Istennek van humorérzéke – zsinagógák éjszakája Budapesten

A reméltnél is nagyobb sikerrel zajlottak az EMIH Nyitott zsinagógák rendezvényei, amelyeket első ízben szerveztek meg a Múzeumok éjszakája országos programsorozatán belül.

 Több százan vettek részt az EMIH hagyományteremtőnek szánt szombat éjszakai rendezvényén, Budapesten. Az ország egyik legnépszerűbb kulturális rendezvénye, a Múzeumok éjszakája kiváló lehetőségnek bizonyult arra, hogy a Chabad magyarországi szervezete ismét kitárja kapuit a zsidó és nem zsidó honfitársai előtt. A fővárosban négy, vidéken két helyszínen kínáltak zsinagóga látogatási programot.

Izraeli repülőjegyet is nyerhettek azok, akik úgy döntöttek, hogy felkeresik az EMIH felügyelete alatt működtetett budapesti imaházat. (A sorsolás eredményéről a zsido.com-on, illetve a hozzátartozó Facebook oldalon tájékozódhat).

A helyszíneken (a központi Keren Or zsinagógában, a Vasvári Pál utcai zsinagógában, az Óbudai zsinagógában és a Budai Várban lévő – jelenleg még főleg múzeumként ismert – Táncsics utcai középkori imaházban) süteményekkel, játékokkal, video vetítéssel,  koncertekkel, „Kérdezd a Rabbit” – tanácsadással várták a publikumot. Minden helyszínen szervezők serénykedtek (a közösség munkatársai), akik beavató jelleggel ismeretterjesztésre is vállalkoztak. Akár csak más múzeumban, így szombat éjjel a zsinagógákban is vezényeltek „tárlatvezetést”. Az érdeklődőknek bemutatták a tóratekercseket, különféle zsidó szokásokról tájékoztatták őket, és természetesen lehetet kérdezni is. A változatos programkínálat legizgalmasabb részének ígérkezett az a rendhagyó buszos idegenvezetés, amelyet Köves Slomó vállalt magára. A fiatal rabbi zsúfolásig megtelt busszal kalauzolta a szerencsés résztvevőket a városon keresztül a négy helyszín között.

_DSC9325

Zsidó vagyok, nem turista

Megható és felkavaró beszélgetésekbe sikerült bevonnia magát a zsido.com munkatársának, aki maga is a busszal követte az eseményeket. Összességében elmondható, hogy a „turisták” többsége maga is zsidó származású, középkorú résztvevő volt. Főleg olyanok, akik identitásukban kevésbé határozottak. Tele kérdéssel, kétellyel, de legfőképpen kíváncsisággal.

„Mi 39 évvel ezelőtt esküdtünk a Dohány utcai zsinagógában. Azóta alig-alig voltunk imaházakban. Nem gondolom, hogy a feleségemmel neológok volnánk. Mi pusztán magyar zsidók vagyunk, akik az utóbbi időben, ahogy a szüleink elmentek, egyre erősebb kötődést érzünk a zsidóságunk után” – fogalmazott Fehér Miklós a buszon, akit a kíváncsiság vonzott az EMIH programjára. A rádióból értesült a programsorozatról, és az éjszaka közepén egyik helyszín és a másik között arról beszélt tudósítónknak, hogy nagyon hálás a szervezőknek, mert egy ilyen élmény után sokkal „bátrabban és kényelmesebben tud viszonyulni saját furcsa zsidó-tudatához”.

„Mi asszimilált zsidó családból származunk, nekem az őseim az 1920-as években keresztelkedtek ki. Számomra a zsidóság egy hagyomány és kulturális kötődés. Spirituális élmény. Ennek az újbóli megismerésért gondoltam arra, hogy eljövünk a családdal erre a programra.” – mondta Kis Ferenc, aki tizenéves lányaival és feleségével érkeztek a Keren Or közpint épületébe. „Nem gondolom, hogy ezután minden héten ide fogunk járni. Csak szerettem volna megmutatni a családomnak, hogy milyen is ma Magyarországon egy zsidó közösség. Azt, hogy milyen süteményeik, rendezvényeik és gondolataik vannak.” – tette hozzá.

_DSC9345

„Ha Szegeden is kipában közlekednék, az első sarkon leköpnének” – mondta ugyancsak a buszon F. Dániel, aki 10 éve tudta meg, hogy zsidó, és azóta a helyi közösség tagjaként rendszeresen részt vesz a zsidó életben. A vallásos fiatalember – akinek ezúttal (a kipán kívül) a cicesz is ott lógott az oldalán egész este („ez az egyetlen, amit viselek Szegeden, mert az embereknek fogalmuk sincs arról, mit jelent ez” – jegyezte meg) – nevét nem szerette volna felfedni. Igaz, ennek főleg politikai okai vannak – mivel a szülei állami szférában dolgoznak. Dániel elővigyázatosságból bölcsebbnek vélte teljes nevének elhallgatását. Ő a – szintén vallásos – pesti kedvesével örömmel értesült erről az éjszakai „zsidó identitás-túráról”.  Mivel kisgyerekként elhallgatták a múltját, az elmúlt 10 évben fokozott intenzitással igyekszik megtalálni a hiányzó láncszemeket. Rendszeresen tanulmányozza a Tórát és a Talmudot, nagyon jó közösségnek lehet Szegeden a tagja, de mint mondta, örömmel gyarapítaná ismereteit az EMIH szervezetein belül is.

