Kalauz a zsidó élet mindennapjaihoz – Mezuza

EGY ZSIDÓ AJTÓNÁLLÓ

„Az én házam az én váram!” Ez a közismert angol szólás, melynek megfelelője majd minden nép nyelvén megtalálható, ősidők óta ismeretes, az emberiséggel egykorú. Azt az egyszerű igazságot fejezi ki, hogy az ember háza, amelyben életét éli, az a hely, amely számára otthont és biztonságot nyújt.

A zsidóság mint a Tóra által megszabott élettörvények és életszabályok hordozója, nem kizárólag az imaházakban, templomokban él. Ezt a gondolatot fejezik ki Jesájáhu próféta szavai: „…dicsősége betölti az egész földet…” (Ézsaiás 6:3.) — azaz nem a templomok, vallási intézmények a zsidó élet egyedüli letéteményesei. „Mily szépek sátraid, Jákob, hajlékaid, Izrael!” — törtek fel akarata ellenére az elragadtatás szavai a pogány Bileám szájából, megpillantva Izrael törzseinek példás rendjét, alázatos jámborságát. A zsidó otthon is a megszentelt élet hordozója, központja lehet, ha a törvényeknek és előírásoknak megfelelően vezetik.

A zsidó ház szentségét a mezuzá jelzi, az a kis pergamentekercs, amelyet a bejárati ajtókon és a szobák ajtófélfáin helyeznek el. Ez emlékezteti az érkezőt és a távozót, hogy e ház zsidó emberek otthona, akiknek eszmei hagyományait a mezuzába foglalt írások őrzik. Egyben az isteni gondviselés jelképe is, amely védelmezi a házat és a benne élőket.

A Tóra két szemelvényét foglalja magába. Mindkettőben utalást találunk magára a mezuzá parancsolatára. A „Smá…” kezdetű idézet Mózes ötödik könyvének 6:4–9. sorait tartalmazza, a „V’hájá im sámoá…” kezdetű pedig ugyancsak Mózes ötödik könyvének 11:13–21. sorait.

A „Smá…” kezdetű idézet kinyilvánítja a Teremtő egyetlenségét, ugyanakkor kötelességünkre is utal, az ő szentségének szolgálatára és hitünk iránti örök hűségünkre. A„V’hájá…” az isteni ígéretről szól. Jutalmat ígér, ha szavaira figyelve betartjuk a parancsolatokat, ugyanakkor szigorúan figyelmeztet, hogy kemény büntetéssel sújtja azokat, akik letérnek a Tórában megjelölt helyes útról.

Mindkét idézet egyaránt utal a parancsra, mondván: „…írd azokat házad ajtófélfáira és kapuidra!” A zsidó otthon mezuzája ekképpen hirdeti, hogy e helyen a Teremtő egyetlen voltának kinyilvánítása a mindennapi élet minden tettét, gondolatát és kimondott szavát áthatja.

A meg nem valósított eszmékhez hasonlóan a cselekedetek is jelentéktelenekké válnak, ha nem hatja át őket a háláchá útmutatásának megfelelő gondolat. A parancs, amely a mezuzá felerősítésére kötelez minket, gyakorlati útmutatást is ad. Előírja például, hogy amezuzá szövegét nem írhatja bárki, csakis megfelelő felkészültséggel rendelkező, avatott kezűek folytathatnak ilyen tevékenységet. Tilos a nyomtatott szövegű mezuzá használata is. Az a mezuzá, amely nem felel meg a háláchá előírásainak, alkalmatlan. Használata sokkal nagyobb vétek, mint ha egyáltalán nem használnánk. Aki ilyen mezuzát használ, az önmagát és környezetét is becsapja, és ezzel mintha Istent is megkísérelné megtéveszteni…

Az eredetin az üres helyeken Isten Neve szerepel.

Vigyázat, a másolat nem használható mezuzának!

Rendelkezések a mezuzá parancsolataiban

* A mezuzába foglalt két Tóra-idézetet sem kibővíteni, sem lerövidíteni nem szabad.

* Minden, emberi használatra szolgáló helyiség ajtajára mezuzát kell függeszteni. A legkisebb, négy fallal határolt helyiség, amelyre a parancsolat még érvényes, 4 x 4 ámá(körülbelül 4,6 m2) lehet.

* Nemcsak a főbejárati ajtóra kell mezuzát erősíteni, hanem a lakás minden egyes ajtajára, még a folyosókra, erkélyekre, éléskamrába stb. vezető ajtókra is. Ez alól csak a fürdőszoba, a vécé és hasonló helyiségek kivételek.

* Aki Izraelen kívül lakik, és bérelt lakásban él, annak a beköltözéstől számított 30 napon belül kötelessége kifüggeszteni a mezuzát.

* A mezuzá pergamenjét balról jobbra kell hajtogatni oly módon, hogy a „Smá” kezdőszó az írással kifelé fordítva, felülre kerüljön.

