József Attila nem volt zsidó származású. A költő viszont számos versében foglalkozott társadalmi
igazságtalanságokkal, az üldözöttekkel és a szegényekkel, amelyek témái a zsidóság történelmi szenvedéseivel is párhuzamba állíthatók.
A költőnek több zsidó barátja és támogatója is volt, akik segítették pályafutását. Például Hatvany Lajos, a híres irodalomtörténész és mecénás, jelentős szerepet játszott József Attila műveinek kiadásában és népszerűsítésében. Emellett a Nyugat folyóirat szerkesztőségében, ahol a költő rendszeresen publikált, számos zsidó származású szerzővel kötött barátságot. De egyik versében még azt is megjegyzi, hogy egy zsidó orvostól kapott kabátot. S egy kevésbé ismert versébe még a Smá Jiszáél zsidó hitvallásról írt.
A magyar költészet napja 1964. április 11. óta József Attila születésnapjához van kötve. A jeles évforduló alkalmából idézzük fel a hazai irodalom egyik legkiemelkedőbb alakjának emblematikus versét, a Levegőt!.
Levegőt!
I.
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott / hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott, / mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak, / ütött gyermekként csendesen morogtak / a sovány levelek.
II.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok / a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott. / A hűvös televény / a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban, / amerre mentem én.
III.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, / e táj oly elhagyott.
S ím váratlan előbukkant egy férfi, / de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem, / hisz védekezni nincsen semmi kedvem, / míg nyomorult vagyok.
IV.
Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, / mely jogom sérti meg.
V.
És az országban a törékeny falvak / – anyám ott született –
az eleven jog fájáról lehulltak, / mint itt e levelek / s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse / s elporlik, szétpereg.”
VI.
„Óh, én nem így képzeltem el a rendet. / Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, / aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ, / szemét lesütve fontol sanda választ / és vidul, ha toroz.
VII.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet. / Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, / mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. / Én tudtam – messze anyám, rokonom van, / ezek idegenek.
VIII.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban / az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van / és lélek vagy agyag / még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám, / ha nem vagyok szabad!
IX.
Az én vezérem bensőmből vezérel! / Emberek, nem vadak –
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel, / nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, / jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!
Vers az elnyomás ellen
Az 1935-ben írt vers a korabeli fasizálódó Magyarország légkörét és a politikai-társadalmi elnyomást tematizálja. A versben szinte tapintható az elnyomottak, köztük a zsidóság elleni egyre erősebb fellépés miatti aggodalom.
A Levegőt! egy olyan társadalmi kiáltvány, amely a diktatórikus rendszerek és a kirekesztés ellen emel szót, ami kifejezetten releváns volt a zsidóság akkori helyzetében is.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.