Azt hiszem, a mondat, amit az elmúlt hetekben-hónapokban legtöbbször kimondtam, az az, hogy „másfél (vagy éppen két) éve nem volt ilyen”. Ahogy megtanulunk együtt élni a koronavírussal, és az életünk rendeződni látszik, rácsodálkozunk az apróbb-nagyobb örömökre. A várakozásra a gyerekek edzésén. A családi ebédekre. A turistacsoportokra. A megszokott, és fájóan hiányolt együtt töltött időre.
Ilyen élmény volt újra Ráckevén lenni, a Duna-parti haszid hétvégén, amit utoljára 2019 őszén rendeztek meg. A program egyik nyitó előadásán Oberlander Batsheva rebbecen azt kérte a körben ülő hölgyektől, hogy egy-két szóban fogalmazzák meg, miért jöttek el a hétvégére. A feleletek jól mutatták, mire is van szüksége az embereknek. Az olyan (csak félig) tréfás válaszok mellett, mint hogy nem kell főzni, elhangzott a testi és a lelki feltöltődés, az érdekes előadások, kötetlen beszélgetések és a családdal való együttlét – ami nem csak a válaszadó saját családját jelentette, hanem a közösség alkotta családot, amit minden résztvevő annyira hiányolt a sokat emlegetett elmúlt másfél évben.
A magyarországi Chábád mozgalom 39. sábátonjának témája az ortodox világ volt: a résztvevők betekinthettek a vallásos zsidóság múltjába és jelenébe, meglátva a szigorú öltözék és a vallási keretek mögött a valódi életet. A program vendégelőadója Davidovics Jiszráél rabbi volt, egy nyíregyházi zsidó család idősebbik fia, aki Budapest érintésével Izraelbe költözött, jesivát végzett és mára egy népszerű petách tikva-i Chábád zsinagóga vezetője. Davidovics rabbi emellett kiváló előadónak is bizonyult – méltán voltak népszerűek az általa vezetett órák Ráckevén. A résztvevők emellett meghallgathattak egy kerekasztal-beszélgetést a rendszerváltás előtti ortodox életről. Juhász Katalin, Rosenfeld Sándor és Pretz Péter családjaik mindennapjain keresztül mutatták be, milyen kihívásokat jelentett akkoriban a vallásos élet. A szombati hangulatot a szokottnál is különlegesebbé tette Udi Hechshel izraeli kántor, Oberlander Báruch és Batsheva, Szabó György Menáchem, Steiner Zsófia és mások előadásaival párhuzamosan a gyerekek számára a rebecenek és a Bét Menáchem iskolában tanítási gyakorlatukat végző „kistanárok” tartottak foglalkozásokat.
A sábátonokon az ember mindig úgy érzi magát, mintha egy szigetre került volna, eltávolodva térben és időben a mindennapok háborgó tengerétől – kétévnyi szünet után pedig úgy érezhettük, ez a sziget békésebb és meghittebb volt, mint valaha. Adja a Jóisten, hogy többet ne kelljen ilyen sokáig hiányolnunk egymás társaságát.
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 6. szám – 2021. október 14.