A cserkészeket hagyományosan a keresztény ifjakkal hozzuk összefüggésbe. Ám jó, ha tudjuk: léteztek Magyarországon is zsidó cserkészcsapatok, akik nem keveset tettek hozzá a mozgalom működéséhez. 

 

A zsidó cserkészet kezdetei Magyarországon

Angol tapasztalatok nyomán a XX. század elején nálunk is megjelent a cserkészmozgalom. A katolikus és protestáns csapatok mellé fölzárkózott az egyházaktól független őr­szemmozgalom, majd viszonylag későn, közvetlenül az első világháború előtti években negyedikként megjelent a zsidó cserkészet is. Erősen cionista ideológiájú csapataikat Bing Ede János és a Kanitz testvérek szervezték és irányították. Emellett a felekezetileg közömbös őrszemcsapatokban is rengeteg zsidó fiatal vett részt.

Már 1914-ben Kova Albert, a később Palesztinába vándorolt és ott irodalmi munkásságával szép hírnevet szerzett publicista tíz csapatban tevékenykedő ötszáz fiatalról beszélt. Dr. Dömény Lajos ügyvéd – aki később a fronton vesztette életét – volt a Kadima cserkészcsapat létrehozója és egyúttal a Magyar Cionista Szövetség egyik első vezetője. Nagy súlyt fektettek a zsidó identitás ápolására.

A Zsidó Szemle című hetilap külön mellékletet adott ki „A cserkész – A zsidó cserkészcsapatok hivatalos közleményei” címmel. Ez hangsú­lyoz­ta, hogy a „cserkészmozga­lom kitűnően megfelel a zsidó ter­­mészetnek”, mert  azokat a jó tulaj­donságokat, amelyek már megvannak a zsidó fiatalokban, továbbfejleszti.

A zsidó cserkészcsapatokban magas szintű követelménye­ket támasztottak a cserkészek­kel szemben, pél­dául megkövetelték a zsidó törté­ne­lem ismeretét, cserkészköszön­té­sük pedig így hangzott: Jó munkát, sá­lom. Táborkapuikat me­nó­rákkal és kettős kőtáblákkal díszítették.

cserkesz

Háborús szerepvállalás és numerus clausus

A Remény című zsidó ifjúsági lap 1917-ben így írt a zsidó cser­kész­moz­­galomról: „a zsidó cserkész nem csak a cserkésztudományban, de a zsidóság ismeretében is járatos ifjakat nevel, akiknek lelkét áthat­ja a zsidóságért való alkotóvágy, akiknek szívében ott él a zsidóság sze­retete… A zsidó ifjúságnak van a legnagyobb szüksége a cserkészmozgalomra. Hiszen a zsidóságot sok száz éven át elszakították a természettől, a gettóban nem látott igazi napsugarat…”

Az első világháború idején azok, akik koruk miatt nem kerülhettek a frontra, más módon tüntették ki ma­gukat, például a Kadima csapat tag­jai a Boráros téri hadikórházban dolgoztak, sok elismerést aratva, méltón elesett parancsnokuk tanításához.

A világháború utáni forradalmi idők viharai megtépázták a magyar cserkészetet, és az azt követő zsi­dóellenes megtorlások során az új­jászerveződő cserkészszövetségbe lehetőleg nem vették be a zsidó csapatokat. El is érték, hogy – az egyetemek, főiskolák mintájára – itt is bizonyos „numerus clausus” érvényesült. Lehetőleg vallásilag homogén, csak zsidó vagy csak ke­resztény csapatokat szerveztek, a keresztény csapatokban a zsidó fiatalok arányszámát öt százalékban maximálták.

Visszahatásként a zsidó csapatok erő­sítették zsidó jellegüket, ők adták a későbbi cionista ifjúsági csoportok magját, a Hasomer Hacair ma is címerében őrzi a cserkészlilio­mot. Néhány év múlva a politikai lég­kör enyhülésével kénytelenek vol­tak elfogadni a zsidó csapatokat, kü­lönös tekintettel jó külföldi kapcsolataikra. Viszont a cionista szellemiségű Kadima csapatokat felszámolták.

A Csodaszarvas jamboree

Jók voltak a kapcsolatok más országok zsidó cserkészeivel. 1933-ban a gödöllői „Csodaszarvas Jamboree” még szép sikereket hozott a zsidó cserkészeknek. Miközben Teleki Pál nem engedélyezte az olasz „Balillák” és a Hitler Jugend hivatalos részvételét, addig a hazai cserkészektől tíz zsidó csapat is táborozott Gödöllőn, ahol fából épült ideiglenes zsinagóga működött egy szép erdei tisztáson. Péntek este ezernél is többen imádkoztak itt, köztük angol, jamaikai, ír, finn és szíriai zsidó cserkészek. Kecskeméti fiúk kórusával énekeltek a bejrútiak is, istentisztelet után pedig a debreceni zsidó gimnazisták héberül beszélgettek keleti társaikkal.

Mivel a találkozó gazdasági szem­pontból nem volt sikeres, a cser­készek a társadalom támogatására szorultak. Ellátásukban  a zsidó vállalkozások élenjártak, így kapott a mozgalom Weiss báróéktól bi­ciklit, kis motorkerékpárt, az Ex­cel­sior konzervgyár pedig az ár háromnegyedéért utalt ki fél tonna ve­gyesízt. Jövedelmezők voltak a Ma­gyar Cserkészben közölt hirdetések, amelyekben a Darmol hashajtótól a Turán sportcipőig huszon­egy féle árucikk szerepelt.

