Iskolakóstolgató: iskolába készülnek a Bét Menáchemben

Új, közös projekttel állt elő a Bét Menáchem óvoda és iskola: Iskolakóstolgató címmel szerveznek az iskolába készülő nagycsoportosoknak havonta egyszer programot, ahol megismerkedhetnek az iskolai élettel, és őket is megismerhetik leendő tanáraik. 

 

Óvodából iskolába

Iskolát választani gyerekeinknek nem könnyű feladat. Vannak, akik a tanító néni kiválasztására esküsznek, mások az iskola légkörét tartják elsődlegesnek, megint mások valamilyen speciális témában erős intézményt keresnek vagy az iskola versenyeredményei alapján hoznak döntést.

De akármilyen nehéz is nekünk szülőknek a döntés, a legnehezebb az óvodából kikerült kisgyerekek feladata. Gyakori, hogy nincs semmi átmenet: a gyermekek a mesék és játékok világából szinte egyik napról a másikra csöppennek bele a „munka” világába. Reggel nyolctól 45 perces blokkokban kell ülni, figyelni, dolgozni, tanulni, idegen felnőttek és gyerekek között egy idegen világban.

Az intézmények – mind az óvodák, mind az iskolák – azok, amelyek megkönnyíthetik ezt az átmenetet. A Bét Menáchem óvoda hosszú évek tapasztalata alapján működteti „mechina” programját, melynek lényege, hogy az iskolára készülő nagycsoportosokat játékosan, de célzottan készítik fel az iskolára. Hiszen ezt jelenti maga a „mechina” szó is – előkészít.

 

Az iskolakóstolgató program célja

Egy új programmal azonban még közelebb hozzák a leendő iskolásokat a „nagyok” életéhez. Ez az Iskolakóstolgató program, melynek keretében a nagycsoportosok – és időnként a szüleik is – bekukkanthatnak az iskolai életbe.

Elsőként a program ötletgazdáját, Varsányi Viktória tanárnőt, a jelenlegi első osztály osztályfőnökét kérdeztük arról, mit is takar az Iskolakóstolgató elnevezés.

„Olyan, mint egy recept. Végy néhány iskoláját szerető, mindenre elszánt pedagógust. Keverd össze leendő elő osztályos gyermekekkel. Ezután fűszerezd szülői érdeklődéssel, aktivitással. Ha jól összegyúrtad, kisütöd, kész az első osztály, indulhat a tanév” – kezdi tréfásan a tanárnő. „Komolyra fordítva a szót: az óvodás gyermekből szeptemberben iskolás lesz. Izgalmas időszak ez mindenki számára. Mégis a gyermekek számára legnagyobb a változás. Az eddigi mindennapos játékot felváltja az aktív tanulás. Úgy gondoljuk, hogy ez az elnevezés kedvesen invitálja a gyermekeket és a szülőket, hogy bepillantsanak az iskola mindennapjaiba, rendezvényeibe. Minden alkalommal egy kicsit, egy kis ’falatot’, egy kis kóstolót mutatunk az iskola életéből, így nem lesz olyan éles a szeptemberi csengőszó.”

A program működését segíti az intézmény elhelyezkedése is, hiszen a Bét Menáchem Gyermekoktatási Központ Dohány utcai épülete ad helyet az óvodának és az általános iskolának is. A gyerekek tanulmányaikkal előrehaladva fizikailag is egyre feljebb kerülnek, hiszen az épület földszintjén található bölcsődéből az első emeleten „lakó” óvodába, majd innen a második és harmadik emeletet elfoglaló iskolába kerülnek.

„A hatéves ovisoknak találtuk ki ezt a programot” – meséli Feldmann Mussie, aki az iskolába készülő óvodások csoportjának zsidó nevelésével foglalkozik. „El sem tudom mondani, mennyire lelkesek a gyerekek a programtól. Tudtuk, hogy jó lesz, de nem gondoltuk, hogy ekkora sikert érünk el. Az a cél, hogy megismerjék az iskolát, a tanárokat: így sokkal könnyebb lesz nekik elképzelni az iskolai életet. Könnyebb lesz nekik az első nap, mert lesznek ismerős arcok, akikre emlékeznek tavalyról. A tanárok is örülnek, hogy látják ezeket az édes kis gyerekeket és a hatalmas lelkesedésüket.”