* Felerősítés előtt a pergament üveg-, fa-, fém- vagy más, a célnak megfelelő anyagból készült tokba kell helyezni. A tok papírból is lehet. Ebben az esetben ügyelni kell, hogy a tekercs rövidebb legyen, mint a borítópapír, nehogy a szögek megsértsék. Vigyázni kell, nehogy a pergamen fordítva, lefelé fordított írással kerüljön a tokba.

* A mezuzát a belépés iránya szerinti jobb oldali ajtófélfa felső harmadára, rézsút, felső végével a lakás belseje felé mutatva kell elhelyezni. Ha az ajtó az átlagosnál sokkal magasabb, egy átlagos testalkatú ember vállmagasságában kell felerősíteni.

* A saját tulajdonú ház vagy lakás mezuzáit hétévenként kétszer ellenőrizni kell, hogy nem váltak-e alkalmatlanokká.

* Gondosan ügyelni kell arra, hogy a mezuzát megbízható helyen vásároljuk, ahol az előírásoknak megfelelőt kapunk. Az alkalmatlan mezuzára mondott áldás hiábavaló.

Vannak helyek, ahol nem kézzel írott, hanem nyomtatott mezuzákat árulnak. Ezek, mint mondottuk, alkalmatlanok.

A Tóra isteni eredetű parancsolatai nem szorulnak racionális értelmezésre, ezért nincs szükség ésszerű indoklásukra sem. A hívő ember számára egyedül az a fontos, hogy a törvény, a parancsolat Fentről jön. Másrészt azonban nemcsak jogosult, hanem egyenesen kívánatos minden tanulmány, kutatás és „oknyomozás”, amely ebből a hitből indul ki, és egyetlen célja a micvá alapos elsajátítása és ésszerű magyarázata, nem pedig skolasztikus „ideológián” alapuló lejáratása: sőt egyesek véleménye szerint ez hozzátartozik a parancsolathoz.

Ez a szándék vezet bennünket is, amikor a mezuzá parancsolatainak különleges és szimbolikus jelentőségéről beszélünk.

Kezdjük egy idegen hírességnek, Onkelosznak a történetével, aki a római császári család tagjaként nagy tiszteletnek örvendett az ókori Rómában. A Talmud hosszú történetben meséli el, hogyan jutott arra az elhatározásra, hogy a zsidó hitre térjen, s ezzel hogyan vonta magára a császár haragját, aki egy hadosztály kiküldésével próbálta „meggyőzni”, hogy mondjon le szándékáról, és térjen vissza hozzá.

A katonák a hitről kezdtek vele vitatkozni, de Onkelosz érveinek hatására maguk is zsidó hitre tértek. A császár újabb egységet küldött a helyszínre. Katonáinak megparancsolta, hogy ne bocsátkozzanak semmiféle vitába, hanem fogják el Onkeloszt, és hozzák elébe. A katonák engedelmeskedtek a parancsnak. Onkelosz kilépett a házból, kezét a mezuzára helyezte, és elmosolyodott. Amikor a katonák magyarázatot kértek, így felelt: „A földi uralkodó, a hús-vér király bent tartózkodik a palotában, és szolgái kívülről őrzik őt. De Isten — áldassék a neve — törvényei szerint a szolgák tartózkodnak bent, ő pedig kívülről őrzi és védi őket, mondván: _Isten őrzi távozásodat és visszatértedet, most és mindörökké.˛” Ennek a magyarázatnak a hatására ezek a katonák is zsidó hitre tértek. A császár nem küldött többé katonákat érte: hagyta őt új hitében élni.

A mezuzá zsidó otthont őrző és védelmező szerepének gondolatát fejezik ki a nagy középkori zsidó gondolkodó, Báchjá rabbi szavai is: „A Tóra adta nekünk a mezuzá parancsát: hogy függeszszük ajtófélfánkra. Így belépve házunk ajtaján mindig arra emlékeztet, hogy Isten — áldassék a neve — egy pillanatra sem hagy el bennünket, szüntelenül vigyáz reánk. Ez megerősíti a Világ Teremtőjébe, Izrael népének örök védelmezőjébe vetett hitünket…”

A Majna-parti Frankfurtban élő Samson Raphael Hirsch rabbi írja ismert művében, aChorévban (40. fejezet): „A minden zsidó ház bejáratára erősített _SmᲠés _SámoᲠszavak azt jelzik, hogy e ház minden, emberi tevékenységre szolgáló helyiségében Isten lakozik, és lakói szolgálják őt, áldassék a neve. Így egész életünket és tevékenységünket Istennek kötelezzük el, a mezuzá parancsolatának megfelelően.

Befejezésül nem is találhatnánk alkalmasabbat néhai Joszéf Jichák lubavicsi rabbi szavainál:

„…a mezuzá parancsolataiban kétszer is szerepel a _SmᲠszó, és ezt a szöveget erősítjük a bejárati ajtóra, jelezve, hogy a ház minden lakója Isten szolgálatában áll, s ez egyben kifejezője az összes többi parancsolatnak, amely Isten szolgálatát írja elő.”á