És, ha nem, akkor miért igen.
Az Amerikai Egyesült Államokban minden évben november negyedik csütörtökén tartják a hálaadás ünnepét annak emlékére, hogy a katolikusok üldözése elől az újvilágba érkezett telepesek túlélték az első megpróbáltatásokat, és megvetették lábukat Amerikában. Ilyenkor minden amerikai pulykát eszik és sok zsidó is követi ezt a hagyományt. Ezzel kapcsolatban merül fel a kérdés: vajon az amerikai eredetű, tehát a Közel-Keleten és Európában sokáig ismeretlen baromfi kóser-e? Alább ezt a kérdést járjuk körbe.
A Tóra 24 olyan madárfajt sorol fel, amelynek fogyasztása tilos. Azok a madarak, amelyek nem szerepelnek ezen a listán, kóserek. A Misna három általános szabályt állapított meg a fogyasztható madarakkal kapcsolatban: legyen begye, könnyen eltávolítható zúzája és egy hátrafelé álló ujja. Ezen felül a ragadozó madarak fogyasztása is tilos. Mivel nehéz megállapítani, hogy mely madárfajok azok, amelyek sohasem viselkednek ragadozóként, ezért a zsidó hagyományban nem ragadozónak tekintett fajokat fogadjuk el kósernek.
A pulykával kapcsolatban éppen itt jelentkezik a probléma: a zsidó közösségek csupán néhány évszázaddal ezelőtt ismerkedtek meg ezzel a madárral, tehát bizonyára nincs ősi tradíciója a fogyasztásának. Ezzel együtt megjelenésekor általánosan kósernek fogadták el a zsidó közösségekben, és csak háromszáz ével később kezdődött el a vita arról, hogy vajon helyes döntés volt-e kóserrá nyilvánítani a pulykát, illetve a továbbiakban fogyasztható-e.
A zsidó gasztronómiában gyors sikert arató pulyka feltehetően a neve körüli bizonytalanságnak köszönheti karrierjét. E baromfi angol neve turkey, azaz sokan török eredetűnek gondolták, hiszen török kereskedők vitték először Angliába. Héberül tárnegol hodu, azaz indiai tyúk a neve, mert más vélemények szerint Indiából érkezett Európába, mint minden egzotikus áru, és abban az időben még sokan Indiával azonosították a frissen felfedezett földrészt.
Az is elképzelhető azonban, hogy e vitatott nevű és eredetű madár valójában nem is pulyka volt! A XVI. században Európa két új baromfival ismerkedett meg: az egyik az amerikai pulyka, a másik pedig az afrikai gyöngytyúk volt. Mindkét madarat nevezték török és indiai tyúknak is, és a forrásokból nem mindig egyértelmű, hogy mikor melyikről van szó. Továbbá a pulykát gyakran csak nagy csirkének nevezték, ami azért problematikus, mert a XIX. században Ázsiából új, a megszokottnál nagyobbra növő csirkefajtákat hoztak be Európába, és nehéz megállapítani, hogy a korabeli rabbinikus irodalomban mikor utalnak pulykára, mikor gyöngytyúkra és mikor az új, méretes csirkékre.
Éppen ez volt az az időszak, amikor több rabbi kétségbe vonta a pulyka kóserságát, annak ellenére, hogy fogyasztása már háromszáz éve elfogadottá vált a zsidó közösségekben. Voltak, akik azzal támasztották alá a gyakorlatot, hogy indiai eredetűnek vélték a pulykát, ahol ősi idők óta élnek zsidók, tehát élő hagyománya van a pulyka fogyasztásának. Az indiai eredetre láttak bizonyítékot abban is, hogy keleti zsidó közösségekben is fogyasztottak pulykát még azelőtt, hogy az eljutott volna Európába.
Azok a rabbik, akik tudomást szereztek arról, hogy a pulyka valójában Amerikából származik, nem fogadhatták el ezt az álláspontot. Egyszerűen betiltani azonban problematikus lett volna, mert ezzel azt is kijelentették volna, hogy az elmúlt évszázadokban pulykát fogyasztó zsidók, köztük neves rabbik, tiltott állatot ettek. A Talmud azt írja, hogy az Örökkévaló megóvja az igaz embereket attól, hogy tudtukon kívül bűnöket kövessenek el, s ez a kijelentés erős motivációt szolgáltatott ahhoz, hogy a rabbik megtalálják a pulyka fogyasztásának vallásjogi alapját.
A neves litvániai bölcs, Náftáli Cvi Jehuda Berlin rabbi (1816-1893) véleménye az volt, hogy mivel nem merült fel egyértelmű bizonyíték a pulyka kósersága ellen, ráadásul fogyasztása széles körben elterjedt, így nincs ok betiltani. Árje Léjbus Bolchiver rabbi szerint meg kell elégednünk azzal, hogy a pulyka rendelkezik a Misnában felsorolt három ismertetőjeggyel, és maga az a tény, hogy évszázadok óta fogyasztják a zsidók, elég bizonyíték arra, hogy nem látták még ragadozó életmódot folytatni. Joszef Saul Nathanson rabbi (1810-1875) szintén a Misna rendelkezésére támaszkodott, továbbá Rási, az egyik legfontosabb kommentátor véleményével összhangban kijelentette , hogy amennyiben egy madár a felsorolt három tulajdonsággal rendelkezik, akkor minden bizonnyal nem ragadozó.
Manapság a pulykát általánosságban kóser baromfinak ismerik el, és csak elvétve akad olyan rabbi, aki megkérdőjelezi ezt. Mégis, ha manapság fedezték volna fel ezt a baromfit, minden bizonnyal nem kapott volna kósersági igazolást. Amikor Európába érkezett, több más, korábban ismeretlen baromfifajta is megjelent a piacon, és sok bizonytalanság volt a különböző fajták eredetével kapcsolatban. Miután pedig elterjedt a fogyasztása a zsidó otthonokban, már nagy nehézségbe ütközött volna megtiltani a fogyasztását.
zsido.com
Forrás: biblicalnaturalhistory