati étkezés bármelyikének lezárására.

Különleges gyümölcssaláta fügével és gránátalmával

Gránátalma, szárított, vagy friss füge, szőlő, alma, narancs, mandarin, banán, kivi, datolya, grapefruit, ananász… A hozzávalók sokféleképpen variálhatók. Fontos, hogy egyes gyümölcsök hajlamosabbak a bogarasodásra, ilyen például a füge, vagy a datolya. Ezeket felhasználás előtt ellenőrizni kell, nehogy bogár kerüljön általuk a salátába. A gyümölcsöket kis kockákra vágjuk, ízlés szerint fahéjjal és gránátalma-kivonattal, vagy narancslével ízesítjük. Összekeverjük, és tálalás előtt egy fél órán át állni hagyjuk.

Fotó: Louis Hansel