Károly király koronázása zsidó szemmel

Talán nem is volt izgalmasabb téma májusban a Brit Nemzetközösségben, mint III. Károly koronázási ünnepsége, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy több mint 70 éve élt át a birodalom ilyen eseményt utoljára. A koronázás természetesen a zsidó alattvalókat is lázba hozta – különösen, mert számos zsidó vonatkozású érdekessége is volt a ceremóniának.

 

Koronázás rossz időzítéssel

Az évtized eseményeként számontar­tott koronázás időzítése nem volt ép­pen ideális a zsidó közösségnek, ahogy arra maga az uralkodó is rámu­tatott, amikor a koronázás előtti teadélutánon Yossi Jacobs rabbinak, a Birminghami Zsidó Közösség vezetőjének tréfásan azt mondta: a palota rossz napot választott a beiktatá­sá­ra. Utoljára egyébként 1902-ben esett szombati napra a koronázás Nagy-Britanniában, ekkor VII. Eduár­dot iktatták be.

Jacobs rabbi Károly király megjegyzésére válaszul biztosította az uralkodót, hogy ő és közössége imádkozni fognak érte a 166 éves zsinagó­gá­jukban – ezt egyébként meg is tették, és egy különleges „Koronázási ki­dussal” koronázták meg a napot. Ja­cobs rabbi feleségével vett részt a fo­gadáson. Rachel Jacobs rebecen ké­sőbb a chabad.org-nak nyilatkozva fel­hívta rá a figyelmet, hogy „Károly ki­rály volt az első a királyi családból, aki részt vett egy főrabbi beiktatásán. Jelen volt, amikor Lord Jonathan Sacks rabbi beiktatta Mirvis főrabbit. Ő volt az első királyi személy, aki Izraelbe látogatott, és most erős támogatást nyújt a zsidó közösségnek. Ezt mindannyian érezzük és értékeljük.”

Imák és áldások a királyért

Ezen a már említett, május 3-án tartott kerti partin a lubavicsi Jacobs rabbi meg is áldotta a királyt sok erőt kívánva neki, hogy „bölcsen uralkodjon az ország fölött, olyan királyi méltósággal, amelyet édesanyja mint minden vallás védelmezője, csodálatos példájával elé állított. Legyen ereje, kitartása és bölcsessége ahhoz, hogy inspirálja a nagyvilágot, ami hatalmas vezetői képességeket igényel.”

Az imát, melyet Ausztráliától Kanadáig a Brit Nemzetközösség zsinagógáiban elmondtak ezen a szombaton, Sir Ephraim Mirvis főrabbi írta. Smuel Feldman melbourni rabbi így fogalmazott a fohászról: „Imádkoztunk, hogy az Örökkévaló, a Királyok Királya adjon sok sikert Károly királynak mindahhoz a jóhoz, amit az évek során a Nemzetközösség szolgálatában tett, és hogy folytassa ezt sok éven keresztül, jó egészségben, sikerben és boldogságban.”

 

A főrabbi részvétel a koronázáson

Sir Ephraim Mirvis, a Brit Nemzetközösség főrabbija személyesen is részt vett a koronázáson – és hogy ne kelljen messziről gyalogolnia, Károly király személyes vendégeként egy közeli palotában töltötte a sábeszt feleségével együtt. Az új uralkodó egyébként már korábban is tanújelét adta, milyen alapos ismerője a zsidóságnak. A királynő halála után tartott megemlékezésen – amelyet péntek délután tartottak vallási vezetők részvételével – maga figyelmeztette Mirvis főrabbit, hogy indulnia kéne a hamarosan beköszöntő sábeszre való tekintettel. Amikor pedig a főrabbi bevallotta neki, hogy azért késlekedett, mert a protokoll szerint senki nem hagyhatja el a termet az uralkodó előtt, a király kifejezetten utasította a távozásra.

