Izrael „a palesztin lakosság elnyomásának és uralmának intézményesített rendszerét tartja fenn a zsidó izraeliek javára”, a zsidó állam tömegesen kobozza el a palesztinok földjét és tulajdonát, törvénytelen gyilkosságokat, kínzásokat, erőszakos kitelepítéseket követ el, a mozgásszabadságukat pedig drasztikusan korlátozza – állítja legújabb jelentésében az Amnesty International (AI), amely oda konkludál, hogy a palesztinokra, ill. izraeli arabokra vonatkozó izraeli törvények, politikák és eljárások „apartheidnek” minősülnek.
Izraeli „apartheid”
Az AI jelentése szerint Izrael már 1948-as megalakulása óta a „zsidó demográfiai többség” megteremtésére és fenntartására irányuló politikát folytat, teljes kontrollt gyakorol a föld és az erőforrások felett, éspedig azért, hogy kizárólag a zsidó izraeliek javát szolgálja, beleértve az „illegális településeken” élőket is. (Megjegyzendő, a jelentés ide sorolja Gázát is: a térségből Izrael 17 éve egyoldalúan kivonult, jelenleg a terrorista Hamász kormányozza).
„A palesztinokat alacsonyabb rendű faji csoportként kezelik, és szisztematikusan megfosztják őket jogaiktól” – foglalta össze a jelentés lényegét Agnes Callamard főtitkár.
A nemzetközi jogban emberiség elleni bűncselekménynek minősül az apartheid vádja, nem véletlenül: a dél-afrikai rasszista rendszer bőrszín alapján különítette el, rekesztette ki és nyomta el évtizedeken át az ország színes bőrű többségét, a privilegizált fehér uralom fenntartása céljából.
Nem az AI találta fel az apartheid-analógia használatát Izraellel szemben (csak az elmúlt hónapokban a Human Rights Watch és a B’tselem is ezzel állt elő), de mivel ők a legjelentősebb emberi jogsértéseket dokumentáló szervezet, az ő hazugságaik érnek majd a legmesszebbre.
Hiába utasította vissza Izrael, Amerika, Németország meg a legfontosabb zsidó szervezetek
a jelentést, az AI elbeszélése lesz a leghatásosabb, hiszen az elmúlt évtizedek balos-iszlamista
véleményformálása nyomán erre van fogadókészség a „véleményformáltak” részéről.
Démonizálás és delegitimálás
Az Amnesty módszertanilag is kínos jelentése ugyanis hazudik. Nem egyszerűen állításaik részelemei, egyes tényei nem stimmelnek, alapjaiban kiforgatottak (az eklatáns példaként emlegetett Sejk Dzsarra-i kilakoltatás pl. hatályos izraeli bírósági döntés nyomán történt), maga az alapnarratíva hazug. Az alapnarratíva pedig az, hogy az arabok rasszista megkülönböztetése 1948-cal, az állam megalapításával kezdődött és azóta is szisztematikusan tart, maga Izrael Állam illegitim tehát.
Nem Izrael bírálata itt a lényeg: a cél a démonizálás és a delegitimálás, magának Izraelnek a problémás entitásként való láttatása. A cél az Amnesty és a HRW által nyíltan felkarolt antiszemita bojkottmozgalom (BDS) támogatása, a zsidó állam pária státusának gazdasági, tudományos és politikai bojkott általi megerősítése, végső soron pedig Izrael zsidó államként való létének megszüntetése.
Ez a mainstream európai nézőpont, ez a mainstream iszlamista/baloldali woke nézőpont. Az AI jelentése – Robert C. Castel pontos megfogalmazásában – egy progresszív ideológiai dzsihád része, és erre az értelmezési kínálatra évtizedek óta igen nagy a kereslet. Az ENSZ Közgyűlése 2020-ban 23-szor ítélt el országokat, ebből 17-szer (!) Izraelt. Véletlen? Aligha.
