Két rövid történet tu beávra. A szeretet és a szerelem nem önmagunkról szól, hanem a másik emberről, a szeretett személyről. Ezt világítja meg két hászid történet.
A berdicsevi Lévi Jicchák rabbi
A berdicsevi Lévi Jicchák rabbi korának kedvelt hászid rebbéje volt. Forró szeretettől áthatott istenszolgálatát, csodás történeteit, a zsidó nép iránti szeretetét és azt, hogy hogyan állt ki értük az Égi Bíróság előtt, számtalan történet örökíti meg. Azt mondják, Lévi Jicchák rabbi nem mástól tanulta a szeretetet, mint egy részeg embertől.
Egy napon, amikor egy kocsma előtt haladt el, hallotta, hogy két ember beszélget. Mindketten erősen felöntöttek már a garatra. Azt mondta az egyikük: „Szeretlek”. Azt felelte a másik: „Nem szeretsz”. – „Dehogynem” – mondta az első. „Teljes szívemből szeretlek.” A második azonban ezt mondta: „Ha szeretsz, miért nem tudod, hogy mi bánt engem?”
A második részeg talán arra utalt, hogy ha ivócimborája valóban szeretné őt, akkor tudná, hogy azért iszik, hogy elmenekülhessen a bensőjében érzett fájdalom és zavarodottság elől. „Nem igazán szeretsz engem. Azt az érzést szereted, amikor együtt iszunk” – üzente.
Lévi Jicchák rabbi ebből vonta le a fontos következtetést:
a szeretettel teli emberi kapcsolatokban nem helyes az énközpontú megközelítés, át kell érezni a másik érzéseit, arra kell figyelni, hogy a másiknak mire van szüksége, és ezt tettekben is kifejezésre kell juttatni.
A halász és a csuka
Egyszer egy halász kifogott egy szép nagy csukát. Azt mondta: „Ezt elviszem a hercegnek, mert a herceg nagyon szereti a csukát”. A csuka erre fellélegzett: mégsem ért hát véget az élete, lám, a halász ahelyett, hogy megenné, elviszi a herceghez, aki nagyon szereti a halakat. A halász rögtön a hercegi konyhára vitte a halat, és átadta a főszakácsnak. „Ó, a herceg igazán boldog lesz, nagyon szereti a csukát” – mondta a szakács. A hal izgatottan várta a találkozót csodálójával. Hanem amikor az asztalra fektették és a kukta felemelte a kését, hogy feldarabolja a halat, a csuka megértette: „A herceg nem a csukát szereti. A herceg egyáltalán nem szereti a halakat. Saját magát szereti és azt az érzést, amit a halak okoznak neki”.
A valódi szeretet a másikra irányul és kitartó. Nem gyorsan elhalványuló rajongás, mely többnyire azon alapul, hogy mit kaphatok egy kapcsolatból, hanem mély szeretet, ami arról szól, hogy mit adhatok a másiknak, amitől neki jobb lesz.
Minél többet adunk a másikra figyelve, annál hosszabban tart ki a kapcsolat. A szeretet nem arról szól, hogy mit érez az ember, hanem arról, hogy mit tesz.