„A program azért jött létre” – folytatja Viki, ahogy a gyerekek szólítják –, „hogy meg tudják ismerni a szülők és a gyermekek a leendő elsős tanító néniket, az iskola tanárait. Mondhatjuk úgy, hogy ne ’ismeretlenül’ üljenek be szeptemberben az iskolapadokba. A program megkönnyíti azt a folyamatot, melyben a gyermek iskolássá válik, könnyebben be tud illeszkedni az iskolai közösségbe, a mindennapokba.”

 

Így zajlik a „kóstolgatás”

A havonta megrendezett programon van, hogy csak a leendő iskolások látogatnak az épület felsőbb emeleteit elfoglaló iskola tantermeibe, de van, hogy a szüleik is csatlakoznak: „Az első alkalom szeptemberben volt, amikor kézműves fogadkozással, interaktív táblás játékokkal, valamint a tornateremben berendezett akadálypályával vártuk a gyermekeket. Az októberi alkalommal a családokat is vártuk, hiszen a sátoros ünnep alkalmából egy „Szukka hopping” programmal készültünk. A program egy videó bemutatóval kezdődött, amit a szülőknek szóló tájékoztatás követett, melyben iskolánkról és pedagógiai módszereinkről esett szó. A délután során volt játék, kézművesedés, szülő-gyermek játék is. Novemberben a „mechinás” csoport egy tanórára az iskolapadba ült. Játékkal, mesével és interaktív tananyag megismerésével töltötték az időt. Lelkesen vettek részt az órán a gyermekek, és nagyon aktívak voltak.” – meséli Viki.

„Decemberben hanukai vásárt tart az iskola, melyen az iskolás gyermekek által készített ajándéktárgyak kerülnek eladásra. Ez a program minden évben különleges esemény intézményünk számára, és az idei évben a „mechinás” csoport is csatlakozik a programhoz. Előadással, énekkel készülnek a hanukai vásárra, melyre a szülőket is szeretettel várjuk. Lesz ének, játék kicsiknek-nagyoknak és vásár. A továbbiakban is hasonló elven szervezzük a programokat. Minden hónapban találkozunk a gyermekkel, minden alkalommal más és más feladattal. Az egész éven át tartó programsorozat témájában igazodik a zsidó ünnepekhez. Első alkalommal kaptak a gyermekek egy iskolatáskát – persze még csak papírból –, melyre minden alkalommal felkerül egy kis matrica. Ceruza, ragasztó, vonalzó, könyv… csupa iskolai eszköz. Év végére megtelik ez a táska, ez is egy jelképes dolog, hogy kezdhetik a tanévet.”

 

A „mechina” program

A gyerekek persze nem csak ezzel készülődnek az iskolai életre. Sokéves tapasztalat alapján halad az iskolára készülő nagycsoportosok felkészülése, hogy tökéletesen elsajátítsák azokat a készségeket, melyekre a sikeres tanuláshoz szükségük lesz „Egyenként megnézzük, hogy mire van szükségük ahhoz, hogy zökkenőmentes legyen az átállás az iskolára” – magyarázza Feldman Mussie. „Kinek mik az erősségei, miben szorul támogatásra, milyen készségek épültek már be, miket kell még erősíteni. Hogy elsőben már ne azzal küszködjön a gyerek, hogy nem tud csoportban dolgozni, a tanár utasításait követni vagy hallás után megérteni dolgokat, hanem tudjon az ábécére figyelni. Fejlesztőpedagógus van ebben a munkában a segítségünkre. Általában vannak olyan területek, melyek több gyereket is érintenek, így a napi életünkbe integráljuk ezeknek a készségeknek a fejlesztését.”

Vagyis, míg az óvoda mindennapjaiban a tanuláshoz szükséges készségeket alapozzák meg, addig az Iskolakóstolgató az érzelmi részre fókuszál: „kifejezetten az a célja, hogy a gyerekek élvezzék, örüljenek, hogy ott vannak, hogy a tanárok velük foglalkoznak.” Varsányi Viktória ehhez hozzáteszi: „Bízunk benne, hogy sikerül az iskolát vonzóvá tenni mindenki számára, évről évre több diákkal találkozhatunk első osztályban.”

