Akárhova is megy az ember Izraelben, mindenhol több ezer éves történelmi emlékeket talál. A zsidó nép több ezer éves szentföldi jelenléte az ország legészakibb pontjától a legdélibb csücskéig a modern kori Izraelben is nyilvánvaló és jól tanulmányozható. Az alábbiakban hét kiemelkedő helyszínt mutatunk be olvasóinknak az israel21c összeállítása alapján.
Siratófal
A Siratófal a Templom-hegy nyugati támfala, melyet Nagy Heródes épített a polgári időszámítás kezdete előtti második évtizedben. A Szentélyt magát a rómaiak rombolták le a polgári időszámítás szerinti 70-ben.
Hordoszt, vagyis Heródest a római szenátus nevezte ki Jehuda királyának i. e. 39-ben. Birodalmához tartozott a mai Júdea, Somron (Szamária), a Gálil (Galilea) és a Jordántól keletre eső területek is. Heródes uralkodását monumentális építkezések jellemezték, ezek egyike volt a második Szentély újjáépítése és területének megnövelése abban a reményben, hogy az építkezés növeli majd a rómaiak által kinevezett uralkodó népszerűségét és támogatottságát a zsidók körében. Heródes megduplázta a Szentély területét és a kiszélesített, mesterséges platóhoz támfalakat épített. A Siratófal magasságának mintegy fele a mai utcaszint alatt található, és a Siratófal alagútjai néven látogatható.
Mecádá (Maszada)
Heródes kolosszális építkezési projektjei közé tartozott a Holt-tengerre néző Mecádá erődjének megépítése. Az erődben raktárak, fegyverraktár, katonai barakkok, 12 ciszterna, több rituális fürdő és egy zsinagóga (a világ egyik legrégebbi zsinagógája) szolgálta ki az ott állomásozók igényeit és szükségleteit. Az erődöt a római zsidó történetíró, Josephus Flavius szerint i. sz. 72-73-ban ostromolták meg a rómaiak és szintén az ő leírásából ismerjük a 960 zsidó katonára kiterjedő, tömeges öngyilkosság történetét is. Josephus szerint a katonák az öngyilkosságot választották inkább, mintsem hogy római fogságba essenek (a régészeti leletek nem támasztják alá teljes mértékben e történetet). Mecádá ma Izrael egyik legnépszerűbb turisztikai látványossága, évente mintegy 750 ezer látogatóval.
Caesarea
A Gaius Julius Caesar Augustusról elnevezett Caesarea (ma Készárijá) kiépítése szintén Heródes építkezési projektjei közé tartozott: i. e. 22-15 között hozta létre a Sebastos-kikötőt, korának egyik legnagyszerűbb kikötőjét, a római kori Júdea fővárosává emelve a tengerparti várost. A megalomániás uralkodó palotát, amfiteátrumot és hippodromot épített, ahol gladiátorjátékokat és színházi előadásokat tartottak.
Tverjá (Tibériás)
Ezt a várost Nagy Heródes fia, Heródes Antipas építtette i. sz. 20-ban, és Tiberius császárról nevezte el. A Kineret (Tibériási-tó) partján, a bibliai Rákát helyére épült város a jeruzsálemi Szentély pusztulása után fontos vallási és politikai központtá vált. Sok más településsel ellentétben Tverját nem rombolták le a rómaiak, mert lakói nem lázadtak fel a római uralom ellen. Mivel a zsidó felkelők egy rövid időre elfoglalták Heródes palotáját, a rómaiak lerombolták azt.
Tel Megido
Az észak-izraeli Tel Megido az ősi Megido romjait rejti. E helyszín nevéből származik az „armagedon” kifejezés. Megidót Dávid király foglalta el, és fia, Slomó (Salamon) virágoztatta fel. Ő volt az, aki az első vízvezeték-rendszert létrehozta a városban.
Éjn Gedi
A mai Éjn Gedi – régészeti lelőhely és nemzeti park – feltehetőleg a Tánáchban (zsidó Biblia) említett Chácecon Támár helyszíne. Az első zsidó letelepedés a vaskorba nyúlik vissza, a polgári időszámítás kezdete előtti 630-ig. Josephus szerint a környéken csodás pálmaültetvények és virágzó balzsamkészítő ipar működött. A települést az első zsidó-római háborúban rombolták le, később Hadrianus császár uralkodása alatt (117-138) építették újjá. Éjn Gedit a Holt-tenger közelében lévő „levelek barlangjában” talált Babata-iratok is említik mint Jerikó-környéki települést az i. sz. II. században. A helyszínen feltárt mozaikpadlós zsinagóga első építési szakasza az i. e. III. századra tehető.
Dávid városa
I.e. 1000 körül épült fel, miután Dávid király elfoglalta Jeruzsálemet. A Cion-hegy gerince biztonságot adott a városnak, a Gihon-forrás – az ősi Jeruzsálem egyetlen vízlelő helye – vizet. A helyszínen évtizedek óta szakadatlanul folynak az ásatások, ősi történelmünk újabb és újabb darabját hozva a felszínre.