Az elmúlt hetekben több túsz is kiszabadult a gázai fogságból. Az emberek arról számoltak be, hogy a zsidó hagyomány sokat segített az elmúlt időszakban, amíg fogságban voltak.
A zsidó hagyomány megtartó ereje évezredek óta ismert. Egy mondás szerint a szombat jobban megtartotta a zsidókat, mint a zsidók a szombatot. A gázai fogságból az elmúlt hetekben szabadult túszok közül sokan arról számoltak be, hogy igyekeztek betartani a zsidó hagyományokat, legyen szó imádkozásról, kóserságról, az ünnepek egyes szertartásairól vagy a szombatról, tudósít a WIN.
A zsidó hagyomány sokat segített a túszoknak
Agam Berger, Keith Siegel, Eli Sárábi és Omer Sém Tov is arról számoltak be, hogy az Örökkévalóba vetett hit és az imádkozás, valamint a zsidó ünnepek betartása (már amennyire az adott körülmények között lehetséges volt) nagyban segítették őket a túlélésben.
A Náchál Oz katonai bázisról elrabolt megfigyelő, Agam Berger társaival együtt igyekezett megtartani az ünnepeket: „Néha hallhattuk a rádió adását, néha a televízióban láttunk valamit, ami segített a dátumok követésében. Volt egy külföldi naptárunk is” – mondta. – „Mindkétszer elmulasztottuk hanukát, de peszáchot megünnepeltük, és nem ettem chámecet [peszáchkor tiltott, kovászos étel] az ünnep alatt. Kukoricalisztet kértem, és fogva tartóink hoztak nekem” – tette hozzá.
Bár a túszok nagyon kevés élelmet kaptak – a fiatal nők elmondták, hogy megszámolták a kapott rizsszemeket, hogy egyenlően osztozhassanak rajtuk – Agam mégis megtartott néhány böjtnapot is: jom kipurt, tisá beáv gyásznapját és a purim ünnepét megelőző Eszter böjtjét. Az utóbbi kisebb böjtnapnak számít, és könnyű felmentést találni alóla. Agam – amennyire csak lehetett – szombatot is tartott és egy, a terroristák által talált imakönyvből imádkozott is.
„Megkérdezték, mi az és aztán nekünk adták. Fogva tartásunk egész ideje alatt használtuk”
– emlékezett vissza, és azt is megjegyezte, hogy fogva tartóik szemmel láthatólag tisztelték azt a tényt, hogy szeretnék megtartani a zsidó hagyományt. Néha még szombati gyertyákat is adtak nekik.
„Azt mondták, hogy a zsidóság egésze hazugság, de még így is jobb az olyan ember, aki hisz Istenben mint az, aki nem.”
Sokan keresték a zsidó identitást a fogságban
Keith Siegel lánya, Sir egy interjúban elmesélte, hogy édesapja „kereste a fogságban zsidó identitását, és apró imádságokban találta meg azt. Elkezdett áldást mondani az ételre, amit korábban soha nem tett, és a Smát is naponta elmondta, amit soha azelőtt nem mondott el”. A Smá ima a zsidó imádkozás egyik központi eleme, melyben Isten egységéről teszünk tanúbizonyságot.
„Azt mondta, hogy abban a pokolban emlékezetében akarta tartani, hogy zsidó, hogy a nép, amelyből származik és a hely, ahonnan jött, jelentéssel bír. És ez hatalmas erőt adott neki”
– mondta Sir Siegel. Keith Siegelt több mit tizenöt hónapon át éheztették, ez idő alatt 33 alkalommal hurcolták tovább különféle alagutakba. Az idő jelentős részében sötétben tartották, és némán kellett feküdnie. A fogság utolsó két hónapját teljes magányban töltötte.
Eli Sárábi számára a Smá ima jelentette a kapaszkodót: fogva tartása minden napján elmondta az ősi szavakat. Rabtársaival együtt követték az idő múlását és péntek esténként kidust mondtak, bár nem volt mit enniük és inniuk, hiszen fogva tartóik kegyetlen módon éheztették őket. A férfiak péntek esténként elénekelték az „Eset chájil” – Az istenfélő nő dicsérete című éneket, amit péntek esténként énekelnek zsidó családokban. „Ezek tartották meg őket” – mondta Eli testvére, Saron.