Természetesen a koronázáson va­ló részvétel – mind a sábesz, mind a nem-zsidó templomba való belépés – számos kérdést felvetett. Ezekről még az ünnepség előtt a Times of Israelnek nyilatkozott a főrabbi: „A templomba való belépés tekinte­té­ben egyértelmű és régóta érvényes sza­bályt követünk: ha a főrabbi meghívást, felszólítást vagy parancsot kap a királyi házból, teljesíti azt. Az uralkodótól érkező meghívókban egyébként gyakran így fogalmaznak: ’Őfelsége megparancsolja’, s ennek a visszautasítása gyűlöletet szülhetne a zsidók irányában. Ilyen esetekben tehát úgy tartjuk helyénvalónak, hogy a főrabbi belépjen a templomba. Én magam is részt vettem már több templomi szertartáson”.

A szombati törvényekkel ütköző körülményekről így nyilatkozott: „Még ha gyalog megy is valaki a ceremóniára, akkor sem a szombathoz illő környezetben találja magát a zene és az egyéb történések miatt. Ezzel együtt mégis a részvétel mellett döntöttünk. Ilyen esetekben nem egyedül hozok döntést, hanem a bét din, a vallási bíróság tagjaival együtt, és igen nagy körültekintéssel vizsgáljuk meg a kérdést. Károly király egyébként a zsidó nép igazi barátja, és fontos számára, hogy minden hit követője szabadon gyakorolhassa vallása előírásait. Erről személyes tapasztalataim vannak, hiszen jó barátságot ápolok vele, és többször beszélgettünk a királyi házban. Ennek az őszinte törekvésnek a jele az is, hogy meghívott a feleségemmel együtt, hogy a Szent János palotában töltsük a szombatot, ahol kóser étkezést is biztosítanak a számunkra és minden egyéb apró részletre odafigyelnek. Az ünnepi menüből a koronázási csirke nevű fogást választottuk. Ezt a krémes szósszal és curryporral készült ételt szolgálták fel 1953-ban is II. Erzsébet megkoronázásakor.”

Ugyancsak gyalogosan érkezett a koronázásra Jicchák Herzog, Izrael Állam elnöke is, hogy nyilvánosan megtisztelje ezzel a szombatot – és Mirvis rabbihoz hasonlóan kóser étkezést is biztosítottak számára. (Herzog számára azért is különleges volt a részvétel, mivel felmenői között Nagy-Britannia különböző részein szolgáló rabbik is voltak. A koronázást követő ünnepségen – ahol Károly király méltatta Herzog erőfeszítéseit az izraeli egység megteremtéséért – Michal Herzog, az izraeli first lady megemlítette, hogy az uralkodó gyerekkori hegedűtanára, Naomi, családja közeli jóbarátja. „Naomi csodálatos tanár volt” – jegyezte meg a király.)

Más vallások képviselete a ceremónián

Mirvis rabbi különösen jelentőségteljesnek találta, hogy most először nemcsak az anglikán egyház vezetői, de más vallások képviselői is szerepet kaptak a ceremóniában, mégpedig kétszer is. Először történelmi jelentőségű koronázási ékszereket a Lordok házának különböző vallású képviselői (zsidó, a muszlim, a hindu és a szikh) vitték a király elé, aki megérintette a tárgyakat. A zsidóságot Gillian Merron bárónő képviselte, ő a királyi palástot vitte. A koronázás végén a király és a királyné vezetésével, nyolc felekezet vezetőjének kíséretében indult el a menet a székesegyházból. Erről elöljáróban Mirvis rabbi elmondta:

„Sorban állunk, majd a király elhalad előttünk teljes koronázási dísz­ben, fején egy XVI. századból származó koronával. Megáll velünk szemben, mi pedig megáldjuk őt egy olyan áldással, melynek szövege mindegyikünk számára elfogadható. Egyszerű, de nagy hatású szavakból áll, és kórusban mondjuk el az áldást. Ekkor nem használnak majd mikrofont, mert nem akarnak kellemetlen helyzetbe hozni engem [amiatt, hogy nem használhat elektromosságot szombaton – a szerk.]. Kiemelném, hogy erre maguktól gondoltak, mielőtt egyeztettek volna velünk” – mondta el Mirvis rabbi, aki ezen a szombaton a közeli Western Marble Arch zsinagóga hat órakor kezdődő szombati imáján vett részt. A Times of Israelnek azt is elárulta, milyen ajándékkal készültek a frissen beiktatott uralkodópár számára: „Valerie, a feleségem olyan süteményt süt, melyről tudjuk, hogy a király és a királyné is nagyon kedveli. Emellett átadunk egy tanúsítványt arról, hogy fát ültettünk a koronázás emlékére a hitközségünk erdejében. A király ugyanis meggyőződéses környezetvédő.”

