A közel-keleti térség vezetői nem lelkesednek az izraeli választások eredménye miatt. A többnyire fanyalgó és ellenséges kommentárok közül kitűnik az a palesztin értelmiségi, aki az izraeli demokráciát dicsérte.

Az előre kiszámítható iráni reakció semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy Teherán egy balközép győzelem esetén sem lelkesedne az eredményért. „Számunkra nincs különbség a cionista rezsim politikai pártjai között. Mindnek agresszív a természete” – közölte az iráni külügyi szóvivő, Marizeh Afkham. Az 1979-es iszlamista forradalom óta Irán nem ismeri el Izraelt.

A gázai területet uraló Hamász terrorszervezet az iránihoz egészen hasonló módon reagált: szerintük az összes izraeli párt rossz a palesztinoknak, mivel „konszenzus van köztük abban, hogy megtagadják a palesztin nép jogait, és folytassák az agressziót ellene.” Sami Abu-Zuhri Hamász-szóvivő megfenyegette Izraelt, és arra szólította fel, hogy változtasson a Gázai-övezettel kapcsolatos politikáján. Elemzők szerint egyébként sok arab egyáltalán nem vette egy kalap alá az izraeli pártokat, hanem Herzogék balközép uniójának drukkoltak inkább.

Palesztin vezetők arról tájékoztatták a Haaretz-et, hogy számukra Izrael „már nem partner a békére”, hiszen az izraeliek azt a politikust választották meg, aki nyíltan közölte, hogy ha győz, nem megy bele egy palesztin állam létrehozásába. (Ezt a kijelentését azóta Netanjahu igyekszik felpuhítani, megerősítve, hogy csupán most nem tartja alkalmasnak az időt erre.) Mustafa Barghouti ismert palesztin politikus kijelentette, hogy Izrael „az apartheidet választotta a béke helyett”, véget vetve ezzel a „palesztin béketábornak.”

Mahmúd Abbász palesztin elnök „mély aggodalmát” fejezte ki amiatt, hogy lekerülhet napirendről a kétállami megoldás, és szóvá tette az izraeli kormányfő és Liberman külügyminiszter „rasszista” megjegyzéseit, amelyek szerinte azt jelzik, hogy az izraeli kormány nem gondolja komolyan a politikai megoldást. „Nem fogunk visszalépni attól, hogy követeljük a nemzetközi határozatok végrehajtását, jogunk van a világon bárkihez fordulni, hogy érvényesítsük a jogainkat.” Nabil Abu Rdine,  Abbász elnök szóvivője ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy a Palesztin Hatóság bármilyen izraeli kormánnyal fenntartja a kapcsolatot, amelyik elkötelezett a nemzetközi megállapodások és határozatok mellett.

Izrael a tárgyalások helyett a „megszállás útját” választotta azzal, hogy a Netanjahu vezette jobbközép Likud pártot segítette győzelemre az izraeli parlamenti választásokon – vélekedett Jászer Abed Rabbo, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) főtitkára. Jeruzsálem „a rasszizmus, a megszállás és a gyarmatosítás útját választotta, és nem a tárgyalások és a partnerség útját” – idézte szavait az MTI.

Saeb Erekat, az egyelőre szünetelő béketárgyalások palesztin főtárgyalója a nemzetközi közösséget tette felelőssé Netanjahu győzelméért, mondván, „ez az eredmény nem lett volna lehetséges, ha a világ felelősségre vonta volna Izraelt a nemzetközi jog szisztematikus megsértéséért.” Erekat, aki nemrég úgy nyilatkozott, hogy Izrael rosszabb az Iszlám Államnál is, megerősítette, hogy mivel biztosan Netanjahu alakíthat kormányt, világosan közöljük, hogy a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulunk, felgyorsítjuk és intenzívebbé tesszük diplomáciai erőfeszítéseinket” Izrael „háborús bűneinek” elitéltetése céljából. Ezen „háborús bűnök” közé tartozna a gázai hadjárat a Hamász terrortámadásai ellen, valamint a vitatott területeken történő telepépítés.

Az egyiptomi külügyi szóvivő, Badr Abdelatty reményét fejezte ki, hogy „bármilyen koalíció is alakul Izraelben, az tartani fogja magát a békefolyamathoz, és amilyen gyorsan csak lehet, folytatja megbeszéléseit a palesztinokkal”, egy kétállami megoldás mielőbbi létrehozása céljából. Egyiptom az első arab állam, amely annak idején békét kötött Izraellel, ugyanakkor a The Wall Street Journal szerint Abdel Fattah Al Sziszi elnököt nehéz helyzetbe hozza Netanjahu keménykedése:  Izraelhez hasonlóan ő is érdekelt a Gázát uraló Hamász visszaszorításában, ám ezt a palesztin államiság hangsúlyozásával fedezte mindeddig.

Az arab és iráni médiát szemléző Memri.org ugyanakkor közzétette annak a palesztin értelmiséginek (és volt Hamász-tagnak, Arafat korábbi tanácsadójának) az írását, aki dicsérte az izraeli demokráciát. Az egyik gázai politikai intézetben dolgozó Imad al-Faludzsi cikke, az „Izrael demokráciája és a mi anarchiánk”, ritkaságnak számít az arab világban, hiszen nyíltan dicsérte azt a módot, ahogyan a zsidó államban a vitákat kezelik, és ahogy a polgárok jólétére, a gazdaságra és a biztonságra figyelnek, ellentétben azzal, ahogy a palesztin pártok bánnak az emberek problémáival.

Kép forrás: Farsnews