Hogyan térjünk vissza mindennapi valóságunkba, miután spirituális magasságokba emelkedtünk? Hogyan osszuk meg spirituális élményeinket másokkal oly módon, hogy azzal valóban inspiráljunk másokat? A Jitró hetiszakasszal kapcsolatban e kérdésekre keresi a válaszokat az aish.com írása.
A kérdésekre egy váratlan, a tóraadást követő esemény adhat választ.
Bár a tény, hogy Jitró, Mózes apósa csatlakozott a zsidó néphez a sivatagban, e szakasz elején szerepel, a középkori tóramagyarázó, Rási elmondja, hogy erre valójában jóval korábban került sor, amikor Mózes – a második két kőtáblával a kezében – lejött a hegyről. Negyven napot töltött a legnagyobb szentségben a hegyen, közvetlen közelségben magával az Örökkévalóval. Azzal a feladattal tért vissza, hogy Isten végtelen bölcsességét megtanítsa hárommillió zsidónak. És ahogy leért a hegyről, már látogatója is akadt apósa, Jitró személyében. Mózes azonnal fogadta is őt, sátrába hívta és elmesélte neki a kivonulás történetét.
Talán furcsának találhatjuk, hogy Mózes, ekkora szentségből érkezve, máris belép a mindennapok világába, ám éppen itt rejlik a lényeg: a valódi spirituális növekedés nem eltávolít másoktól, hanem közelebb hoz az emberekhez. Az ember Isten képmására teremtetett, így minél mélyebb a kapcsolatunk a világ Teremtőjével, annál inkább kötődünk a gyermekeihez. Ezért van az, hogy legnagyszerűbb vezetőink sosem vonultak vissza az elefántcsonttoronyba. Egyik legnagyobb tóratudósunk, a Rámbám nemcsak vaskos, máig alapműnek számító könyveket írt, de emellett az egyiptomi zsidó közösség vezetője és a szultán orvosa volt, demonstrálva, hogy hogyan fejeződik ki a spirituális nagyszerűség a saját közösségünkkel és a világgal való kapcsolatunkon keresztül.
A Tóra üzenete és Jitró kapcsolata
Térjünk vissza Mózes és Jitró találkozásához, melyen keresztül megláthatjuk, hogy Mózes pontosan kigondolt terv szerint tért vissza a földi valóságba a legmagasabb spirituális szférákból:
1. Mózes kiment: elhagyta a komfortzónáját és kezdeményezett
2. meghajolt: tiszteletet mutatott
3. megcsókolta őt: kimutatta szeretetét
4. érdeklődtek egymás jólléte felől: emberséget és empátiát mutatott
5. bementek a sátorba: gyakorolta a vendégfogadás micváját és táplálékkal is ellátta Jitrót
6. akkor elmesélte Mózes: csak ekkor került sor a kivonulás történetének inspiráló elbeszélésére, hogy Jitrót közelebb vigye a Tórához
7. „És Jitró örült Isten jóságának, amit mutatott Izrael felé, amikor megmentette őket az egyiptomiaktól. És Jitró azt mondta: báruch Hásem [áldott legyen Isten]”: hátralép egy lépést, és hagyja, hogy Jitró megértse az üzenetet.
A Tóra fontos üzenetet közvetít: a nagyszerű spirituális élménytől fellelkesülve nem szabad azonnal megosztanunk az élményt. Először teremtsük meg a megfelelő kapcsolatot, mutassunk valódi érdeklődést a másik iránt, így a tudást is könnyebb lesz átadni és nagyobb hatást érünk el.
Az isteni bölcsesség napjainkig változatlanul maradt: mások inspirálása nem a saját tudásunkkal kezdődik, hanem azzal, hogy mennyire érdekel minket a másik ember. Csak a valódi kapcsolat létrejötte eredményezhet igazi tanulást. Érdemes kipróbálni.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.