A félnomád kazárok a polgári időszámítás szerinti VI. században hozták létre birodalmukat, mely a mai Oroszország európai részét, Ukrajna déli területeit, a Krímet és Kazahsztánt is magába foglalta. Királyuk és vele az uralkodó osztály 740 körül vette fel a zsidóságot. A nemesség példáját a népesség egy része követte. A Kazár Birodalom ütközőzónaként szolgált a Bizánci Birodalom és a muszlim kalifátusok közt.
A kazárok történelméről nem sokat tudunk, eredetüket, felemelkedésüket és hanyatlásukat egyaránt homály fedi. Zsidóságba való betérésükről arab, keresztény és zsidó források egyaránt beszámolnak. Leghíresebb mind közül Chászdáj ibn Sáprut (915–975) és József kazár király levelezése. A spanyolországi születésű Chászdáj zsidó tudós és orvos volt, több nyelven beszélt és III. Abdurahman kalifa külügyminisztereként szolgált. Fáradhatatlanul dolgozott zsidó testvéreinek javára, és jelentős részben neki köszönhető, hogy a Spanyolország a zsidó tanulás központja lett. Amikor két zsidó kereskedő is megerősítette a zsidó királyság létének hírét, Chászdáj kapcsolatba lépett a kazárokkal. Első kezdeményezése kudarcot vallott, mert a bizánciak akadályozták a kapcsolatfelvételt. Végül azonban mégis sikerrel járt, és küldöttje a kazár király válaszlevelével tért vissza Spanyolországba. Ebben József király leírta, hogy elődje, Bulán király el akarta hagyni pogány hitét és meghívta a három nagy monoteista vallás képviselőit, hogy el tudja dönteni, melyikhez csatlakozzon.
A harmadik napon összegyűjtötte a képviselőket, és felszólította őket, hogy kezdjék meg a vitát. Mivel nem jutottak eredményre, a király feltette kérdéseit. A paptól azt kérdezte: „Melyik a jobb, a zsidók vagy a muszlimok hite?” A pap a zsidó hitet részesítette előnyben. Az imámtól ezt tudakolta: „Melyik a jobb, a zsidók vagy a keresztények hite?” Az imám is a zsidók hitét választotta. „Ha ez így van, akkor mindketten kijelentettétek, hogy a zsidók hite a legjobb. Éppen ezért Isten kegyelmében bízva a zsidóságot választom”. Bulán király egyik leszármazottja, Ovádjá király „újjászervezte a királyságot és megfelelő módon megalapozta benne a zsidós vallást. Zsinagógákat és jesivákat építtetett, zsidó tudósokat hozatott és arannyal-ezüsttel jutalmazta őket. Ők elmagyarázták neki a Tórát, a Misnát és a Talmudot és az istenszolgálat rendjét.” – írta József király. Ezzel együtt úgy tűnik, hogy bár a király, a nemesség és a lakosság egy része betért, a kazárok túlnyomó többsége soha nem tette magáévá a zsidóságot.
Néhány évvel Chászdáj és a kazárok levelezése után az orosz és a bizánci birodalom összefogott a kazárok ellenében. 968-969-ben lerombolták a fővárosukat, Atilt, és bár a kazárok még vagy száz évig fontos szerepet játszottak a térségben, végül letűntek a történelem színpadáról.
A spanyolországi Ávráhám ben Dávid rabbi (1110 k. –1180) hagyományokról szóló könyvében említi, hogy a kazárok alkonya után leszármazottaik zsidókként éltek és tanultak Toledóban.
1999-ben egy svéd farmon hatalmas viking kincsre bukkantak, benne különféle pénzérmékkel. A gyűjtemény egyik legkülönlegesebb darabja a 800-ra datált és a kazár királyságból származó, úgynevezett Mózes-érme, melyen a „Mózes, Isten küldötte” felirat olvasható a szokásos muszlim mondat: „Mohamed, Isten küldötte” helyett.
A kazárok története valójában csupán lábjegyzet lett volna a zsidó történelem vaskos krónikájának lapjain, ha Jehuda Hálévi rabbi (1080 k. – 1141) meg nem írja filozófiai művét, a Kuzárit, melyben a kazár király fent említett történetére alapozva, történelmi, tradicionális és logikus érvekkel magyarázza el a zsidóság lényegét.
Mint említettük, valójában nem tudjuk, hogy mi lett a kazárok sorsa. Sokan azzal a hamis érvvel próbálják tagadni a zsidóság Izraelhez való jogát, hogy azt állítják, hogy az askenáz közösségek nem a bibliai Izrael, hanem a kazárok leszármazottai, ám ezt az antiszemita propaganda céljaira terjesztett legendát történészek, nyelvészek és genetikusok egyaránt és több ízben cáfolták.
Forrás: chabad.org