 

Egyenruhák és a jeruzsálemi olaj

Magának a koronázásnak a fentieken kívül két zsidósághoz kapcsolódó érdekessége is volt. Egyrészt maga a király és számos, magas rangú katona a Kashket & Partners által varrott díszegyenruhát viselte. Ez a zsidó család tulajdonában álló cég a brit fegyveres erők fő beszállítója. „Természetesen mindennapi üzlet is zajlik, de a koronázás nyilvánvalóan minden másnál fontosabb” – mondta az egyik tulajdonos, Cheryl Kashket a London Jewish Chronicle-nak.  „Mindez nagyon izgalmas, és tisztában vagyunk vele, milyen szerencsések vagyunk, hogy részesei lehetünk a történelemnek.”

Ivan Binstock, aki hosszú ideje áll a londoni zsidó közösségek élén, úgy vélte, a koronázási szertartás, amely magába foglalja az új király olajjal való felkenését, különleges pillanat lesz a zsidó hitközösségek számára is, hiszen ez a szertartás visszavezethető az ókori zsidó királyokhoz. Ráadásul a ceremónián használt olaj a jeruzsálemi Olajfák hegyéről származik.

 

Ünnepségek Londontól a Kajmán-szigetekig

Bár voltak, akiket bántott, hogy a – Károly király szavaival élve – rosszul időzített szombati koronázás miatt kimaradtak abból, hogy élőben követhessék az eseményeket, a többség mégis a többi brit alattvalókhoz hasonlóan koronázási lázban égett. Számos zsinagóga tartott különleges istentiszteletet, valamint ünnepségeket a koronázás hetében. A brit ortodox zsinagógák uniója az Ádon olám ima új, gyermekkórusra írt változatának felvételét rendelte meg ebből az alkalomból, amit Károly királynak ajánlottak. A Shabbaton Kórus, amely gyakran készít felvételeket rádió- és televízió-műsorokhoz, új zenei változatot készített ahhoz az imához, amelyet a brit zsidó közösségek minden héten elmondanak a királyi családért.

„Ez a koronázás nagyszerű alkalom, hogy megemlékezzünk arról, milyen szerencsések vagyunk – olyan királyunk van, aki mindent megtesz annak érdekében, hogy befogadja és üdvözölje a zsidó népet” – mondta a nagy eseményről a Hampsead Garden-i Chábád közösség vezetője, Bentzion Sudak rabbi a chabad.org-nak. Sudak rabbi arra is felhívta a figyelmet, milyen különleges jelentősége van annak, hogy Mirvis rabbi, aki az egész brit zsidóságot képviseli, a király személyes vendégeként a palotában tölti a sábeszt, hogy részt vehessen a koronázáson. „Gondoljunk csak arra, hogy az előző angol koronázások közül mennyi volt katasztrofális a zsidók számára. Például Oroszlánszívű Richárd 1189-es megkoronázása, amikor a csőcselék harminc zsidót gyilkolt meg.”

A Chábád mozgalom, melynek képviselői a világ legeldugottabb zugaiba is elviszik a zsidóságot, a Brit Nemzetközösség legegzotikusabb pontjain is működtetnek zsinagógát. Így volt lehetséges, hogy más egyebek között még a Kajmán-szigeteken is elhangozhatott a Mirvis rabbi által a koronázásra írt ima. Pewzner rabbi és felesége különleges szombati ünnepséget szervezett ebből az alkalomból – ami már csak azért is emlékezetes volt, mert egy bár micvát is ünnepeltek aznap. „Különleges imákat mondtunk Károly király koronázásának tiszteletére” – mondta Pewzner rabbi a chabad.org-nak. „Imádkozunk, hogy Károly király uralkodása hosszú és sikeres legyen, és hogy a Jóisten irányítsa őt, hogy folytassa a világunk jobbá tételét, és közelebb vigyen bennünket a megváltás korszakához.”