Arra a kérdésre, miért javasolná az érdeklődőknek az iskolát, Varsányi Viktória komplex választ ad: „Kéttannyelvű egyházi iskola vagyunk. Fontos számunkra, hogy a gyermek megfelelő oktatást kapjon mind vallási, mind pedig világi tárgyakból. Az ide járó gyermekek 8. osztály végére három nyelvet sajátítanak el (magyar, angol, héber). Kis létszámú osztályokban folyik a nevelő-oktató munka, ez szerintem a hatékony tanulás egyik záloga. Családias légkörű, gyermekeket pozitivitásra ösztönző intézmény vagyunk. Célunk, hogy a hozzánk járó iskolások boldogak, kiegyensúlyozottak legyenek.”

 

Ugyanez – szülői szemmel

Két iskolára készülődő ovist és szüleiket is megkérdeztük minderről és, úgy tűnik, egyetértenek.

Tamara már négy éve jár a Bét Menáchembe. Ide jár a húga, Kiara is (sőt, ebbe az intézménye járt valamikor a nagybácsijuk is). Szüleik, Tímár Olivér és Ungár Dorottya leginkább a zsidó nevelés, a kis létszámú csoportok és a családias környezet miatt választották nekik ezt az óvodát és ugyancsak ezek miatt döntöttek úgy: Tamara itt kezdi meg iskolai tanulmányait is: „Sokáig hezitáltunk, hogy milyen iskolát válasszunk Tamarának. Ő egy nagyon okos kis hölgy, aki mellette nagyon szégyenlős is. Számomra az a legfontosabb, hogy olyan közösségbe járjon, ahol mind a nevelőkön, mind a gyerekeken azt látom, hogy barátságosak és kedvesek vele, és éppen ezért ő is boldogan lép be reggelente az épületbe. Úgy érzem, hogy itt ez maximálisan megvalósul és emellett a szellemi fejlődésére is komoly hangsúlyt fektetnek, mindezt játékosan, változatosan, a gyerekek igényeire teljeskörűen odafigyelve teszik” – mesél döntésük hátteréről az édesanya. Az Iskolakóstolgató program is elnyerte tetszésüket: „Nagyon szimpatikus az iskolalátogató programban az, hogy a gyerekeket szépen fokozatosan bevezetik a ’nagyok’ világába, és ezeken az eseményeken esetenként a szülők is ott lehetnek velük. Véleményem szerint ez a közös élmény olyan pozitív érzéseket kelt a gyerekekben, hogy az iskolakezdés sem félelemmel tölti majd el őket, hanem egy izgalmas kaland kezdetének élik meg.” Tamara is egyetért ezzel: szívesen és büszkén beszél az iskolai látogatásokról, és boldogan emlékszik vissza rájuk. Már nagyon várja az iskolát, annyira, hogy az elhullajtott fogaiért kapott „fogtündér-pénzt” iskolatáskára szeretné költeni.

Jonatán 6 éves, másfél éves kora óta jár a Bét Mená­chembe. Már nagyon várja, hogy a szintén itt tanuló két idősebb testvérét követve ő is iskolás lehessen. „Jonatánnak nem ismeretlen terep az iskola, ismeri a tanárok egy részét is a testvérein keresztül, mégis sokat ad neki ez a program. Hihetetlenül élvezi, hogy ha csak egy pár óra erejéig, de részese lehet a nagyok világának. Leginkább az okostáblával való ismerkedés tetszett neki eddig – és persze az, hogy bemehetett a bátyja tantermébe” – meséli az édesanyja. „Ha jól készítjük fel a gyerekeket, nem tehernek fogják érezni a tanulást. Nem szeretem, amikor ismerősök azt mondják neki, hogy majd elmúlik a lelkesedése, meg addig örüljön, amíg óvodás lehet. A nagyobb gyerekeimen látom, hogy megfelelő módszerekkel fenn lehet tartani ezt az érdeklődést, csak a tanárok lelkesedése, igyekezete kell hozzá. Ennek az igyekezetnek egy formáját látom ebben a programban is.”

 

Steiner Zsófia írása