Hazug alapra épülő hazugság
Az Amnesty hazudik. Izrael egy nyitott, multikulturális társadalom, jogállam, független igazságszolgáltatással, kiterjedt emberi és kisebbségi jogokkal. Törvény tiltja a faji vagy munkahelyi diszkriminációt. Az arab is hivatalos nyelv, a lakosság 20 százalékát kitevő arabok (muszlimok, keresztények és drúzok) a zsidókkal egyenrangú polgárok, választók és választhatók, olyannyira, hogy a jelenlegi nemzeti egységkormány része egy iszlamista arab párt is.
Az Amnesty hazudik. A dél-afrikai apartheid egyetlenegy aspektusa sem húzható rá az izraeli arabok életére. Szó nincs az AI jelentésében arról, hogy az arab államok 1947-ben elutasították az ENSZ 181-es határozatát két állam létrehozásáról, azóta pedig öt sikertelen háború és legalább két intifáda keretében próbálták kiiktatni a zsidó államot „a folyótól a tengerig”. Nincs szó a jelentésben a Palesztin Hatóság létéről (noha a fennhatósága alatt él a palesztinok 98 százaléka), a Hamász terrorjáról, a választófal szükségességéről, arról, hogy ha Izrael engedné a 700 ezerből lett 5 milliónyi palesztin „menekült” visszatérését, megszűnne a zsidó állam.
Ezek érdektelen szempontok a 10 milliós tagságú, vezető emberi jogi NGO, az AI számára, amelyet egyébként egy brit cionista, Peter Benenson alapított 1961-ben. Az a Benenson, aki korábban, a náci időkben zsidó gyerekeket segített kimenekíteni Németországból. De büszke is lenne ma a szervezetére!
Elvakult Izrael-gyűlölet
Az Amnesty jelentéstevői „szélsőséges politikai aktivisták, akik az emberi jogok szószólóinak adják ki magukat, de akiknek Izraelre való megszállott összpontosítása az objektivitás, a semlegesség vagy a pontosság minden fogalmát cáfolja” – adott pontos látleletet a probléma lényegéről Mose Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus (EJC) elnöke. Fontos látnunk ugyanis, hogy az Izrael elleni ideológiai és NGO-hadviselés nem kizárólag zsidó-arab relációban értelmezendő, hanem tágabb és mélyebb dimenziója is van: az Izrael elleni hadviselés az objektivitás, a tényszerű valóság, a racionalitás elleni háború is.
Amerikához hasonlóan Izraelt sem hibái és ellentmondásai miatt gyűlölik, hanem az erényei miatt.
„Egy alapvetően szabad társadalom és az emberi szabadsággal és haladással ellenséges mozgalmak és rezsimek közötti összecsapásról van szó. Az egyik oldalon a miszticizmus, a középkori törzsiség, a diktatúra és a terror erői állnak; a másik oldalon az értelem, az individualizmus, a kapitalizmus és a civilizáció erői. (…)
Ez nem etnikai harc zsidók és arabok között, hanem erkölcsi harc azok között, akik értékelik az egyén jogát a szabadsághoz, és azok között, akik nem” – írta az objektvista Aaron Brook. Én pedig nem is tudnék vele jobban egyetérteni.
Eredetileg megjelent a szerző blogján: www.individualista.hu
Az Amnesty hazudik.
A dél-afrikai apartheid egyetlenegy aspektusa sem húzható rá az izraeli arabok életére.
Szó nincs az AI jelentésében arról, hogy az arab államok 1947-ben elutasították az ENSZ 181-es határozatát két állam létrehozásáról, azóta pedig öt sikertelen háború és legalább két intifáda keretében próbálták kiiktatni a zsidó államot „a folyótól a tengerig”. Nincs szó a jelentésben a Palesztin Hatóság létéről (noha a fennhatósága alatt él a palesztinok 98 százaléka), a Hamász terrorjáról, a választófal szükségességéről, arról, hogy ha Izrael engedné a 700 ezerből lett 5 milliónyi palesztin „menekült” visszatérését, megszűnne a zsidó állam.
Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 151. szám – 2022. február 7.