A háború kezdete
Október 7-én szombaton, a kora reggeli órákban a Hamász terrorszervezet a Gázai övezetből tömeges rakétatámadást intézett az izraeli területekre, és a terroristák több helyen is beszivárogtak az izraeli területekre – erről szóltak az első híradások. Ekkor több tucat halottról és számos túszról lehetett hallani. Mára tudjuk, hogy az összehangolt támadásban legalább 1400 embert brutálisan meg-gyilkoltak és több mint 200 túszt ejtettek a támadók. A pusztítás mértékét talán ez az interneten különböző képeken terjedő mondat jeleníti meg legjobban: Gázában nincs víz, hogy megfürdessék a gyerekeket. Beeri kibucban nincs gyerek, akit meg kéne fürdetni…
Ez lett Izrael fekete napja. A Gázai övezet mentén elhelyezkedő települések tucatjaiban zajlott vérengzés és brutális támadás ért egy zenei fesztivált is. Csak itt, a Nova fesztiválon, több mint 260 fiatalt mészároltak le leírhatatlan kegyetlenséggel. A káosz és katonai kudarc sokkolta és felháborította egész Izraelt: az emberek válaszokat követeltek a nemzeti katasztrófára a hírszerzéstől, a hadseregtől és a politikusoktól. A válaszok azonban váratnak magukra. Most a példátlan összefogás ideje van. Izrael ismét háborúban áll.
Bevonuló tartalékosok
A háború hírére az egész világról özönlöttek vissza Izraelbe a tartalékosok, azok is, akiket még nem hívtak be az adott pillanatban. Miközben turisták ezrei próbáltak kétségbeesetten kijutni az országból, fiatalok ezrei próbáltak bejutni oda. Volt olyan csordultig tömött El Al járat, melyen a fiatal katonák a földön ülve utaztak a kapitány engedélyével, csak hogy minél többüket tudja visszajuttatni Izraelbe.
Bár az utóbbi években egyre több cháredi fiatal vállalta Izraelben a katonai szolgálatot, mégis meglepetésként ért mindenkit, milyen nagy számban jelentkeztek közülük a hadseregnél. Több mint 2000 ortodox és ultra-ortodox férfi lépett szolgálatba: ők rövid kiképzés után pl. mentőautó sofőrként, ápolóként teljesítenek szolgálatot, mások pedig olyan feladatokat látnak el, ami nem igényel előképzettséget.
A katonák segítése
Nagy feladat hárul az otthon lévőkre is, hiszen rövid idő alatt 360 ezer tartalékos vonult be. A totális mozgósítás miatt a normál hadsereg létszámának sokszorosát kell felszereléssel ellátni, etetni, elszállásolni. Kollégánk, Chana Deutsch is ezt csinálja Jehuda-Somronban lévő otthonában (lásd keretes írásunkat). Máshol eszközöket gyűjtenek: matracokat az iskolai tornateremben elszállásolt katonáknak, töltőket, tisztasági felszerelést – mindazt, amit a sokszor szó szerint percek alatt összekészült és bevonult katonák nem tudtak magukkal vinni, vagy amiből kifogytak.
A katonák ellátásából a Chábád-központok is kiveszik a részüket. Élelmiszerrel, ruhával és spirituális útravalóval is ellátják őket. Vannak azonban lubavicsi küldettek, akik most másként is szolgálják Izrael népét. Az arab terrortól sújtott Hebronban élő lubavicsi küldöttek számára nem idegen a fegyverforgatás. A húsz éve a városban szolgáló Dani Kohén rabbi is behívót kapott, ahogy a további három, Hebronban élő lubavicsi küldött is. „Különleges érzés a másik oldalról megélni a dolgokat. Eddig a katonák testi-lelki szükségleteiről gondoskodtunk itt Hebronban, most pedig velük együtt rójuk az utcákat, egyenruhában, felfegyverkezve. Ezzel együtt nem kellett bezárnunk a Chábád-központot, mert annyi önkéntes és jesivahallgató érkezett hozzánk, hogy van elég ember, aki ellátja a feladatokat” – mondta a rabbi.
És ugyancsak ez a háttérország látja el gázai övezet környékéről és északról evakuáltakat. Az országon belüli menekültek száma meghaladja az 500 ezret. Őket magánszemélyek fogadták be vagy szállodákban és kollégiumokban helyezték el. Ellátásukat a befogadó közösségek szervezik meg.
