Zimbabwe apró és kevéssé ismert zsidó közösségét az aish.com írása alapján mutatjuk be olvasóinknak. Az 1800-as évek végén a Cecil Rhodes vezette Brit Dél-Afrikai Társaság egy nagy területet kanyarított ki magának Dél-Afrikában. Az alapítóról Rodéziának elnevezett térség részben a mai Zambia, részben Zimbabwe területén feküdt. Az 1800-as végén a dél-afrikai bevándorlási hullámban számos zsidó is érkezett, részben gazdasági érdekből, részben az orosz birodalom üldöztetései elől menekülve, jobb élet reményében. Néhány kalandvágyó telepes Rodéziában telepedett le, ők többnyire szarvasmarha-kereskedelemmel foglalkoztak.
Rhodes csendes és hatékony társa a Németországból emigrált zsidó Alfred Beit volt, az egyik első európai, aki meglátta Dél-Afrikában a nagyszerű üzleti lehetőséget. Beit 1853-ban született Németországban, szegény zsidó családban. Kezdetben gyapjú- és gyémántkereskedelemmel foglalkozott, majd a holland gyémántiparban találta magát. 1875-ben küldték Dél-Afrikába egy új gyémántbánya előkészítési munkálataihoz. A fiatalember meglátta az európai gyémántoknál jóval különlegesebb darabokban a potenciált, bányákat nyitott és új bányászati technikákat dolgozott ki. Néhány évvel később találkozott egy másik gyémántipari szakemberrel, aki nem volt más, mint Cecil Rhodes. Rhodes kockázatos üzletet ajánlott a gyémántbányák kiépítésére, amihez Beit biztosíték nélkül 250 ezer fontnyi kölcsönnel járult hozzá. A hatalmas vállalkozás sikerrel járt és a Brit Dél-Afrikai Társaság 1889-ben, jelentős részben Alfred Beitnek köszönhetően megnyitotta kapuit és azonnal virágzásnak indult. Bár a dél-afrikai gyémántipar kiépítése nagyrészt neki köszönhető, számára ennél fontosabb volt a régió vasúthálózatának és egyéb infrastruktúrájának kiépítése. Az általa alapított Beit Alap a mai napig működik és támogatja a környék közlekedésének és egyéb létesítményeinek kiépítését.
A mai Zimbabwe első zsinagógáját egy sátorban rendezték be Bulawayo városában, ahol később, 1898-ban Chovevé Cion néven cionista egyletet is létrehoztak.
1894-ben húsz zsidó fogott össze, hogy Salesburyben (ma Harare) zsinagógát nyissanak, a harmadik zsidó imaház pedig 1901-ben nyílt meg Gwelo városában. Két kisebb település, Kadoma és Kwekwe szintén otthont adott zsidó közösségeknek. A századfordulón már négyszáz zsidó élt a területen.
Ugorjunk egy nagyot a térképen. A görög Rodosz szigete gazdag, 3000 éves, nagyrészt ladinó anyanyelvű zsidó közösségnek adott otthont, melynek tagjai családjuk történetét egészen az 1492-es spanyolországi kiűzetésig vissza tudták vezetni. Amikor a sziget 1911-ben olasz fennhatóság alá került, a közösség nagyjából négyezer főt számlált. A fasizmus térnyerésével és Mussolini 1938-as hatalomra kerülésével a zsidók többsége menekülni kényszerült. Sokuk Rodézia felé vette az irányt és 1931-ben ők alapították meg a főváros, Harare szfárádi hitközségét. Az ő nevükhöz fűződik Harare két legismertebb bevásárlóközpontjának létrehozása is, az egyik közülük, Sam Levy Faluja a mai napig zsidó nevet visel. A szfárádi zsidók textilüzemeket és más gyárakat hoztak létre új otthonukban, munkalehetőségek ezreit teremtve meg a régióban.
Zimbabwe zsidó népessége a második világháborút követő évtizedek érte el csúcspontját: 1961-re hétezer zsidó élt ott.
Ezt követően azonban – a politikai viszonyok zavarossá válásának következtében – számuk meredeken csökkenni kezdett. Észak-Rodézia 1964-ben Zambia néven bejelentette függetlenségét, Dél-Rodézia azonban még egy évig brit gyarmat maradt. Az ezt követő évtized polgárháborúja az ország legtöbb zsidó lakosát arra kényszerítette, hogy a szomszédos Dél-Afrikába meneküljenek. A nemzet 1980-ban vált függetlenné Zimbabwei Köztársaság néven, Robert Mugabe vezetése alatt. Ekkor még nagyjából ezer zsidó élt az új országban, ám a gazdasági bizonytalanság évei során egyre többen hagyták el az országot. Mugabe rendszere mind keményebben csapott le a kisebbségekre, aminek következtében még több zsidó keresett új otthont magának.
Napjainkban 120-130 zsidó él Zimbabwéban, többségük Hararéban vagy Bulawayóban. A zsidó lakosok kis száma ellenére mindkét városban működik zsinagóga és iskola is. A közösség kétharmada 65 év fölötti. Hararéban egy askenáz és egy szfárádi zsinagóga található, de az elmúlt két évtizedben közösen imádkoznak, hogy meglegyen a szükséges tíz férfi. Bulawayóban a zsinagógát elpusztító 2003-as tűzvész után új épületet emeltek. Dél-Afrikából évi két alkalommal látogat sochet, kóser mészáros Zimbabwébe.
Különleges csoportot jelentenek a zsidó eredetű lembák, akik Zimbabwéban és Dél-Afrikában élnek. Hagyományaik hasonlóságot mutatnak a zsidó tradícióval, pl. nem esznek disznóhúst, heti pihenőnapjuk van és sírköveikre Dávid-csillaghoz hasonló jelet vésnek. Szent nyelvük, mely valószínűleg több száz évvel ezelőtt élt, Jemenből származó őseiktől ered, héber és arab elemeket is tartalmaz. Az egyébként többségében keresztény, kisebb részben muszlim lembákról régóta köztudott, hogy minden bizonnyal rendelkeznek zsidó ősökkel, napjainkban a genetikai kutatás is ezt bizonyítja.