Két rebbe, egy rebecen: svát hónapot köszöntjük

Ismét új hónap közeleg: január 23-án elhagyjuk tévét havát, és ezzel a tórai télből átlépünk a tavaszba. A Talmud ugyanis idézi Júda rabbi véleményét (Bává mecijá 106b.), miszerint tévét 29-ével ér véget a tél, ami egyike a Tórában említett hat, egyenként 2-2 hónapot felölelő évszaknak.

A keddi ros chódessel, újholddal kezdődik svát hónap, a zsidó év 11. hónapja (amennyiben niszántól kezdjük a számlálást). A hónap kiemelkedő napja a 15-én ünnepelt tu bisvát, a fák újéve. Ez az a nap, amikor a hagyomány szerint a nedvek elkezdenek keringeni Izrael gyümölcsfáiban és megkezdődik a növekedés időszaka. Jól ismert szokás ilyenkor gyümölcsöket enni, amik között feltétlenül legyen Izrael hét szent terméséből is kóstoló. Ezek a növények a búza, az árpa, a szőlő, a füge, a gránátalma, az olajbogyó és végül, de nem utolsó sorban a datolya. Ez az idő alkalmas a növényvilágból vett analógiák megszívlelésére, hiszen végső soron is az „ember a mező fája”, ahogy a midrás mondja.

Svát hónapnak két chászid vonatkozású napja is van. Az egyik svát 10., jud svát, vagy ahogy említeni szokták, a két rebbe napja. 1950-ben ugyanis ezen a napon adta vissza lelkét a Teremtőnek Joszéf Jicchák Schneerson rabbi, a Rebbe Rájác, vagyis a Frid­ri­ker rebbe. Napra pontosan egy évvel később veje, a Rebbeként ismert Menáchem Men­del Schneerson rabbi elfogadta a haszidok vezetőjé­nek szerepét, és átvette a mozga­lom vezetését.

Ebben nagyban támogatta felesége, Chájá Msuká rebecen, aki Jiszéf Jicchák Schneerson rabbinak volt a lánya. Hozzá kötődik a másik kiemelkedő jelentőségű chászid emléknap svát hónapban. A rebecen ugyanis 1988-ban, svát hó 22-én hunyt el, 87 esztendős korában.

Egész életében a lubavicsi mozgalmat szolgálta, akármire is volt szükség éppen. Ha kellett, ételt csempészett a Szovjetunió titkos jesiváiba, ha kellett, a mozgalom vezetőjének feleségeként hátteret biztosított a Rebbe áldozatos és egész embert igénylő munkájához. Ahogy az édesapja könyvtárának tulajdonjogáért folyatott küzdelemben elmondta: „a könyvek a chaszidokéi, mert édesapám is a chaszidoké volt.” Emlékéből fakadjon áldás!