Összefogás Izraelért
Az egész világon összefogtak a zsidó közösségek, hogy pénzt és eszközöket gyűjtsenek és juttassanak Izraelbe. Magyarországon is számos hivatalos és magánkezdeményezés indult, hogy segítsék az izraelieket: akár a seregben vannak, akár kitelepítették őket, akár a támadások túlélői. Számtalan célra és szervezetnek adakozhatunk. Ezek közül egy a Vörös Dávid-csillag – Mágen Dávid Ádom. Több budapesti kóser étterem és üzlet is csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, hogy a bevételük egy részét Vöröskereszt izraeli megfelelőjének juttatja.
A világ zsidósága spirituális összefogással is segíti Izraelt. Ehhez csatlakoztak Magyarországon is.
Demonstrációkat tartanak, így pl. az összes hazai zsidó szervezet együttesen imádkozott a Lánchíd lábánál a túszokért, a túlélőkért és egész Izrael népéért. Piros lufikkal és köztéri hirdetésekkel hívják fel a figyelmet a túszokra, köztük 30 gyermek sorsára is.
Óbudán és Szentendrén bárheszsütést rendeztek. Fiatalabb-idősebb nők, anyák és lányaik gyűltek össze, gyúrták a bárheszt, mondták az áldást és imádkoztak név szerint és összességében a túszokért, a sebesültekért és a katonákért. Különös ereje van a közösen levett chálának és az arra elmondott áldásnak, ezt az erőt használták föl Izrael védelmében. A CTeen programján még karkötők is készültek, melyek kedves üzenetekkel együtt utaznak majd Izraelbe, hogy mosolyt csaljanak valakinek az arcára.
Kamaszok gyertyát gyújtottak a Héber és Izraeli Kulturális Központban. Három ifjúsági szervezetet képviseltek, a vallási alapokra épülő, Chábád szellemiségű CTeen-t és két alapvetően nem vallásos, cionista ifjúsági szervezetet, a Hásomer Hácáirt és a Hánoár Hácionit.
Nemzetközi visszhang
Az első napok sokkja sokakat állított Izrael pártjára. Sok vezető politikus elítélte a Hamászt és támogatásáról biztosította Izraelt. Sőt, az Egyesült Államok elnöke, Joe Biden és a brit miniszterelnök, Rishi Shunak is Izraelbe utazott és kiállt a Hamász terrorja ellen és Izrael önvédelemhez való joga mellett.
Sajnos azonban mindkét helyen (az USA-ban és Nagy-Britanniában), csakúgy, mint Németországban, Franciaországban vagy éppen Lengyelországban, hatalmas, esetenként százezres pro-palesztin tüntetést tartottak, melyeken a zsidók megölésére, Izrael eltörlésére és a Hamász támogatására buzdítottak a transzparensek és a demonstrálók. Még a fiatal klíma-aktivista, Greta Thunberg is úgy érezte, meg kell szólalnia az ügyben… a Hamász mellett.
Október 12-én Magyarországon is futótűzként terjedt a hír, hogy Izrael-ellenes tüntetést jelentettek be másnapra, ám végül a rendőrség sem erre, sem a szombatra tervezett demonstrációra nem adott engedélyt. Orbán Viktor miniszterelnök pedig egyértelműen leszögezte: Magyarországon nem lesznek pro-palesztin tüntetések.
Segítség a menekülőknek
Rengeteg Izraelből menekülő család választja Magyarországot úti céljául. Ennek oka részben az, hogy kevés muszlim él itt és a kormány kiáll a Hamász ellen, részben pedig a viszonylag kicsi földrajzi távolság. A közösségi médiában csoportok alakultak, hogy segítsék az érkezőket. Van, aki lakással, van, aki étellel, van, aki meleg ruhával segíti az érkezőket. Az EMIH is több módon vesz részt a menekülők megsegítésében: A Zsilip Központ játszóházát megnyitották az Izraelből érkezett családok előtt, az itt élő izraeli közösség rabbija, Smuel Raskin pedig a Keren Or Központban segíti az érkezőket. A családok néhány hetes-hónapos itt-tartózkodását segíti a Bét Menáchem iskola is. Itt száz izraeli kisgyerek vehet részt naponta óvodai és iskolai foglalkozásokon. A gyerekekkel foglalkozó pedagógusok egy része maga is most menekült Izraelből, így hozzáértéssel tudják kezelni a gyerekek félelmeit. Akik nem találtak Budapesten szállást, azok számára megnyitották a balatonőszödi üdülőt, ahol korábban ukrán menekültek éltek. Itt kóser ellátással és egy békés kibuchoz hasonlító nyugodt környezettel nyújtanak nyugalmat a háború elől menekülőknek.
