Amerikában ma van a lazacos bagel napja, e kenyérféleség zsidó történelméről mesélünk az aish.com cikke alapján.
A bagel zsidó kenyér. A megkelt tésztából készült köröket előbb megfőzik, majd megsütik és ez a különleges eljárás kívül-belül jellegzetes állagot kölcsönöz a bagelnek. A bagel történetének megismerésével a zsidó történelem elmúlt 800 évére tekinthetünk vissza. A korai középkorban Lengyelországban vált ismertté és népszerűvé a német perechez hasonló, ám kör alakúra készített kenyérféleség. Ugyanebben az időben a zsidóknak gyakran megtiltották a kenyérsütést, mivel a katolikus egyház a kenyeret szentnek tekintette és úgy vélték, hogy a zsidóknak nem jár a kenyér élvezete. A XIII. századi Lengyelországban ez lassan-lassan megváltozott és 1264-ben Jámbor Boleszláv herceg kihirdette, hogy „a zsidók szabadon vásárolhatnak, árulhatnak és érinthetnek kenyeret, ugyanúgy, mint a keresztények”. Az öröm nem tartott sokáig, a katolikus hivatalnokok hamarosan megtiltották a keresztényeknek a zsidók kenyerének fogyasztását, hozzátéve, hogy a zsidó kenyér mérgezett. Lassan-lassan azonban engedett a jég és mégis engedélyezték, hogy keresztények zsidóktól vegyenek kenyeret. Ehhez a tésztából lyukas közepű köröket készítettek és megfőzték, megkülönböztetve a valódi kenyértől, melyet még mindig fenntartásokkal kezeltek a nem-zsidó vevők.
Hogy maga a bagel név honnan származik, viták tárgyát képezi
Egyes történészek 1683-ra vezetik vissza, amikor is egy bécsi pék készítette a lengyel Jan Sobieski részére gyűrű formájú péksüteményt, miután az osztrák seregek élén legyőzte a törököket. Mivel Sobieski kedvelte a lovakat, a péksüteményt beugelnek, kengyelnek nevezte el. Mások azonban azt állítják, hogy a zsidók először megfőzött, aztán megsütött kenyereit már korábban is bagelnek nevezték. E név talán a jiddis „beigen” – meghajlítani szóból származik.
1610-ből ismert egyébként egy jiddis nyelvű krakkói rendelet, melyben azt tanácsolják a zsidóknak, hogy ne rendezzenek túlságosan nagy lakomákat körülmetélési és egyéb ünnepségek alkalmából, nehogy iriggyé tegyék nem-zsidó szomszédaikat. A felsorolásban az egyik elem a bagel volt – akárcsak manapság egy amerikai zsidó fogadáson. A zsidó közösségekben később is gyakori volt a bagelek árusítása – hosszú farudakra felfűzve vagy kosarakba rendezve kínálták az árusok -, ám csakis olyanok tehették ezt, akiknek megvoltak hozzá a megfelelő engedélyeik.
A bageleket egyébként – mivel gyűrű alakjuk miatt nincs se kezdetük, se végük – az élet örök körforgását jelképező ételek közé sorolták.
Ezekről azt tartották, hogy hatékony védelmet nyújtanak démonok és gonosz szellemek ellen, megvédenek a szemmel veréstől (ájin hárá) és szerencsét hoznak. Ezért lett körülmetélési szertartások kedvelt étele, ezt szolgálták fel, amikor egy asszony vajúdni kezdett és – a gyász ételeként, keménytojással együtt – temetések utáni étkezéseken is.
Amikor a zsidók Lengyelországból nagy számban költöztek Amerikába, természetesen magukkal vitték az ételeiket is. Hamarosan az újvilágban is megnyitottak a zsidó bagelárusok, ám sokáig csakis zsidó körökben fogyasztották az általuk kínált árut. A bagel végül az 1960-as években lépett ki a zsidó közösségek zárt világából, hogy hamarosan egész Amerikát meghódítsa. A bagelkészítők számára a nehézséget az egyenetlen kereslet okozta: míg hét közben alig-alig volt érdeklődés, addig hétvégenként egy-egy pékségben több tízezer bagelt is eladtak. A leleményes mesterek azonban erre is találtak megoldást, egész héten készültek a bagelek és fagyottan várták a hétvégi sütést. A kínálat a piacot is megteremtette, elkezdtek fagyasztott, otthon megsüthető, illetve előre felvágott és fagyasztott bageleket is gyártani. Ezek azonban sokszor már igen távol állnak a kívülről kissé rágós, belülről omlósan puha és enyhén édes eredeti bageltől. Főzés helyett sokszor inkább párában sütik a bageleket a sütőben és – mint jó amerikai termékhez illik – ezerféle ízben és méretben is kaphatók. Mindezzel együtt a bagel megmaradt igazi zsidó ételféleségnek. Bár micvákon, brit milákon és más ünnepségeken is találkozhatunk velük, többnyire egy jó adag krémsajt és füstölt lazac társaságában.