Hogyan lehetséges, hogy nagyon sok olyan zsidó van, aki nem tartja be a tórai törvényeket, a rabbik mégis a törvények teljes betartását követelik meg a betérőktől? – teszi fel a kérdést a chabad.org. Ha a vallás alapja a hit, akkor miért kell a betérni szándékozóknak hosszú és fáradságos betérési folyamaton keresztülmenniük, miért nem elegendő hinni ahhoz, hogy zsidóvá legyenek? És hogyan lehetséges, hogy azok a zsidók, akik nem hisznek és nem tartják be a zsidóság törvényeit, továbbra is zsidónak számítanak?
Kezdjük a „vallás” definíciójával
A vallás általában úgy kezdődik, hogy egy ember tanítványokat gyűjt maga köré és közös hitük közösséggé formálja őket. Mózes nem egyéneknek hirdette a vallást. Saját, közös hagyományokkal rendelkező népét és a hozzájuk csatlakozókat vezette Egyiptomból a Szináj-hegyhez, ahol szövetséget kötött Istennel. Így lett a zsidóság a szövetség népe, vagyis egy olyan nemzet, melyet a szövetség tett néppé. A szövetség Isten és az egész nép között áll fenn, nem két ember vagy egy ember és a Mindenható között.
Maga a szövetség határoz tehát meg minket népként.
Nem a földrajzi hely, nem a nyelv, nem a kormány vagy a kultúra. A szövetség mindig és mindenhol köt minket, akárhol vagyunk is a világban és akármit is teszünk. Akkor is fennmarad, ha valaki úgy dönt, hogy nem tartja be a saját részét, hiszen attól, mert az egyes ember esetleg megszegi a szövetséget, Isten továbbra is megtartja a maga részét. Ezért nevezik örök szövetségnek, hiszen az Örökkévaló nem gondolja meg magát. A vallásokhoz az emberek azért tartoznak, mert hisznek a közös eszmerendszerben. A szövetségben (héberül brit) azért hisz az ember, mert a részese. A hit, a micvák (parancsolatok) mind a szövetség részei. Akár hisz az ember, akár nem, a szövetség létezik, és az, aki beleszületett a szövetségbe, benne is marad, akár hisz benne, akár nem.
Nézzük most meg a betérést. Ha a zsidóság pusztán vallás lenne, a dolog egyszerű lenne: a betérni szándékozó magára veszi, hogy mostantól fogva hisz mindabban, amit a zsidóság tanít, és végrehajt mindent, amit a zsidóság elvár a tagjaitól, és már be is tért. A zsidóság azonban nem csupán vallás, hanem, mint fentebb említettük, szövetség. Ahhoz, hogy valaki e szövetség részese lehessen, nem elég csupán hinni. A nép részévé kell válni. Hogyan?
Így lehet valakiből zsidó
Ebből a szempontból a zsidóvá válás nagyon hasonlít ahhoz, amikor valaki felveszi egy állam állampolgárságát. Nem lehet csak úgy kijelenteni, hogy az ember mostantól ennek és ennek az államnak a polgára: a kiválasztott országnak el is kell fogadnia őt állampolgárként. Így a betérni szándékozókat nem egyszerűen betérőknek nevezik, hanem héber szóval gérnek: olyan embernek, aki egy olyan nép tagjai között lakik, melybe nem született bele, de befogadják és onnantól kezdve maguk közül valónak tekintik őt.
A néphez való csatlakozással a betérő automatikusan a szövetség részesévé válik, és többet nem léphet ki belőle. Ebből a szempontból a betérés különbözik az állampolgárságtól: többé nem lehet lemondani róla.
A gér, vagyis betérő a zsidóság családjának tagja lesz.
„A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem”
– mondta a moávi Rut, az egyik leghíresebb betért.
A betérési folyamat ugyanaz, mint amin a zsidóknak kellett keresztülmenniük a Szináj-hegyen: a férfiak számára körülmetélés, valamint a mikvében (rituális fürdő) való megmerülés, valamint a Tórában leírt kötelezettségek elfogadása. Mindezt egy vallásos zsidókból álló bíróság felügyeli, akik magát az Örökkévalót képviselik. Nemcsak arról kell tanúskodniuk, hogy a szabályoknak megfelelően megtörtént a körülmetélés vagy hogy az illető egész testével megmerült a mikve vizében, hanem arról is, hogy a betérő pontosan tisztában van a szövetség által rárótt kötelességekkel. Aki felvesz egy állampolgárságot, az elsősorban az ez által biztosított jogokkal foglalkozik.
A zsidóságba való betérés azonban elsősorban azokról a kötelezettségekről szól, melyek együtt járnak a zsidóság által biztosított előjogokkal. Ha a betérni szándékozó úgy érzi, hogy a kötelezettségek jóval nehezebbek, mint amit képes elvállalni, akkor sincs probléma: ahhoz, hogy valaki jó ember legyen, nem muszáj zsidónak lenni. Egy nem-zsidó számára elegendő, ha hisz az egyetlen Istenben és betartja Noé fiainak hét törvényét (sevá micvot bnéj Noách). Ha viszont a betérő úgy dönt, hogy valóban magára veszi a szövetséget, akkor zsidóként születik újjá, olyan lesz, mint bárki más, aki eleve beleszületett a szövetségbe. Bölcseink azt tanították, hogy a betérők lelke is ott volt a szináj-hegyi tóraadásnál. A gér az az elveszett gyermek, aki végre hazatalált.
Címlapkép: chabad.org