A Bár Kochbá felkelés idejéből származó érmén „az Izrael szabadságának második évében” felirat is olvasható.
Az Izraeli Régészeti Hivatal lág báomer alkalmából mutatta be a kicsiny érmét, melyből összesen négy darabot találtak. A pénzdarabot a Bár Kochbá felkelés idejében verték, így bemutatása igen aktuális volt a második századi bölcs, Simon bár Jocháj rabbi halálozásának évfordulóján való bemutatása. Az ünnep szokásaihoz ugyanis – járványmentes években – hozzátartoznak a hatalmas máglyák, melyek részben Simon bár Jocháj rabbi, részben a Bár Kochbá felkelés résztvevőinek emlékére lobog. A felkelés a polgári időszámítás szerinti 132-135. között folyt a római uralom ellen Júdeában.
Az érmére a Siratófal (vagyis a második Szentély nyugati, külső támfala) mellett található William Davidson régészeti Parkban bukkantak a kutatók. Dús szőlőfürtöt láthatunk rajta, valamint a felkelők céljait hirdető feliratot: „Izrael szabadságának második évében”. A másik oldalt egy pálmafa díszíti, valamint egyetlen szó: „Jeruzsálem”.
Dr. Donald Cvi Ariel, az Izraeli Régészeti Hatóság érmeosztályának vezetője elmondta, hogy a környéken talált több ezer pénzérme közül összesen négy darab származik a Bár Kochbá felkelés időszakából, bár az ország egyéb területein még számos, hasonló korú pénzdarabot találtak. Ezek az érmék hozzásegítik a kutatókat a felkelés kiterjedésének felméréséhez. A régész azt is kifejtette, hogy ez az érme azért különleges, mert a környéken talált, egykorú pénzek közül ez az egyetlen, amelyen szerepel a főváros neve. Két másik archeológus, Morán Hádzsbi és dr. Joe Uziel úgy véli, hogy a pénzdarabokat római legionáriusok, a X. légió katonái hurcolták magukkal a városba emléktárgyként, amikor a felkelés leverése érdekében odavezényelték őket. A pénzeket máshonnan vitték magukkal, mintegy emlékként. Bár Kochbá harcosai ugyanis soha nem tudták áttörni a város ősi határait.
A három és fél éven át tartó Bár Kochbá felkelés volt a legnagyobb szabású azok közül, melyeket különféle idegen uralmak ellen vívtak a zsidók az ókorban. A felkelés azután robbant ki, hogy a Júdeát elfoglaló rómaiak a főváros, Jeruzsálem romjain Aelia Capitolina néven várost alapítottak, és a lerombolt Szentély helyén Jupiternek emeltek bálványimádó templomot. A zsidókat rengeteg, a vallásszabadságot megnyirbáló intézkedéssel sújtották. A III. századi történész, Cassius Dio, leírta, hogy a rómaiak több légiót csoportosítottak át erre a területre, hogy el tudják nyomni a felkelést, amit, úgy tűnik, igen jól előkészítettek a szervezők, és meglehetősen kiterjedt volt. A történész szerint mintegy ötven zsidó erődöt és ezer települést romboltak le, és zsidók százezreit ölték meg a rómaiak, a felkelést támogató vallási vezetőket pedig – rabbi Akivát és sok más jeles tudóst – kivégezték. Rabbi Akiva volt az, aki a felkelés vezetőjét, Simon bár Kozibát így nevezte el: Bár Kochbá – a csillag fia, vagyis a megváltó.
zsido.com
Forrás: TOI