JÖNNEK A VÖRÖSÖK!

JÖNNEK A VÖRÖSÖK!

    Egy-két hónappal azelőtt, hogy Hongkong Peking irányítása alá kerül, a helyi zsidó közösség jórészt az őshüllőről készült képekkel van elfoglalva

„Mi lesz 1997. július 1-én?”, kérdezősködik az ember Hongkongban, és a kérdésre nem kap világos választ.

Július 1-én ugyanis ez a kis darab szikla Angliától visszakerül Kínához. Hongkong megtartja speciális státuszát, a britek és a kínaiak által kidolgozott megállapodás meghagyja a jelenlegi status quo-t.

Ezzel együtt máris vannak tisztán látható jelei annak, hogy a kínaiak jelentősen megcsorbítják majd azokat a polgári jogokat, amelyeket az angolok 150 éves uralkodásuk alatt igyekeztek szem előtt tartani. Eltűnik majd a demokratikus választási rendszer. A rendőrségnek korlátlan hatalma lesz – beleértve mindenféle demonstráció betiltását – a magánélet védelmét szolgáló törvényt visszavonják és minden, külföldi partnerrel kapcsolatban álló szervezetet szigorúan ellenőriznek majd.

Ennek ellenére úgy tűnik, a hongkongiak nem igen zavartatják magukat. Továbbra is rekordsebességgel épülnek az országutak, hidak, alagutak, aluljárók, repülőterek, csakúgy mint az a hatalmas ünnepi terem, ahol a hivatalos hatalomátadási ceremóniákat tartják majd. Mindenütt a gazdagság és a fejlődés érződik.

A zsidó közösség tagjainak száma mintegy 1500-3000. Közülük ötvenen születettek itt, a többiek különböző európai, amerikai, kanadai és ausztrál cégek képviselői. Néhányan jó pár éve itt vannak már, egyesek önálló vállalkozásba kezdtek, és a nagyszerű befektetési lehetőségekkel élve jelentős vagyonra tettek szert. Általában véve, magasan képzett közösségről van szó. Az ember nem lehet középszerű akkor, ha Hongkongban meg akarja megállni a helyét.

A zsidó élet nyolc évvel azt követően kezdődött itt el, hogy 1842-ben a nankingi egyezmény alapján megnyitották a külvilág felé a kínai kikötőket. A Sassoonok és a Káduriak az elsők között voltak, akik Bagdadból Indán át Hongkongba érkeztek A Káduri család neve a róluk elnevezett, az egész világra, többek között Izraelre is kiterjedő iskolahálózatról lett híres. A Sassoonok adományozták azon földdarabot, amelyen a város fő zsinagógája, a Lea Sátra áll.

E két családnak köszönhetően a hongkongi a világ leggazdagabb zsidó közössége. Néhány évvel ezelőtt a közösség gazdasági igazgatói a zsinagóga telkének egy részét kilencvenkilenc évre bérbe adták egy építési vállalkozónak, aki azon két toronyépületet húzott fel, összesen 650 lakással. Szigorúan őrzött titok, hogy mennyi pénzt kaptak a tranzakcióért – becslések szerint több százmillió dollárról van szó. Ezen felül a zsidó közösség megkapott 36 lakást, a toronyházak három emeletét közösségi intézmények (fedett uszoda, luxus társalgóhelyiségek, első osztályú étterem, színházterem, iskola, hivatali helyiségek, stb.) részére, valamint parkolási koncessziókat. Egy határozat értelmében minden innen származó bevételt kizárólag a hongkongi zsidó közösség javára lehet felhasználni.

A közösségnek 1500 nyilvántartott tagja van. A zsinagógai tagság automatikusan feljogosít a központ létesítményeinek térítésmentes használatára. A Lea Sátrában és a Reformzsinagógában mintegy 4000 dolláros tagsági díjat kérnek, úgyhogy ha valaki a lehető legolcsóbban kívánja a közösségi intézményeket használni anélkül, hogy imádkoznia kellene, a Chábád-zsinagógához kell fordulnia.

Öt zsinagóga áll a közösség rendelkezésére. A három már említetten kívül ott van a szakadár szefárd zsinagóga, amelyhez tartozó néhány családnak semmi kapcsolata nincs a közösség többi tagjával, valamint a Kowloon-negyedben élő gyülekezet zsinagógája, amelyről egyébként a hongkongi zsidók nagyon keveset tudnak.

A legrégibb zsinagóga az 1901-ben épített Les Sátra, amelyet ezekben a hónapokban építenek újjá az ingatlanüzletből származó pénzből.

A Chábád főnöke Hongkongban a dinamikus Mordecháj Ávcon rabbi, aki ezt megelőzően egy évig szolgált a Lea Sátrában. Ávcon 1991-ben alapította a Kármel iskolát, ahol felesége zsidó tudományokat oktat. Az iskolának sok, nem vallásos családból származó növendéke van.

A közösségben megkérdőjelezhetetlen az ortodoxok dominanciája. A Kármel iskola alkotmánya például kimondja, hogy az oktatási intézmény ugyan nem azonosul a judaizmus egyetlen ágával sem ám azt „a Háláchá szabályai szerint kormányozzák”.

Az ortodoxiához való ragaszkodás számtalan különleges következménye van.

Itt alkalmazzák például a világ legmagasabb fizetésű kásrut-ellenőrét. A Bné Brák-i Dávid Cádokról van szó, akinek nemrég sikerült nagyobbfajta vihart kavarnia, amikor kijelentette, hogy az egyik legmindennapibb kínai étel, a brokkoli nem kóser, mivelhogy „az ember nem tudhatja, hogy abban milyen nemkívánatos férgek leledzenek”.

Cádok ítélkezését Smuél Lopin, aki mostanáig a Lea Sátra zsinagóga ortodox rabbija volt nevetségesnek találta, mondván, hogy ezen az alapon „a salátáról és a káposztáról is megállapítható, hogy nem kóser”.