A szukot ünnepét közvetlenül követő smini áceret/szimchát torá kettős ünnepe az újrakezdés ünnepe.
Ezen a napon fejezzük be és kezdjük újra olvasni a Tórát, melyet bölcseink úgy osztottak fejezetekre, hogy egy év alatt végigolvassuk az egész szövegét. Szimchát torákor, a Tóra örömünnepén befejezzük az utolsó fejezettel az éves olvasási ciklust, és rögtön újra is kezdjük. Ezzel jelezzük, hogy a Tóra örök körforgása soha, egyetlen pillanatra sem áll meg, valamint hogy a hetiszakaszokra osztott Tóra egyetlen egész, a zsidó népé, akik smini áceret, vagyis a gyülekezés nyolcadik napjának az ünnepén még egyszer összegyűlnek, hogy az ünnepek lezárásaként még egyszer, együtt áldozatot mutassanak be az Örökkévalónak.
Szukot hét napján a férfiak kezükben a négy növényből álló csokorral a kezükben járnak körbe-körbe a tóraolvasó asztal körül. Miután a zsidók egy hetet töltöttek szukot örömteli ünnepével, Isten visszatartja őket még egy napra – innen az ünnep neve, smini áceret, a visszatartás nyolcadik napja. A midrás elmagyarázza, hogy miért kapta ezt a nevet a nap: azt mondta az Örökkévaló: „Szomorú látnom, hogy elváltok egymástól. Maradjatok itt még egy napig, ünnepeljünk együtt”. Ezen a napon tóratekercsekkel a kezükben táncolnak a zsinagógákban: ütemesen körbe-körbe lépkedve táncolnak, eggyé olvadva a körtáncban. A zsidó nép egységét ünnepeljük a körtánc egységében, hogy azután is együtt maradhassunk, miután véget érnek az ünnepek, és elválunk egymástól.
És végül – ahogyan az őszi nagyünnepek mindegyikén – az ünnepi lakomákon is kerek bárchesz kerül az asztalra, kifejezve még egyszer azt a kívánságunkat is, hogy teljes és egész legyen az évünk. A bárcheszünk azonban nemcsak kerek, hanem édes is. A tóratanulás, a Tórával való foglalkozás édes a számunkra (ezt fejezzük ki azzal is, amikor a betűket tanuló kisgyerekek lenyalogatják a mézet a betűkről). A hagyomány szerint jom kipur ugyan az ítélet napja, de a megtérés, az adakozás és az ima egészen hosáná rábáig, vagyis a smini áceret-szimchát torát megelőző napig megváltoztathatja az ítéletet. Legyen kerek és édes évünk!
Fahéjas-mazsolás bárchesz (ünnepi kalács)
Párve
4 pohár víz
2 kocka élesztő
2 ek. cukor
2300 g teljes kiőrlésű liszt
3 nagy tojás plusz 2 tojás sárgája
2 ek. só
1 pohár cukor
1 pohár olaj
2 pohár mazsola
A tetejére: 5 ek. cukor és 1 kk. fahéj keveréke, valamint 2 tojás fehérje
Az élesztőt egy pohár vízben, két kanál cukor hozzáadásával felfuttatjuk. A lisztet tálba szitáljuk, és a mazsola kivételével sorban hozzáadjuk az összetevőket. Alaposan összegyúrjuk, majd megdagasztjuk a tésztát, és belegyúrjuk a megmosott mazsolát is. Letakarva, meleg helyen legalább két órán át kelesztjük, enyhén átgyúrjuk, majd további egy órán át kelesztjük. Ezután chálát veszünk a tésztából (útmutató itt), majd 6 egyforma részre osztjuk. Mind a hat részt 4-4 darabba vágjuk, és hurkákat formázunk a darabokból (oszthatjuk 6-6 darabra a hat tésztadarabot). A tésztahurkák felét meghempergetjük a fahéjas cukorban. Négyes, vagy hatos fonással kör alakú bárcheszeket készítünk, vegyesen cukrozott és cukor nélküli tésztaszálakból. Újabb 45 percnyi kelesztés után óvatosan megkenjük a bárcheszeket a tojásfehérjével, és előmelegített, 180 fokos sütőben mintegy fél óra alatt készre sütjük őket.
