És a gyülevész nép, mely közepette volt, vágyakozott; és újra sírtak Izrael fiai, is és mondták: Ki ad nekünk húst enni? Emlékezzünk a halra, melyet Egyiptomban ettünk ingyen, az uborkára, a dinnyére, a póréhagymára, a vöröshagymára és a fokhagymára; most pedig lelkünk kiszárad, nincs semmi, egyedül a mannára van szemünk irányítva. (4Mózes 11:4-6)
Amikor a zsidók az Egyiptomból való kivonulás után a pusztában vándoroltak, sokan gondoltak vissza nosztalgiával az „egyiptomi húsosfazékra”. A hús mellett azonban más élelmiszereket is említ a Tóra, melyeket hiányoltak őseink, és ezek között szerepel a fokhagyma is, mely az egyiptomi források szerint a rabszolgák fontos étele volt. Az egyiptomiak úgy tartották ugyanis, hogy a fokhagyma nemcsak a betegségektől véd meg, hanem fokozza fogyasztójának erejét és kitartását.
Számos középkori írásos forrás bizonyítja, hogy az európai zsidók előszeretettel fogyasztottak nagy mennyiségű fokhagymát. Ez a szokás a későbbi évszázadok során is megmaradt. Érdekesség, hogy a németországi zsidóság három legnagyobb városának (Speyer, Worms, Mainz) kezdőbetűje héber betűkkel leírva a sum (fokhagyma) szót adja ki.
A polgári év egyetlen olyan napja, melyre bölcseink és a zsidó folklór egyaránt reagált, december 24. – karácsony estéje. Mivel ilyenkor gyakoriak voltak a támadások, illetve a pogromok, a zsidók félelemmel tekintettek e nap elé, és számos szokás kapcsolódik ehhez a néhány órához. Gasztronómiai szempontból a fokhagyma fogyasztása érdekes ezek közül. A zsidó néphit szerint ugyanis a fokhagyma nemcsak a testi, hanem a lelki egészséget is szolgálja: távol tartja a világban jelenlevő negatív erőket.
Fokhagyma krémleves
tojásmentes
5-5 nagy fej hagyma és fokhagyma
egy ek. olaj
só, bors, kakukkfű, oregano, őrölt koriander, római kömény, kurkuma ízlés szerint
egy babérlevél
2 szelet szikkadt kenyér
egy pohár tejföl, vagy tejszín
fél csokor petrezselyem (a díszítéshez, elhagyható)
A hagymákat megpucoljuk, felszeleteljük, a fokhagymát is megtisztítjuk, majd az olajon üvegesre pároljuk. Felöntjük annyi vízzel, amennyi bőségesen ellepi, fűszerezzük, és egy fél óra alatt puhára főzzük (az elpárolgott folyadékot szükség szerint pótoljuk). Az elkészült levesbe helyezzük a kenyérszeleteket, néhány perc ázás után hozzáadjuk a tejfölt, vagy a tejszínt, és simára turmixoljuk. A petrezselymet vízbe áztatjuk, majd alaposan átvizsgáljuk, nehogy bogár kerüljön általa az ételbe. A levest apróra vágott petrezselyemmel, forrón tálaljuk.