Egy észak-izraeli településen taxit hívtak a zsinagógához, ám a rendelés célja meglehetősen szokatlan volt. Az igazi meglepetés azonban akkor jött, amikor fizetni kellett. Az „utasok” végül egy rabbihoz fordultak, hogy megtudják, kinek kell rendeznie a számlát? Arra pedig, amit Jichák Silberstein Remát Elchánán, Bné Brák rabbija válaszolt, végképp nem számított senki.
Izraelben, egy Felső-Galileában fekvő kistelepülés zsinagógájában minden nap összegyűlnek az imádkozni vágyó zsidók. Létszámuk éppen kitesz egy minjánt, így egyetlen résztvevő hiányzása a közösségi ima elmaradását okozhatja. Egy nap kilencen gyűltek csak össze, s hosszas várakozás után úgy döntöttek, hogy minján híján mindenki magában imádkozik. Amikor a zsinagóga elöljárója látta, hogy aznap elmarad a megszokott közösségi ima, eredeti ötlettel állt elő. Így szólt hittestvéreihez: „Uraim, várakozzanak még néhány percet, rögtön itt leszek a tizedikkel! A jelenlévők nem fogadták nagy lelkesedéssel bejelentését: „Hát nem az a törvény, hogy ha valaki a Széfer Jecirá (kabalisztikus mű) segítségével teremt egy embert, akkor azt nem lehet a minjába számítani?”
Azonban emberünk kilépett ez épületből, elővette a mobiltelefonját, és felhívta a taxitársaságot: „Sürgősen küldjenek egy kocsit!” A taxi hamarosan előállt. „Hová lesz a fuvar?” – kérdezte a sofőr. „Nem megyek sehova, de arra kérném önt, hogy indítsa el a taxiórát, majd jöjjön be Isten házába, és egészítse ki a minjánt!”
A sofőr örömmel teljesítette a kérést, és csatlakozott az imádkozókhoz. Az ima végeztével még arra is megkérték, hogy maradjon ott a tanulásnál, melynek végeztével Kádis döRábánánt mondtak. A sofőr szívesen vett részt a tanulásban is, miközben a taxióra folyamatosan pörgött.
Miután mindennel végeztek, az óra 135 sékelt (kb. 10.250 Ft) mutatott. Az elöljáró ekkor társaihoz fordult, és arra kérte őket , hogy mindenki fizesse ki a ráeső részt, 15 sékelt (kb. 1138 Ft). A többiek azonban vonakodtak eleget tenni kérésének, mondván: „Nem mi hívtuk a taxit, sőt, azt sem tudtuk, hogy ez az ember taxisofőr, fizesse ki az, aki hívta!”
A problémával Jichák Silberstein rabbihoz fordultak, tőle várták, hogy eldöntse, miként rendezzék a taxiszámlát: az elöljáró fedezze a teljes összeget, vagy minden résztvevő fizesse ki a rá eső részt?
A következő választ kapták: „Sem az elöljáró, sem a minján tagjai nem kötelesek kifizetni az összeget!”
Akkor mégis ki rendezze a számlát, kérdezték. „Az az ember fizessen, aki hanyagságból aznap nem ment el a zsinagógába!” – rendelkezett a rabbi. „Ha megbírságoljuk a távolmaradókat, logikus, hogy mindenki sokkal jobban igyekszik majd az imára.” Tehát azt az embert teheli a taxiköltség, aki miatt nem volt meg a kívánt létszám. Ez egy kicsit enyhíti is majd a vétkét, amiért fizetett embert kellett a helyére állítani. Azonban ha rajta kívül álló ok miatt nem tudott elmenni a zsinagógába, nem kell fizetnie.
Ebben az esetben Silberstein rabbi a közösség tagjait kötelezte a költség megtérítésére, a Sulchán Áruch (Chosen Mispát 163:61.) azon döntése alapján, mely szerint egy város lakói kényszeríthetik egymást arra, hogy zsinagógájuk építését finanszírozzák. Hasonlóképpen arra is kötelezhetőek, hogy a közösségi ima költségét megtérítsék, különösképpen, ha egy főre csupán ilyen alacsony összeg esik.
Forrás: Hamodia