Szereti Isaac Bashevis Singer könyveit, a zsidó folklórt és megismerné, hogy éltek felmenői a 19. század elején? Akkor Kaczér Illés családregényét mindenképp olvassa el.
Lassan véget ér a vakáció, ami azt is jelenthetni, hogy esetleg kifogyott az olvasnivalókból. Ha szereti a családregényeket és a zsidó folklórt, akkor Kaczér Illés Ne félj szolgám, Jákob című könyvét feltétlenül olvassa el még ezen a nyáron! Könyvajánló.
A zsidó folklór a jiddis irodalomban csúcsosodott ki
A modernkori jiddis irodalmat Solem Jankev Abrahamovich, azaz, ahogyan írói álnevén elhíresült: Mendele Mojhér Szforim személye vezette be. Szforim kezdetben héber nyelven írt, ám a jiddisre váltott, ahogyan ő fogalmazott önéletrajzában:
„Nem volna szerencsésebb, ha az úrnőt faképnél hagynám a szolgálólánya kedvéért?”
Szforim, akit a jiddis irodalom nagyapjának is szokás nevezni, azért foglal el különleges helyet az irodalmi antológiában, mert ő volt az első, aki már képes volt egy személyben felszínre hozni azt a fajta kettősséget, melyet a vallásos – haszid – élet és a felvilágosodástól átitatott szkeptikus élet jelent(ett).
Ha zsidó néphagyományok, akkor I. B. Singer
Hatalmas áttörés volt és fellendülést hozott a jiddis irodalomnak Isaac Bashevis Singer 1974-ben odaítélt irodalmi Nobel-díja, melyet Singer A Moszkát család című családregényéért kapott.
Singer nagyszerűsége abban áll, hogy egyszerre volt képes ötvözni a vallásos zsidó misztikát, Schopenhauer vagy éppen Spinoza filozófiáját, a folklórt és a modern életmódot majd mindezt egy organikus egésszé formálni.
Kaczér Illés jiddis helyett magyarul
A jiddis irodalom azonban inkább csak a jelzőjében kötődik a jiddis nyelvhez, mintsem az alkotásokban magukban, hiszen az olvasóközönség nagy része – főleg manapság – nem eredeti nyelven, hanem fordításban olvassa ezeket az alkotásokat.
A jiddis irodalom inkább szól egyfajta szellemiségről, melyet talán a legautentikusabb formában a jiddis nyelv tud közvetíteni, de a fordításban a megfelelő szavakkal, mint ajvé, córesz, dafke, majré és a többi megtartásával lehet közvetíteni.
Márpedig ha megfelelő szavakkal, érzetekkel és sorsokkal lehet jiddis irodalmat csinálni, vagy annak az érzetét kelteni, akkor miért is ne lehetne más nyelven írni?
Ha pedig így van, akkor Singernél és írótársainál nekünk magyaroknak még autentikusabb Kaczér Illés, aki csodálatos választékos, egyben kifejező és korhű magyarsággal írta Ne félj szolgám, Jákob című regényét.
Zsidó legenda a 19. századi Magyarország keleti csücskéből
A Ne félj szolgám, Jákob egy igazi családregény, mely a Talmud-tudós, de a valós életben kissé szerencsétlen reb Sulem, felesége, az erényes és talpraesett Malkele és számos gyermekük történetét meséli el. A regény tele van a legkülönfélébb viszontagságokkal, melyek egy szegény zsidó családot a 19. században sújthatták. Ugyanakkor mélyen át van itatva a Tóra szeretetével, példázataival, a reményteli jövőképpel, melyet az Örökkévalóban való hit táplál.
A családregény bővelkedik a hagyományos zsidó humorban és a játékos szóhasználatban, mint például a „kahalizálás”:
„A gyülekező még nem a gyülekezet. A gyülekezet a szent kahal, tíz felnőtt férfi kell hozzá. A gyülekező kettőnél kezdődik, de lehet tíz, húsz, harminc és ennél is több. Aki sokáig távol élt a gyülekezettől, az elsősorban a gyülekezőbe vágyik. Benn a zsinagógában, a zárt tető alatt, az ég felé fordul Jákob népe. Künn az udvaron a szabad ég alatt földi ügyeit beszéli meg. Ősidők óta ez a szerepe a gyülekezőnek a zsidó templomudvaron Vilnában, Tibériásban, Szarajevóban, Pozsonyban, Budán. Batizban is természetesen.
Az athéni agora és a római fórum lehetett ehhez hasonló. Itt tárgyalják meg a világ eseményeit, a köz ügyeit, a vezetés hibáit, a családok kapcsolatait, a vásárok idejét, az áruk és üzletek lehetőségeit. Itt terem a tanács, innen indul a kezdeményezés, itt cserélik ki a messziről hozott híreket. És ha nincs komoly tárgy, a szent kahal tagjai és vendégtagjai eltereferélnek, élcelődnek, lármáznak, ágálnak s keverve az időszerűt az évezredessel, mutogatják a hiúságaikat, a sebeiket. Mi más ez az úgynevezett »kahalizálás«, mint Izrael hányattatott és események híján nem éppen szűkölködő életének társadalmi és politikai megnyilatkozása.”
A családregény eredetileg 1953-ban jelent meg – magyar nyelven – Tel Avivban, ahol akkor már a szerző élt. A regényt, második kötetével, a Jerikó ostromával egybekötve 2002-ben adták ki újból.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.