_DSC9608

Amíg a buszjárat Pestről a két budai helyszín között zötykölődött az éjszakában, Köves Slomó profi idegenvezetőket is meghazudtoló rutinnal szórakoztatta a nagyérdeműt. Kitért az imaházak rendkívüli múltjára, ugyanakkor kellő alapossággal – és kedvcsináló hatásossággal – ecsetelte, hogy manapság milyen gazdag és aktív közösségi élet színterei ezek. Nem volt ez direkt „tagtoborzás”, de semmi esetre sem mondható rossz PR-vállalkozásnak. Megtudhattuk, hogy az Óbudai zsinagóga – Budapest legrégebbi ma is működő imaháza – jelenleg az állam tulajdonában van, amelytől kedvezményesen bérli az EMIH. Alighanem ez az egyetlen olyan zsinagóga Európában, amelyet egy közösség megpróbált a saját erejéből visszaállítani eredeti funkciójának megfelelően. Ahogy Köves Slomó ezzel kapcsolatban fogalmazott „Istennek van humorérzéke”. Nos, a gyönyörű épület évtizedeken keresztül a Magyar Televízió 5-ös stúdiójaként olyan produkciók felvételi helyszíne volt, mint például a Süsü, a sárkány vagy éppen Vágó István egyik vetélkedője. A zsinagóga, ahol minden nap van reggeli közös istentisztelet, hétvégénként családos rendezvényeknek biztosít helyszínt.

Az éjszaka – melynek keretében kántorkoncertet is tartottak – közepére megtelt a templom. Alig lehetett szabad székeket találni. A hallgatóságnak címzett köszöntő beszédében a zsinagóga vezetője érdekes történeteket idézett fel. Legemlékezetesebb egy 1956-ban elvándorolt zsidó villanyszerelőé volt. Az Amerikában élő idős férfi pár évvel ezelőtt felhívta a rabbit, aki akkor éppen a zsinagóga felújítását koordinálta. Anyagi segítséget ajánlott fel az imaház renoválására. Krámer Péter 18 ezer dollárt adományozott. Mint a rabbi felidézte, az idős urat gyermekkorában egy alkalommal csak jegy ellenében akartak beengedni istentiszteletre. Mivel neki olyanja nem volt, annyira megharagudott, hogy azóta egyszer sem tért be semmilyen zsinagógába. A pár évvel ezelőtti visszatérés ezért is lehetett különleges Krámer úr számára. Mellesleg a közösség ma ott tart, hogy 80százaléknyi önkéntes hozzájárulásból a zsinagóga igényes állapotban üzemelhet. Köves rabbi ezzel kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy számára az egyik legfontosabb küldetés az, hogy zsinagógájában mindig nyitott ajtókra, nyitott lelkekre leljenek az emberek.

_DSC9574

Békességben megélt vallásosság

Nyitott kapukkal fogadta az érdeklődőket egész éjjel az EMIH egyik legelrejtettebb zsinagógája is, az Operaház szomszédságában lévő Vasvári Pál utcai zsinagóga. Az eredetileg Budapesti Talmud Egyletként felépült intézményben Oberlander Baruch rabbi, az EMIH egyik legtekintélyesebb vallási vezetője várta a vendégeket. Sokan és sokféle kérdést tettek fel neki. Válaszaiból az rajzolódott ki, hogy békességben és atrocitások nélkül lehet ma Budapesten megélni a vallásosságot ortodox zsidóként. „New Yorkban, ami toleráns városként ismert, legalább annyi – csak elenyésző és szerencsére nem komoly – verbális ellentétbe ütközhetek, mint Budapesten.” – fogalmazott. „Az antiszemitizmussal különben sem elsősorban a zsidóságnak, hanem a többségi társadalomnak kell foglalkoznia” – vélekedett a rabbi, aki arra a hallgatóság soraiból felmerülő kérdésre, hogy milyen viszony van a neológok és az ortodoxok között, a következőket mondta: ha nem is olyan gyakran, de azért időnként szoktak találkozni más zsidó vallási irányzatok képviselőivel.

_DSC9537

A magyarországi múzeumok éjszakája rendezvényt 13. alkalommal rendezték meg Budapesten, és 11. alkalommal vontak be vidéki helyszíneket is. A több mint 100 intézményből ebben ez évben tucatnyi olyan helyszín is kitárta kapuját, amely a zsidóság legfontosabb találkozóhelyeként ismert. Az imaházak közül az EMIH ez alkalommal a mádi és a keszthelyi zsinagógákban is fogadott érdeklődőket. A szervezet küldetéseként tűzte ki, hogy a jövőben minél több más vidéki zsinagógát is megnyissanak. Elsősorban azért, hogy azok a párbeszéd és ismeretátadás terepeként szolgálhassák az elfogadást, a megértést és az előítéletek falainak lebontását.

Wallenstein Róbert

  • Küldés emailben