A Vájesev hetiszakasz bővelkedik drámai fordulatokban, megismerjük József álmait, melyekben saját magának hatalmat jósol apja és testvérei fölött, azt, hogy hogyan kerül Egyiptomba és Potifár felesége miként kísérti őt meg. A zsidó történelem egy másik szála is elindul, Támár és Jehuda kapcsolatával, melyből ikrek születnek, akiktől végül Dávid király, Dávid háza, a királyság ered.
És volt, midőn odaérkezett József az ő testvéreihez, levettették Józseffel a köntösét, a tarka köntöst, mely, rajta volt. Vették és beledobták őt a gödörbe; a gödör pedig üres volt, nem volt benne víz… És arra vonultak midjánita emberek, kereskedők, akkor kihúzták és fölhozták Józsefet a gödörből és eladták Józsefet az ismaelitáknak húsz ezüstért; és elvitték Józsefet Egyiptomba.. Midőn Rúbén visszatért a gödörhöz és íme, József nincs a gödörben, akkor megszaggatta ruháit. Visszatért testvéreihez és mondta: A gyermek nincs meg, én pedig, hova legyek én? És vették József köntösét, levágtak egy kecskebakot és belemártották a köntöst a vérbe. És elküldték a tarka köntöst és elvitték atyjukhoz és mondták: Ezt találtuk; ismerd csak föl, vajon fiadnak köntöse-e, vagy nem? És ő fölismerte azt és mondta: Fiamnak köntöse, vadállat ette meg őt szétszaggattatott József! (1Mózes 34:20-33)
Joszef apja, Jáákov legkedvesebb fia volt. Jáákov különleges, tarka csíkos köntössel is megajándékozta a fiút, akit a kivételezés miatt testvérei nem szívelhettek. Miután Joszef beszámolt nekik az álmairól, még kevésbé szerették őt, mint annak előtte, és amikor apjuk elküldte őt a nyájat legeltető testvéreihez, elhatározták, hogy megszabadulnak tőle. Apjuknak azonban nem merték bevallani, hogy mi történt valójában, ezért egy mesét hitettek el vele: színes csíkos köntösét kecskevérbe mártották, és azt mondták az ősapának, hogy vadállatok szaggatták szét legkedvesebb fiát. Jáákov megszaggatta a ruháit, és sokáig gyászolta elveszített gyermekét. Amikor végül kiderült, hogy Joszef életben van, a már igen idős Jáákovhoz egyik unokáját, a zenéhez kitűnően értő Szeráchot hívták, hogy kíméletesen, zenébe és dalba rejtve tudassa nagyapjával azt, hogy és Egyiptomban lakik.
Az Izraelt sújtó szárazság elől Jáákov és családja Egyiptomba menekült, és Jáákov ott is halt meg, Gosen földjén, ahol Joszef letelepítette őket. Úgy tűnik azonban, hogy a harmadik ősapa soha nem szerzett végül tudomást arról, hogy valójában mi történt Joszeffel azon a napon, amikor testvérei azt jelentették, hogy vadállatok tépték szét.
Amikor ugyanis, évekkel később Jáákov visszaadta a lelkét az Örökkévalónak, a testvérei attól tartottak, hogy Joszef bosszút áll majd rajtuk:
Midőn láttak József testvérei, hogy atyjuk meghalt; mondták: Hátha gyűlölni fog bennünket József és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, mit elkövettünk vele. Azért üzentek Józsefnek, mondván: Atyád meghagyta halála előtt, mondván: Így szóljatok Józsefhez: Ó bocsásd meg, kérlek, a te testvéreid hűtlenségét és vétküket, mert rosszat követtek; el veled! Azért most, bocsásd meg, kérünk, hűtlenséget a te atyáid Istene szolgáinak! (1Mózes 50:15-17)
A valóságban azonban Jáákov semmiféle üzenetet nem küldött Joszefnek. Mose ben Náchmán rabbi (Rámbán) azt a következtetést vonja le ebből az esetből, hogy Jáákov bizonyosan nem ismerte a valódi történetet, mert ha ismerte volna, akkor ő maga beszélt volna fiával, nem küldöttek útján. Másrészt viszont Rási úgy gondolja, hogy ugyan Jáákov sejtette, mi volt az igazság, ám bizonyos volt abban, hogy fia, akit Joszef hácádiknak, a jámbor Józsefnek is neveznek, soha nem torolta volna meg testvérei tettét, ezért nem is kellett őt apjának figyelmeztetnie.
Később azonban, a szöveg folytatásaként azt is megtudjuk, hogy a testvérek tulajdonképpen nem tettek mást, mint az isteni tervet követték:
De József mondta nekik: Ne féljetek, mert vajon Isten helyében vagyok-e én? Ti ugyan rosszat gondoltatok ellenem de Isten jóra gondolta, hogy tegyen, mint ezen a napon, életben tartván sok népet. Most tehát ne féljetek, én eltartalak benneteket és gyermekeiteket; megvigasztalta őket és szívükre beszélt. (1Mózes 50:19-21)
Ebből az epizódból is kitűnik, hogy a világot és annak minden történését az Örökkévaló irányítja. Bármi is történt Józseffel, álmai, melyeket hetiszakaszunk elején ismertünk meg, valóságosak voltak. Életútja egy irányba vezetett, még ha kitérőkkel is, ám ezek a kitérők is az egész nagy, isteni tervet szolgálták, melynek része volt az Egyiptomba való leköltözés és az onnan való megszabadulás is.
Adja az Örökkévaló, hogy mindazok a próbák, amelyek elé minket állít nap mint nap, minél hamarabb elvezessenek a végső megváltáshoz, egész Izrael népének egyesüléséhez és Isten örök királyságának felállításához!
A Vájesev hetiszakaszról szóló film megtekintéséhez és számos érdekes magyarázat megismeréséhez, emellett egy rövid chanukai magyarázathoz kattintson ide.
zsido.com