Ezen a héten szombaton két hetiszakaszt is olvasunk. Az első az Ácháré Mot, a második pedig a Ködosim. Utóbbiban a mindennapi élet zsidó vetületének szent volta a téma. A Tóra részletesen kifejti az elvet, miszerint ez a „szentség” a Tóra parancsolatainak szigorú betartásában és a zsidó különállás – a népektől való elkülönülés – konzekvens megőrzésében merül ki.
A Lubavicsi Rebbe tanítása pedig a Ködosim szakasz következő mondatán alapul: [Isten utasította Mózest, hogy mondja el a zsidó népnek,] „Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.” (3Mózes 19:2.)
„Legyetek szentek, mert én, az Örökkévaló, a ti Istenetek, szent vagyok.”– ezzel a felszólítással kezdi Isten Mózes tanítását a zsidó nép számára. A szentség nem csak vallási áhítat vagy misztikus élmény: a héber „kádos” szó azt is jelenti, hogy „elkülönített” vagy „túlmutató”. Isten szent, mert végtelen, mert Ő nem korlátozott sem idő, sem tér által.
Mikor Isten azt kéri, hogy mi is legyünk szentek, akkor nem arra kér, hogy hagyjuk el a világot, hanem hogy emeljük fel azt.
A szentség tehát nem elszakadás a mindennapoktól, hanem éppen azok magasabb szintre való emelése. Tisztelni a szüleinket, nem lopni, becsületesen élni – ezek mind a szent úthoz tartoznak, ha tudatosan Isten akarata szerint tesszük. A zsidó élet célja, hogy minden cselekedet – legyen az étkezés, beszéd vagy munka – az Isten-i küldetés részévé váljon. Így válik a hétköznapi is szentté.
Nincs kis dolog az Isten-i világban
A Tóra egyik legforradalmibb üzenete, hogy nincs „kis” és „nagy” micva. A reggeli kézmosás vagy az adomány egy szegény embernek ugyanúgy kapcsolódik a szentséghez, mint a Tóra tanulmányozása vagy az ünnepek megtartása. Minden tett egy lehetőség a kapcsolatra – és minden kapcsolat lehet egy újabb lépcső a szentség felé.
Ezért mondják Bölcseink, hogy az Örökkévaló „mindenütt ott van, ahova beengedik”. A szentség nem csak a zsinagógákban, nem csak szent könyvekben található, hanem a konyhaasztalon, az iskolában, a munkahelyen, a baráti beszélgetésben is.
A szentség nem csak a kiválasztottaké – mindannyian képesek vagyunk rá, ha felismerjük: minden pillanat lehetőség a kapcsolatra Istennel. Így építjük fel együtt Isten lakhelyét ebben a világban – nem fentről lefelé, hanem belülről kifelé.
A Lubavicsi Rebbe Napi bölcseletek című munkája alapján. (Likuté Szichot, 27. kötet, 116–123. o.)
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.