Hetiszakaszunk, a Tecáve legnagyobb részben a papi és főpapi öltözékkel foglalkozik. A főpapi viselet legkülönlegesebb darabja a chósen – mellvért – volt. Ez egy textildarab, mely kétrét hajtva két négyzetet adott ki. A chósen öt anyagból készült: aranyból, valamint kékre, lilára, illetve vörösre festett gyapjúból, valamint lenből, ezekből készült csíkokat fontak eggyé különleges technikával úgy, hogy végül művészi hatást értek el, mindkét oldalon jól látható mintázattal. Elülső oldalán arany foglalatban 12 drágakő, hármas sorokba rendezve, rajtuk bevésve a 12 törzs neve, valamint a három ősapa neve és a „Jesurun törzsei” kifejezés. Így a héber ábécének mind a 22 betűje szerepelt a mellvérten, és az Örökkévaló ezek segítségével kommunikált a főpappal. A chósen aranyláncokkal, karikákkal és tchélet (kék) szálakkal volt a kötényhez, az éfodhoz erősítve, és nem volt szabad szétválasztani őket. A kettéhajtott textilben képződő zsebben tartották az urim és tumimot – egy darab pergament, melyre Isten szent neveit írták.
A mellvért egyik célja az volt, hogy isteni útmutatást adjon. Ha különösen nehéz kérdés merült fel – például egy szomszédos nép elleni háború indítása kérdésében -, a főpap a Frigyláda felé fordulva megállt, mögötte, a hátát nézve a király, vagy más, befolyásos személyiség. Ez utóbbi tette fel a kérdést, olyan halkan, hogy csak ő maga hallhatta, a főpap pedig a chósen hajlatában megbúvó pergamenen olvasható Nevekre koncentrált. A kérdésre adott válasz a mellvérten felfénylő betűkből volt kiolvasható. Ez a csoda megszűnt az első Szentély pusztulásával.
Hogy mely kövek voltak pontosan a chósenben, arról nem egyeznek meg bölcseink – több mint 30 féle vélemény létezik a kövek mibenlétével, illetve a pontos összetételükkel kapcsolatban. A Tóra ugyan pontosan felsorolja, hogy melyik törzshöz melyik drágakő tartozott, de ezeket nem minden esetben tudjuk azonosítani ma ismert ékkövekkel. Szerepelhet például közöttük zafír, gyémánt, türkiz, rubin, kristály, jáspis. A sivatagban vándorló nép törzsenként vonult, az egyes törzsek zászlójának színe megegyezett az adott törzsnek megfelelő ékkő színével a chósenen.
A főpap, mint a zsidó nép képviselője a Szentélyben, képes volt arra, hogy pozitív változásokat hozzon létre a nép körében a szolgálata által. Ugyanígy az általa viselt ruhák is jelentős mértékű spirituális energiával rendelkeztek, és befolyással voltak a népre. A drágakövek élettelen anyagok, mégis fénylenek és sugároznak, lehetővé téve a zsidók számára, hogy ösztöneiket finomabbá és fénylővé tegyék. Az imák ehhez hasonlóan csupán „élettelen” szavak, melyeket érzelemmel kiejtve csillogó drágakövekké változtathatunk. A tizenkét kő mindegyike színében és tulajdonságaiban megfelelt az általa képviselt törzs jellegének, azt tanítva nekünk ezzel, hogy minden egyén különböző, egyedi, és megfelelő erőfeszítéseket téve képes arra, hogy saját, különleges feladatát beteljesítse.
A Talmud (Ávodá zárá 24a) egy történetet is elmesél a chósennel kapcsolatban, mellyel visszautalunk a Jitró szakaszra, a tízparancsolat átadására is. Hogy, hogy nem, egyszer elveszett a chósen egyik ékköve (úgy magyarázzák, hogy mivel a chósen a zsidóság egységét fejezte ki, a második Szentély ezen időszakában pedig egyáltalán nem volt egység a népben, a kő eltűnése figyelmeztetés volt a zsidók számára). A bölcseknek tudomására jutott, hogy egy bizonyos Dámá, Netiná fia Askelonból, őriz egy követ, mellyel helyettesíthető lenne az elveszett drágakő. A kő ritkaság volt, és hatalmas értéket képviselt. El is mentek a küldöttek Dámához, és megállapodtak abban, hogy mennyi pénzért adja el nekik a követ. Dámá bement a házba, hogy kihozza a követ, ám egy fél perccel később üres kézzel tért vissza a jeruzsálemi küldöttekhez. Mint kiderült, a kincsesláda kulcs alvó apja feje alatt volt, őt viszont a világért sem ébresztette volna fel, így inkább lemondott az üzletről, mely örök életére gazdaggá tette volna. Alvó apjának tisztelete fontosabb volt számára a vagyonnál. Az Örökkévaló megjutalmazta Dámát, egy évvel később az egyik tehenének vörös borja született, melyet annyi pénzért adott el a Szentélynek, amennyit a drágakőért kapott volna. A vörös tehén születése rendkívül különleges esemény volt: a Szentély fennállásának 420 éve alatt mindössze hét alkalommal került erre sor. Azáltal, hogy Dámá ben Netinának vörös tehene született, gyorsan elterjedt a híre nemcsak a csodának, hanem annak is, hogy hogyan mutatott példát egy nem-zsidó a szülők tiszteletének parancsolatának betartásáról az egész zsidó népnek.
Drágaköves rizs
A rizs a perzsa zsidó gasztronómiában azt a szerepet tölti be, amit az askenázi konyhában a krumpli. Számtalan változatban készítik, főzik, gőzölik, és ez képezi az étkezések jelentős részének alapját. A drágaköves rizs ennek az alapanyagnak egy igen nagy népszerűségnek örvendő felhasználási módja. Gyakran szolgálják fel esküvőkön, megrakva kis darabokra vágott, ropogósra sült csirkével.
- ½ kg hosszú szemű rizs
- 3 ek. só
- 2 narancs héja, lereszelve
- ½ pohár cukor
- ½ pohár szárított meggy és szárított tőzegáfonya (használhatunk helyette szárított sárgabarackot és datolyát is, ezeket aprítsuk fel)
- 5 ek. olaj
- ¼ kk. őrölt sáfrány
- 1 pohár blansírozott mandula
- Egy marék feldarabolt pisztácia (opcionális)
A rizst megmossuk, és egy evőkanálnyi sóval legalább egy órán át áztatjuk. Ezalatt a narancshéjat finomra reszeljük, és nagy mennyiségű vízben fél órán át főzzük, majd leszűrjük. A cukrot 1/3 pohár vízzel felforraljuk, majd hozzáadjuk az előzőleg vízben megfőzött héjat, és 20 percen át forraljuk kis lángon, utána leszűrjük. A szárított gyümölcsöket is beáztatjuk egy negyed órára. A beáztatott rizst leszűrjük, 2 liter vizet felforralunk, hozzáadunk 2 evőkanál sót, majd beleöntjük a rizst. Ha újra felforrt a víz, további nyolc percen át forraljuk, majd apró lyukú szűrőn leszűrjük, akárcsak a tésztát. Ezután az olajat a sáfránnyal együtt összekeverjük egy lábosban, belekeverjük a rizst és a narancshéjat, valamint a többi hozzávalót, és összedolgozzuk, hogy a sáfrány mindenhol egyformán sárgára színezze. A lábost lefedjük, és nagyon alacsony lángon puhára főzzük a rizst.