Gelly Asovski az első, jiddis nyelvű női terapeuta, aki a háredi közösség tagjait várja a New York államban fekvő és igen jelentős zsidó lakossággal bíró Monsey-ban – írja a Jew in the City.
Asovski születése óta Monsey ortodox közösségében él és gyermekeit is ott neveli. Ezért is esett neki különösen rosszul, amikor látta, hogy a Netflix háredi zsidókról szóló sorozata mennyire hibásan ábrázolja a közösséget. A terapeuta határozottan cáfolja, hogy a családi élet és az oktatás annyira egysíkú lenne, mint a filmben látható, és állítja, hogy minden egyes közösségben helye van az egyéni véleménynek is. Saját gyermekkorára is pozitív nosztalgiával gondol.
Bár az utóbbi években igencsak megnőtt az amerikai háredi közösségekben dolgozó terapeuták száma, Asovski az első nő, aki jiddisül végzi munkáját. A pályaválasztás ötlete férjétől ered, aki korábban hátrányos helyzetű haszid gyerekekkel foglalkozott. Ő panaszolta el, hogy alig van olyan szociális munkás, aki jól ismerné e társadalmi csoport kultúráját, szokásait és nyelvét. Bár a legtöbb haszid gyermek ért valamennyire angolul, igazán jól és pontosan csak jiddisül tudják kifejezni magukat, ami a közös munka során nagyon fontos.
Ekkor döntött úgy Asovski, hogy tovább tanul és diplomát szerez szociális munkás szakon. Törekvésében családja és rabbija is támogatta, így néhány év elteltével ő lehetett az első nő a közösségben, aki mesterszakos diplomát szerzett. Azóta eltelt húsz év, ő pedig további képesítéseket szerzett, amelyek feljogosítják terápia vezetésére is. Emellett traumát átélt személyeknek segít egy önkéntes szervezet keretein belül, mely terrorista támadások, gyűlölet bűncselekmények és természeti katasztrófák áldozatainak nyújt támogatást. Egyéni és családi terápiás szolgáltatásait elsősorban saját közössége tagjainak nyújtja. A családok szinte mindegyike holokauszt-túlélők leszármazottja és sokan szenvednek transzgenerációs traumáktól.
„Mindenki úgy válik szülővé, hogy hoz magával egy csomagot. Ha feltárjuk a problémát és az egész család részt vesz a munkában, akkor nemcsak ők gyógyulnak meg, hanem sokkal biztosabb alapot is képeznek a következő nemzedékek számára”
– mondja Asovski, aki ugyan az egyetlen jiddisül beszélő terapeuta, még sincs egyedül a terepen.
Az egyébként zárkózottságáról és a modern világtól való idegenkedéséről ismert haszid világban egyre többen fedezik fel a mentális gyógyulás lehetőségeit és fordulnak szakemberhez. Ennek az az oka, hogy újabban egyre több szociális és egészségügyi szakember kerül ki a közösség tagjai közül, mert bizonyos oktatási intézményekben egy ideje már lehetővé teszik a külön férfi és női osztályok indítását.
Asovski a háredi közösség mellett más kisebbségi csoportokkal is elkezdett foglalkozni. Eközben döbbent rá, hogy mennyi hasonlóság található a hászidok és a Haitiról bevándoroltak között közösségi és családi ügyek terén.
„Minden apa és anya a legjobbat akarja a gyermekeinek. Ha egy gyerek rosszul viselkedik, a szülei a segítségére akarnak lenni. Közös erővel nagy eredményeket tudunk elérni. A család természeténél fogva diszfunkcionális, csak az a kérdés, hogy mennyire. Ha sok ember él együtt, ott problémák is lesznek, ez elkerülhetetlen. Az számít, hogy apró – és gyakran egészséges – összezördülésekről vagy mély konfliktusokról van-e szó”
– magyarázza.
„Ezt gyakran nehéz megemészteni, mert mind azt várnánk, hogy a zsidó közösség jobban működjön, mint a külvilág társadalma. A családok legyenek kevésbé diszfunkcionálisak, hiszen mi nagyon magasra helyezzük a mércét e téren. Problémák márpedig nálunk is vannak, szexuális jellegűek is” – tette hozzá. Asovski az efféle abúzusokat is kezeli, a szülők és családok részére pedig rabbija segítségével ad ezzel kapcsolatos oktatást. Elérte azt is, hogy a rabbik támogassák a világi bíróságokon szexuális visszaélésekről tanúskodó szülőket.
Asovski egyébként az érzékeny témák oktatására is nagy hangsúlyt helyez, mert egyes témákról nagyon nehezen kommunikálnak e társadalmi közegben. Az első lépésnek azt tartja, hogy a gyerekek számára megtanítson egy olyan nyelvezetet, amelynek segítségével őszintén beszélnek az e területen felmerülő problémáikról. Emellett a családközpontú terápiában látja a legjobb eszközt a nehézségek megoldására.
„A társadalmi környezet, a közösség nagyon fontos, de az otthon az élet valódi központja. Ha valaki otthon biztonságban érzi magát, akkor nagy eséllyel őrzi meg mentális egészségét.”