A világ Teremtőjének minden nyelvben számtalan elnevezése létezik. A magyarban például míg az Isten kifejezés általánosan használt, addig az Örökkévaló nevet főként a zsidók kedvelik, az Úr megszólítás pedig inkább keresztény tradíció. Héberül is igen sok nevét ismerjük a Mindenhatónak, melyek közül nem egy olyan szentséggel bír, hogy ha leírva, kinyomtatva látjuk, ki sem törölhetjük vagy meg sem semmisíthetjük azt. Erről olvashatunk a Chabad.org cikkében.

A hét kitörölhetetlen név:

Az a név, melyet ki sem mondunk és egy jud, egy hé egy váv és még egy hé betűből áll (י–ה–ו–ה), és csak a Szentélyben szolgáló kohénok (papok) szájából hangozhatott fel, amikor megáldották a népet, illetve a kohén gádol (főpap) mondta ki, amikor jom kipurkor belépett a Szentek Szentjébe. Mivel napjainkban már és még nem áll a jeruzsálemi Szentély, ezt a nevet sohasem mondjuk ki, helyette használjuk az Ádo-náj (askenáz kiejtéssel Ádoj-noj) nevet. A négybetűs név a múltban, jelenben és jövőben egyszerre létező, tehát az idő felett álló, sohasem változó, teremtő erővel bíró, örök Istent fejezi ki.

A következő, gyakran használt név az Elo-him, mely az Örökkévaló erejét és hatalmát fejezi ki. Érdekes módon a Tórában ez a szó jelenthet angyalokat, bírákat és küldötteket is. Ezen istennévnek gyakran a ragozott alakját használjuk: Elo-háj (Istenem), Elo-hénu (Istenünk), Elo-hechá (Istened), Elo-héhem (Istenük), stb.

Időnként találkozhatunk a Sá-dáj névvel is, mely az Örökkévaló világ feletti hatalmát fejezi ki, sok más mellett. Az ajtófélfákra erősített mezuzán lévő sin (ש) betű e név kezdőbetűje.

Az É-l szó gyakran megjelenik a zsidó szövegekben és a gondoskodó, kegyes Istenre utal, bár előfordul, hogy nagy hatalmú embereket jelöl. Egy ragozott formájával is találkozhatunk: É-li (Istenem).

Amikor Mózes megkérdezte az őt megszólító Örökkévalót, hogy milyen néven hivatkozzon rá, amikor beszél Izrael fiaival, a válasz így hangzott: „Ehje áser ehje”, amit fordíthatunk úgy, hogy „Vagyok, aki vagyok”, illetve „Leszek, aki leszek”. Az Eh-je is egy istennév tehát, mely a Teremtő korlátlanságát fejezi ki.

Smuel próféta anyja, Cháná imája óta használjuk a Cevá-ot (seregek) nevet is, ám mindig egy másik névvel összekapcsolva.

Egyéb elnevezések:

A fenti, kitörölhetetlen nevek mellett a héber nyelvben számos egyéb szót találunk, mely a Teremtőre utal. Ilyen a leggyakrabban köszönésként, illetve férfinévként használt Sálom (béke) szó, melyet először a Bírák könyvében, Gidon oltárával kapcsolatban láthatunk ilyen kontextusban. Emiatt született az a rabbinikus szabály, hogy tisztátalan helyen (pl. mellékhelyiségben) nem üdvözöljük egymást a megszokott sálom áléchem formulával.

Az Örökkévaló kegyességére utalva használjuk a Háráchámám, vagy arámiul Ráchmáná nevet. A zsidó irodalomban gyakran jelenik meg a Mákom (hely) név, mely arra utal, hogy Isten betölti az egész világegyetemet, illetve a Ribono sel Olám (a világ ura) elnevezés. A héber közbeszédben leggyakrabban a Hásem (a név), vagy a Hákádos Báruch Hu (a Szent, áldassék Ő) kifejezés gyakori. Kabalisztikus szövegeket tanulmányozva az Éjn Szof (végtelen) megnevezéssel találkozhatunk, mely Isten felfoghatatlan nagyságát próbálja leírni.

A jiddis nyelvet használók szívesen hivatkoznak az Örökkévalóra a Got, a Ojberster (fennvaló), illetve a Básefer (teremtő) szavakkal. A ladinó nyelvben a Diosz, a judeo-arabban pedig az Allah kifejezés (volt) használatos.

Címlapkép: Sefira Lightstone