Luláv
A luláv a datolyapálma (héberül: dekel támár) középső, még összezárt állapotban levő levele. A datolyapálma a zsoltárok szerint az igaz ember jelképe. Gyümölcse egyike a hét termésnek, mellyel az Örökkévaló megáldotta Izrael földjét. Vannak hím és nőnemű fák, utóbbiak hozzák a termést. A fa érdekessége, hogy mostoha körülmények között sem hal ki, viszont nem növekszik, és nem is hoz termést. A luláv akkor kóser, ha szép, egyenes, nem száraz, levelei tömören összezáródnak, nem töröttek a hegyes levélcsúcsok, és rázásnál a levelek kissé megnyílnak. Szokás eltenni a lulávot peszáchig, és a chámec elégetésénél azzal begyújtani a kovászos ételmaradékokat, így a szemtétbe dobás helyett egy újabb micva elvégzésére használhatjuk.
Etrog
Az etrog a citrusfélék családjába tartozó fa termése. Éretlenül zöld, éretten sárga, rücskös felületű, csúcsos alakú, illatos gyümölcs. Fája rendkívül érzékeny, nagy szakértelem kell a neveléséhez. Voltak, akik más citusfajjal keresztezték az etrogot, hogy ellenállóbb típust hozzanak létre. Az ilyen fán termett gyümölcs (héberül etrog murkáv) azonban nem kóser, így nem alkalmas arra, hogy az ünnepi csokor része legyen. A gyümölcsből szukot után lekvárt készítenek, melynek fogyasztása a néphit szerint könnyű szülést biztosít. A jiddis „eszrig nách szikesz” kifejezés (etrog szukot után) annyit tesz, mint magyarul az „eső után köpönyeg”, azaz az ünnep előtt drága pénzért, darabonként árusított etrog szukot után már nem ér semmit. Többféle etrog létezik, egy híres alfaj a nagyméretű, gyakran narancsszínű jemeni etrog. Egyes fajok külön csúccsal rendelkeznek, ez a pitom. Fontos, hogy ha valaki ilyen etrogot választ magának, akkor ne törjön le a pitom, mert az használatra alkalmatlanná tenné a gyümölcsöt. Az érzékeny etrogot szokás díszes fa- vagy ezüstdobozban tárolni szukot ideje alatt.
Hádász
A hádász (mirtusz) illatos bokor, kicsi, fehér színű virága és apró bogyótermése van. A hádász akkor kóser, ha mesulás, azaz hármasával, váltott oldalon csoportosulnak a levelei, friss és nem töredezett. Három szálat teszünk belőle az ünnepi csokorba. A Talmud és rabbinikus munkák tanúsága szerint a mirtusz ágait bölcseink korában esküvőkön használták előszeretettel díszítésre, illetve a menyasszony és a vőlegény koszorúját is ebből fonták. A purimi történetben szereplő Eszter királyné héber neve Hádászá volt, a növény nevének egyik változata, a magyarázók szerint azért, mert kiemelkedő tulajdonságai hasonlatossá tették ehhez az örökzöld és illatos növényhez. Vannak, akik a szombatot a hétköznapoktól elválasztó hávdálá szertartását is mirtuszágakkal végzik.
Árává
A négy szukoti növény közül a fűzfa a legismertebb a magyarországi olvasók számára. A csokorhoz két friss, leveles ágra van szükség. A levágott ágak hamar száradnak, ezért azokat néhányszor cserélni kell az ünnep alatt, ellentétben a többi növénnyel, amelyek az egész héten kitartanak. A Szentélyben szukot ünnepe alatt hatalmas fűzfaágakkal vették körül az oltárt. Az ünnep minden napján egyszer járták körül az oltárt, az utolsó napon, hosáná rábákor azonban hét kört tettek. Ennek emlékére a sáchárit vagy a muszáf ima végén a zsinagógákban a férfiak naponta egy kört tesznek a bimá (tóraolvasó emelvény) körül az ünnepi csokorral a kezükben, a hetedik, utolsó napon pedig hetet. Eközben erre az alkalomra írt imákat (hosánot) mondanak. Az ünnep utolsó napján férfiak is, nők is, nagy csokor fűzfaágat vesznek, és a földhöz csapkodják, ez a chávátát árávot (a fűzfaágak csapkodása). A szokásnak többféle magyarázata van, egyesek saját bűneink és rossz ösztönünk megtörésével hozzák összefüggésbe, mások a zsidó néphez hasonlítják: akármilyen csapások érnek is minket, mi kitartunk az Örökkévaló mellett.