A Külügyminisztérium által szervezett mentesítő járatok mellett az EMIH is részt vállalt a kint rekedt magyarok hazajuttatásában, illetve az innen Izraelbe induló tartalékosok kijuttatásában. Összesen 200 ember utazását szervezték meg. Az utasok között volt Liora is, aki 22 éve alijázott Magyarországról, az ő történetéről készült riportunkat is olvashatják.
„Megszakad a szív, ömlenek a könnyek” – a ZAKA szóvivőjének beszámolója
Jiszráel Hászid, a ZAKA önkéntes mentőalakulat tel-avivi egységének szóvivője. A ZAKA önkénteseinek egyik feladata a holttestek azonosítása és illő, a zsidó hagyományoknak megfelelő eltemetése. Hászid a következőket nyilatkozta napokkal a támadás után:
„Mindent megteszünk, hogy a meggyilkoltaknak a lehető leghamarabb zsidó temetést biztosítsunk…
Az izraeli hadsereg összegyűjtötte a holttesteket a különböző közösségekből és három helyszínre viszi őket Izrael déli részén. Innen teherautóval és a ZAKA mentőautóival szállítják a holttesteket a Surá Táborba, ahol megkezdődik az azonosítás folyamata, hogy aztán továbbadhassuk a holttesteket temetésre Izrael különböző temetőiben” – magyarázta a férfi.
Azt is elmondta, hogy gyakorlott ZAKA önkéntesként számtalan tragédiával találkozott már az elmúlt években, ám itt egészen szélsőséges helyzettel állnak szemben.
„A holttestek hatalmas tömegben érkeznek, rengeteg a meggyilkolt ember. A folyamat pedig nagyon szigorú. Nehéz és sokkoló helyzetekkel találkozunk, amiket lehetetlen leírni – ráadásul korábban soha nem látott mennyiségben.”
Hászid azt is elmondta, hogy a legnehezebb az, amikor a családok érkeznek azonosítani meggyilkolt szeretteiket.
„Rettenetesen nehéz. Hetvenórányi munka van a hátam mögött. Nagyon nehéz. Jönnek a családok, beszélnek nekünk a gyermekeikről. Megszakad a szív, ömlenek a könnyek – mindezzel nagyon nehéz szembesülni. Nem számít, ki mennyi idős – a családokkal való foglalkozás mindenkit megtör. Keressük magunkban az erőt, hogy kibírjuk, hogy leüljünk, meghallgassuk őket, és segítsünk, amennyire csak lehet.”
Az azonosítást a katonai rabbinátusra és a hadseregre bízzák.
„Nagyon nagyszámú holttestről van szó, időbe telik, mire kiadhatjuk, hogy eltemessék őket. Mindent megteszünk azért, hogy a meggyilkoltaknak, amilyen hamar csak lehet, zsidó temetést biztosíthassunk.”
A leírhatatlan, soha nem látott szörnyűségek láttán a ZAKA sokat próbált önkéntesei is összetörnek. Olyan látvánnyal szembesülnek, mint még soha, a legnagyobb katasztrófák idején sem. Motti Bukchin, a ZAKA szóvivője, aki 20 éve dolgozik önkéntesként, két héttel az események után összeesett az otthonában és kórházba kellett szállítani. A családja elmondása szerint két hete egyáltalán nem tudott aludni, mert rémálmok gyötörték a látottaktól. Néhány nappal a rosszulléte előtt az Israel Hayomnak nyilatkozva arra a kérdésre, hogy hogyan tudnak gondoskodni a lelki épségükről, azt mondta: „Most dolgozunk és tesszük, amit kell. Aztán majd foglalkozunk… foglalkozunk a lélekkel. Nincs időnk. Versenyt futunk az idővel. A testek állapota nem lesz jobb később sem.” A példátlan mészárlás nyomán rengeteg felszerelésre van szükségük, hogy embert próbáló munkájukat biztonságosan végezhessék.
A ZAKA önkénteseit itt támogathatja adományával.
Megjelent: Egység Magazin 34. évfolyam 170. szám – 2023. október 30.