Kiszlév hónap ötödikén (ebben az évben december 3.) emlékeztünk meg a híres középkori talmudtudós, a Máhársá halálozási évfordulójáról.
Smuel Eliézer haLévi Edelesz rabbi a XVI. század közepén, 1555-ben született Lengyelországban. Apja, Jehuda és anyja, Gitl is régi rabbicsaládból származott, anyja egyenesen a prágai Lőw rabbi, a Máhárál unokatestvére, apja pedig rabbi Jehuda heHászid egyenes ági leszármazottja volt. Nevének kezdőbetűi alapján leginkább néven ismerik. Egyike volt a korabeli nagy talmudtudósoknak, akik közé a lublini Meir rabbi (Máhárám), valamint Mordecháj Jáffe rabbi (Levus) is tartozott. Talmud-kommentárjai különlegességükkel és bravúros megoldásaival tűnnek ki, ezeket a Chiduséj Máhársá, vagyis a Máhársá új magyarázatai címmel adták ki.
Nagyszerű tudása és kivételes képességei már gyerekkorában megmutatkoztak. Amikor elérkezett az idő a házasodásra, a briszki rabbi, Mose Lifschitz lányát vette feleségül. Anyósa, Edel széles körben ismert volt erényességéről és arról, hogy milyen sokat adakozik a szegényeknek. Smuel rabbi harminc éves volt, amikor anyósa segítségével jesivát alapított, melyet 24 éven át vezetett. A diákokat az anyósa, Edel segítette anyagiakkal egész életében. Az asszony iránti tiszteletből vette fel az Edelesz nevet. Smuel rabbi tudását és tehetségét korának legnagyobb tóra- és talmudtudósai is elismerték, így minden rabbitanácsban és rabbigyűlésben különleges helyet foglalt el.
1600-ban adta ki első könyvét, melyet a Talmud háláchikus, vagy a zsidó jogról szóló, újszerű, végtelenül tiszta és logikus magyarázatai nagyon hamar népszerűvé tettek. A második részt 11 évvel később adta ki. A Talmud ágádikus, vagyis elbeszélő részeiről szóló kommentárjait 1627-ben adták ki. Ez utóbbi magyarázatokban letette voksát amellett, hogy az ágádá történeteit nem csupán vallásos parabolaként, vagy etikus tündérmeseként, hanem valóságos és megtörtént esetekként kell értelmezni, még akkor is, ha egyes elemeik esetleg túlmutatnak az általunk megélhető és tapasztalható valóságon, mivel „az ő tudásuk nagyobb volt, mint a miénk”. Magyarázatai olyan népszerűvé váltak, hogy a Máhársá a Talmud standard kiadásának egyik kötelező elemévé vált.
Közben megválasztották Chelm rabbijának is. A litván faluban nagy és jelentős zsidó közösség élt és működött, őket szolgálta négy éven át, majd innen került rabbiként a még jelentősebb Lublinba, ahol nemcsak a közösség vezető rabbija volt, de a messze földön jól ismert jesivát is ő vezette. Az útja innen Tykocinba (jiddisül Tiktin), majd Osztrogba (Osztroh) vezetett rabbiként és jesiva vezetőként, míg végül 1631-ben, kiszlév hó ötödikén, vagyis pontosan 388 évvel ezelőtt visszaadta a lelkét a Teremtőjének.
Tudása mellett személyisége is igen közkedveltté tette a maga korában Smuel rabbit. Egyszerűsége és szerénysége mellett vendégszeretete is messze földön híres volt, otthona mindig nyitva állt a nélkülözők előtt. Azt mondják, az ajtaját a bibliai Jób könyvének egy mondata díszítette (31:32): „Az utcán nem hált meg jövevény, az út felé tártam ki ajtóimat”.
Zsinagógája, a nagy Máhársá zsinagóga az ukrajnai Osztrohban áll. 1627-ben építették, a Hmelnyickij mészárlás és a holokauszt során alaposan megrongálódott, később, a szovjet korszakban raktárnak használták, majd elhagyták az épületet. Az épület helyreállítási munkálatai 2015-ben kezdődtek.
Az egykor hatalmas zsidó közösségre ma a felújított zsinagógaépületen kívül a hatalmas zsidó temető emlékeztet, ahol a Máhársá sírja is áll. Ezt két évtizeddel ezelőtt sikerült lokalizálni, majd helyreállították és kis ohelt (épületet) emeltek fölé.
Emléke legyen áldott!
zsido.com