Tudta, hogy az Egyesült Államok a kelet-európai zsidóknak köszönhetik a savanyú uborka elterjedését? Az aish.com cikkéből megtudhatja hogyan került az amerikaiak asztalára az pácolt uborka.
Kijelenthetjük, hogy egyetlen zsidó étkezés sem teljes savanyúság nélkül. A zsidóknak tulajdonképpen sóoldat van a vérében is, talán ezért is szeretik annyira a pácolt zöldségeket, s elsősorban az uborkát. Az aish.com szerkesztői ellátogattak hát New York híres savanyúságkészítő magfaktúrájába, a Pickle Guys-hoz, hogy mindent megtudjanak ezekről az alapvető kiegészítőkről.
„Mindenki szereti a savanyúságot, nem járhatsz rosszul, ha a szendvicsedbe raksz egy kis savanyú uborkát, ha a tonhalat savanyúsággal eszed. Pastrami szedvics? Adj egy kis savanyúságot!”
Ismerkedjen meg Alan Kaufmannal, a Lower East Side-i Pickle Guys tulajdonosával, a savanyúságok szakértőjével.
„Imádom a munkámat, a családom 1910 óta van az Essex Streeten, de valahányszor megkínálok valakit egy savanyú uborkával, az illető az első harapás után felkiált: »Váó, ez a legjobb, amit valaha ettem!« Ez nagyszerű érzés és büszkeséggel tölt el, úgyhogy én már 42 éve itt vagyok, kicsit olyan ez, mintha a polgármester lennék.”
A mezopotámiaiak már időszámítás előtt 2400-ban sóban pácolták az ételeiket, hogy azok tartósak maradjanak. Kleopátra királynő külön megjegyezte, hogy a savanyúságokat is tartalmazó étrendje is hozzájárult a szépségéhez. Julius Caesar és más római császárok pedig savanyúságot adtak a katonáiknak enni abban a hitben, hogy az megerősítik őket.
„Régen, ha télen zöldséget akartak enni, akkor még az idényben pácolniuk kellett, hiszen sima uborka csak úgy nem volt. A savanyúság tehát már régóta alapvető eleme lett az étkezéseinknek. A Lower East Side pedig azért is híres a savanyúságairól, mert az első és második világháború idején a legtöbb itt letelepülő – zsidó – ember Kelet-Európából érkezett. Magukkal hozták az ottani szokásaikat és tudásukat, mely közül az egyik a savanyúság készítés fortélya volt. Egy pácolt uborkát 5 centért adtak (»a pickle for a nickle«) és úgy érezték magukat, mint egykor otthon. Tehát ha valaki igazán finom, kóser savanyúságot akar, akkor jöjjön el a Lower East Side-ra, oda ahol az egész tudomány gyökeret vert.”
És most egy lecke a savanyúságkészítés nagyágyújától, Alan Kaufmantól:
„Ahhoz, hogy valaki jó savanyúságkészítő legyen, két dologra van szüksége. Erős hátra és egy kis képzelőerőre. Amikor savanyúságot pácolunk, akkor azt nem kis mennyiségben csináljuk, hanem hordós nagyságban. Alapvetően veszünk egy csomó uborkát, a hordóba öntjük, majd feltöltjük vízzel, besózzuk vagyis pácoljuk az uborkákat, s még adunk hozzá savanyító fűszereket és friss, szeletelt fokhagymagerezdeket. Lefedjük a hordót és hagyjuk az uborkát érlelődni. Egy és tíz napi állás után kész a friss savanyúság.
Ha pedig nagyjából két hétig hagyjuk állni a lében az uborkát, akkor félig savanyú-, ha egy hónapig, akkor háromnegyed részt savanyú uborkát kapunk, de ha az egész bolt legkeresettebb termékét, az igazán savanyú uborkát akarjuk előállítani, ahhoz három egész hónapig kell állni hagyni. Akárcsak egy finom bort, mi is felcímkézett hordóban érleljük a savanyú uborkát.
Vannak vevőim, akik hálásak nekem, hogy még mindig itt vagyok, hogy nem adtam fel az üzletet. Ha a jövőbe nézek tudom, hogy itt fogom befejezni az életem és majd szeretném továbbadni az üzletet azoknak, akik most a boltban nekem dolgoznak. Ők remélhetőleg továbbviszik a mesterséget és hozzáadják saját csavarjukat is. Örülnék ha ez örökké folytatódna, mert számomra ez az egész olyan, mint egy élő múzeum, az utolsó az utolsók közül. És ennek így is kell lennie, ha az emberek látni akarják, hogy mit ettek a nagyszüleik.”
Fotó: The Pickle Guys