Törökországban egy fesztivál keretein belül keltik új életre a szfárádi világ egyik ékkövét, írja a ynet. Az Izmiri Zsidó Örökség Projekt zsinagógákat állít helyre és fesztiválok ismerteti meg a helyieket a zsidó kultúrával és konyhaművészettel. A példát a prágai zsidónegyed szolgáltatja, ahol viszonylag sok zsinagóga és más zsidó vonatkozású helyszín maradt jó állapotban a második világháború pusztítását követően, így a cseh fővárosban lehetőség nyílik az egykori zsidó élet bemutatására. Nesim Bencoya, az Izmiri Zsidó Örökség Projekt vezetője ezt a példát tartja szem előtt, amikor Izmir, görög nevén Szmirna ókorra visszanyúló zsidó történetét szeretné bemutatni.
A városban a polgári időszámítás szerinti második század óta élnek zsidók. Ahogy az Ottomán Birodalom más területein, úgy a nagy fellendülést itt is a spanyolországi kiűzetés nyomán beáramló népesség jelentette. A virágkorban nagyjából harmincezer zsidó élt a városban, köztük rabbik, művészek és írók: a neves Pallache és Algazii rabbicsaládok vagy Dario Marino, elismert zenész. A város zsidó lakóinak egyik leghíresebbike nem más, mint az álmessiás Sábtáj Cvi, akinek gyerekkori otthona a mai napig áll Izmirben.
Ma kevesebb mint 1300 zsidó él a városban. Izrael állam megalapítása és az évszázados gazdasági és politikai bizonytalanság a törökországi zsidóság legnagyobb részének kivándorlásához vezetett.
„Izmir a XVII. századtól fogva a szfárádi világ központja volt. Ezt a virágzást nem tudjuk visszahozni, de nem is felejthetjük el”
– mondta a hatvanas évei végén járó Bencoya, aki 13 éve tért vissza Izraelből a szülőföldjére, hogy ott vezesse az örökségi projektet.
A 2018 óta évente megrendezett szfárádi kulturális fesztivál ladino zenéjével, hagyományos ételeivel, koncertjeivel, tudományos előadásaival néhány nap leforgása alatt ezreket vonz.
A hanukakor tartott fesztivál részét képezte idén az ünnepi gyertyagyújtás is, és az elmúlt évek során felújított zsinagógákat is megnyitották az érdeklődők előtt. A Havra Sokak utca – nevében a chevra – közösség héber szó bújik meg – egykor a Juderia ütőere volt, ma pedig egy nyüzsgő közel-keleti piac fontos utcája. Az itt álló zsinagógák az egykori spanyol aranykor zsinagógáit idézik és olyan történelmi események színhelyei voltak, mint az a szombat, amikor Sábtáj Cvi kihirdette, hogy ő a messiás.
Izmirben ma két zsinagóga működik, a többi – szépen helyreállítva – kiállítótérként vagy különféle események helyszíneként szolgálja a közösséget.
A fesztivál látogatóinak túlnyomó része nem zsidó, ezért az a tény, hogy az események nagyrészt zsinagógákban zajlanak, segíti a zsidó közösség megismerését. Mivel egy, a közelmúltban végzett felmérés szerint a törökök 71 százaléka hisz valamiféle antiszemita sztereotípiában, a felvilágosító munka rendkívüli jelentőséggel bír. Bencoya céljai közt szerepel, hogy a zsidókat ne Mózes-hitűként, hanem zsidóként határozzák meg. A török jahudi szó ugyanúgy szitokszónak számít, mint amikor valaki magyarul „zsidózik”, ám a fesztivál szervezői szeretnék ezt az előítéletes hozzáállást megváltoztatni. „Ragaszkodom ahhoz, hogy jahudi vagyok, mert az emberekben rengeteg előítélet van e megnevezéssel szemben. Ha valakinek előítéletei vannak, nyíljon meg és beszéljünk róluk. Nem vagyok annyira romantikus alkat, hogy azt képzeljem, el tudom törölni az antiszemitizmust. Ám ha legalább az előítéletek egy részét ki tudom iktatni, már nagyobb békében élhetünk.”