Az antiszemitizmus terjedése

A gödöllői cserkész világtalálkozó adta az utolsó alkalmat a magyar zsidó cserkészek nyilvános szereplésére. Utána a terjeszkedő faji gondolat háttérbe szorította a zsidó cserkészetet. Ebben nem volt különbség katolikus és protestáns csapatok között: zsidókat nem vettek be keresztény csapatokba, a zsidó csapatok szervezését viszont igyekeztek megakadályozni.

A támadások reakciójaként a meglévő csapatok ismét tovább erősítették a zsidó identitást. „A zsidó cserkészek nem csak azért zsidók, mert zsidóknak születtek. Tudatosan büszkén vallják magukat zsidóknak önmaguk és az egész világ előtt… Amerre járnak, amerre táboroznak erdők, pagonyok mélyén, mindenütt oltárokat emelnek, mindenütt imádkoznak.” – írta Vidor Pál: Zsidó cserkészek című írásában (Múlt és Jövő 1934. 249. l.)  „Egész évi munkájukban csapat-összejöveteleiken, őrs- és rajüléseiken is végeznek zsidó munkát: foglalkoznak a zsidóság történetével, a nagyvilágon szétszórt zsidóság helyzetével, a szentföldi munkával, a hazai törekvésekkel. Ez a munka nem ötletszerű, hanem rendszeres, közös szabályzat alapján történik a különböző zsidó csapatokban”. Vidor példaként a szegedi zsidó cserkészeket említi, akik a zsinagóga képzett idegenvezetői.

Farkas örs (1924)
Farkas örs (1924)
Segítette a védekezést a Zsidó Cserkészek Országos Nagybizottságának létrehozása is, amely szerv a táborozásokat és a csapatok közötti levelezést szervezte. Elkészítették a próbák vallási ismeretanyagát, összekapcsolván a zsidó ha­gyományokat a cserkésztörvényekkel.

A Remény című folyóirat erről így ír: „Hogy a zsidó fiúk jó cserkészek legyenek, az kétszeresen fontos. Mert nekünk mindig példát kell mutatnunk. A zsidó cserkész nem lehet hanyag, rendetlen, neki min­dig az elsők között van a helye. A zsidó fiú egyéni becsülete a felekezet becsülete…”.

1937-38-ban a különböző szintű cserkészfórumok már igyekeztek megszabadulni a mintegy kétezer fős zsidó cserkészrétegtől. Emigrálásra kényszerítették Molnár Frigyest, a Magyar Cserkész Szövetség külügyi vezetőjét, a cserkészet „külügyminiszterét”, aki olyan sokat tett a magyar cserkészet nemzetközi kapcsolataiért.

„Szolgálatvezető: Cserkész-lelkiismeretünk”

Ennek ellenére 1937 tavaszán megkezdődött a zsidó leánycserkészet szervezése is. Ekkor jelent meg Vidor Pál brosúrája a zsidó cserkészek vallási próbapontjairól. Bár a zsi­dótörvényekkel párhuzamosan tá­volították el őket a hivatalos mozgalomból, mégis engedélyt kaptak egy, a hitközség keretén belül működő csapat megalakítására, a Pesti Izraelita Hitközség XIII. ifjúsági csoportja néven. 1940. március 24-én a Wesselényi utcai zsidó polgári iskola tanári szobájában megalakult a hazai zsidó csapatok munkaközössége tizenhat csapattal.

Az üldöztetés azonban tovább folyt és miután levetették velük a jelvényeket, Zsidó Ifjúsági Őrszem Szövetsége néven akartak tovább működni. Azonban Teleki Pál miniszterelnök ridegen elutasította kérvényüket.

1941 novemberétől a BM betiltotta az amúgy is már feloszlatott zsi­dó cserkészcsapatok minden műkö­dését. Megható olvasni bú­csúparancsaikat: „Szolgálat: A cser­készmunka újabb megindulásáig a csapat minden tagja szolgálatban van. Szolgálatvezető: Cserkész-lel­ki­ismeretünk”. (Ámosz csapat, Pécs, 1941. december 7.)

1942-től új lendületet kapott a zsidó cserkészek üldözése. Még az áttért szülők gyermekeit is kizárták a csapatokból, megtiltották zsidók részére cserkészfelszerelés eladását, kisajátították a zsidó csapatok vagyonát (nyomdák, rádiók). A zsidó cserkészek osztoztak a közös zsidó sorsban, sokan kerültek a deportáló vonatokba és a munkaszázadokba.

A Wesselényi utcai iskola Ezüst farkas cserkészcsapata
A Wesselényi utcai iskola Ezüst farkas cserkészcsapata
Kísérletek az újrakezdésre

1945-ben újjáalakultak a zsidó cserkészcsapatok, különösen a nagy múltú Vörösmarty csapat végzett jó munkát. Azonban  az érdeklődés megcsappant irántuk, a zsidóságot mélyebben átérző fiatalok a cionista mozgalom ifjúsági csoportjaiba szerveződtek, sokan pedig a baloldali ifjúsági szervezetekben próbálták feledni az átélt szenvedéseket. Amikor a cserkészmozgalmat felszámolták, megszűnt a zsidó cserkészet is. A rendszerváltás után, a 90-es évek elején a Kadima cserkészcsapat újjászervezésének kísérlete nem járt tartós sikerrel.

Róbert Péter írása

A cikk az Egység magazin 86. számában jelent meg. Az Egység magazin legújabb számát keresse a Keren Or Központban (1052 Károly krt. 20) vagy a Kóser Piacon (1074. Dohány utca 36.). Ha érdekesnek találta írásunkat, és szeretne még több zsidó témáról olvasni, csatlakozzon előfizetőink táborához! Előfizetésért kattintsonhttp://fizetes.zsido.com/ujsag.php oldalra.