Jom Jerusálájim – Jeruzsálem nap

1967. ijár 28-án (június 7.), a hatnapos háborúban az izraeli csapatok elfoglalták és egyesítették az addig kettéosztott fővárost, Jeruzsálemet, amely ezáltal, közel kétezer év után, ismét zsidó fennhatóság alá került. A napot a következő évben emléknappá tették, hivatalos állami ünneppé azonban csak 31 évvel később, 1998-ban vált.

Az ENSZ 1947-es felosztási terve értelmében – mely egy zsidó és egy arab államot hozott volna létre az 1948-ban megszűnő Palesztinai Brit Mandátum területén -, Jeruzsálem nemzetközi város lett volna a felosztást követő első tíz évben. Az arab fél azonban nem fogadta el a tervet, és amint Izrael kikiáltotta a függetlenségét 1948-ban, megindult a függetlenségi háború. Jeruzsálemet az Óvárossal és benne a Siratófallal együtt Jordánia foglalta el. A zsidó lakosokat kiköltöztették, a zsinagógákat feldúlták, az Olajfák Hegyén levő zsidó temetőt felforgatták. A város keleti fele jordániai fennhatóság alatt maradt egészen 1967-ig, a hatnapos háborúig.

Bár az eredeti tervekben nem szerepelt a jordániai front megnyitása, az izraeliek rákényszerültek erre, mivel a jordániai hadsereg bombázni kezdte a határt. Ennek következményeként indultak meg a Jeruzsálemet érintő hadmozdulatok is. A június 5-én kezdődő háború harmadik napján a zsidó csapatok, Mordecháj Gur altábornagy vezetésével, elfoglalták a jeruzsálemi Óvárost. Minderről hangfelvétel tanúskodik:

„Látjuk az Óvárost” – mondja Mordecháj Gur. „Hamarosan bevonulunk Jeruzsálem Óvárosába, megtörténik, amiről generációk álmodtak. Mi leszünk az elsők, akik bejutnak a városba…” – nem sokkal később pedig elhangzott a híres mondat: „Hár Hábájit bejádénu – a Templomhegy a kezünkben van!” Slomó Goren tábornok, a hadsereg főrabbija, megfújta a sófárt, ezzel is kiemelve a Siratófal felszabadításának jelentőségét.

Mose Dáján, védelmi miniszter a következő beszédet mondta:

„Ma reggel az Izraeli Hadsereg felszabadította Jeruzsálemet. Egyesítettük Jeruzsálemet, Izrael kettéosztott fővárosát. Visszatértünk legszentebb helyünkre, hogy soha többé ne kelljen megválnunk tőle. Arab szomszédjaink felé ezen az órán is békejobbot nyújtunk. Keresztény és muszlim polgártársaink számára teljes vallásszabadságot és jogokat ígérünk. Nem azért jöttünk Jeruzsálembe, hogy elvegyük más népek szent helyeit, sem azért, hogy más vallásokat megzavarjunk, hanem azért, hogy biztosítsuk az egységét, és hogy másokkal együtt, egységben élhessünk itt.”

Jom Jerusálájim kisebb jelentőségű állami ünnepnap. A napot megelőző héten tartják Jeruzsálemben a fényfesztivált, melynek keretében esténként és éjjelente különleges installációkat tekinthetnek meg a látogatók a város különböző pontjain. A napot egyes helyeken a zsinagógákban hálel ima betoldásával teszik különlegessé. A fővárosban zászlós felvonulást tartanak, és számos, Jeruzsálem történelméhez, illetve felszabadításához igazodó tematikájú, városnéző kirándulást kínálnak sok helyen. Az oktatási intézményekbe a gyerekek fehér felsőrészben mennek, hogy kiemeljék a nap jelentőségét, a nap hagyományos ételét, falafelt esznek, és különböző, jom Jerusálájimmal kapcsolatos foglalkozásokon vesznek részt.

A napról a Kneszetben is megemlékeznek. Egy néhány nappal korában tartott, a Jeruzsálem nappal foglakozó ülésen Netánjáhu kijelentette: „Gyökereink mélyebbre nyúlnak, mint bármely más nép gyökerei. Így van ez a Templomheggyel kapcsolatban is. Jeruzsálem a miénk volt, és a miénk is marad… Hiszek abban, hogy a hatnapos háború világossá tette az ellenségeink számára: azért jöttünk, hogy maradjunk.”

Keir sechubrá lá jáchdáv (Zsoltárok 122:3) – mint egy város, mely összekapcsoltatott.