A Kineret-tó partján fekvő Ginoszár kibucban, a Jigál Álon Központban rendezett kiállítást az Izraeli Régészeti Hatóság, hogy bemutassa a galileai zsidó közösségek újjáéledését a Misna és a Talmud bölcseinek idején – tájékoztat a Jerusalem Post.
Mintegy kétezer évvel ezelőtt a római seregek lerombolták a jeruzsálemi Szentélyt. A város és a meghódított ország lakói közül sokakat lemészároltak, másokat rabságba hurcoltak. A szóbeli tan rabbijai azonban képesek voltak új életet lehelni a Szentföldön maradt zsidóságba és számos virágzó közösséget hoztak létre, elsősorban az ország északi részén, a Gálilban és a Golán-fennsíkon.
A „Szánhedrin útja” nevű, különböző Misna és Talmud korabeli lelőhelyeket összekötő túraútvonalhoz kapcsolódó kiállításon, 150 olyan tárgyat lehet megtekinteni, amelyek a második Szentély idejéből vagy az azt követő évszázadokból származnak. Egyes tárgyakat még soha nem tekinthetett meg a nagyközönség, ilyen például az a kőtömb, melyre az egykori Szentély képét vésték.
A túraútvonal a legfelsőbb zsidó bíróságról, a 71 tagú Szánhedrinről kapta a nevét. Ez a legnagyobb tudósokból álló testület döntött a zsidó vallásgyakorlatot és társadalmat illető minden kérdésben. Eredetileg a Szentély egyik helyiségében üléseztek, Jeruzsálem pusztulása után azonban menekülniük kellett a bölcseknek. A Talmud (Ros hásáná 31/a) így ír a Szánhedrin kényszerű vándorlásáról: „A Szánhedrint kiűzték a [Szentély épületében található] faragott kő terméből a [Szentélyen kívül, de a Templom-hegyen lévő] üzlethelyiségbe, az üzlethelyiségből Jeruzsálembe, Jeruzsálemből pedig [a Jeruzsálemtől nyugatra fekvő] Jávnéba. Jávnéból a [a Galileában lévő] Usába, Usából Sfárámba, Sfárámból Bét Seárimba. Bét Serimból Ciporiba és Ciporiból Tverjába a [a Kineret partján fekvő Tibériásba]”.
A bírói testület tehát hatalmas utat járt be. Jávne városát még Jeruzsálem ostroma alatt kérte a Misna egyik legnagyobb alakja, Jochánán ben Zákáj rabbi a bölcsek számára, amikor egy koporsóban kicsempészték a városból, hogy az ellenség táborában a hadvezérrel, a később császárrá koronázott Vespasianusszal tárgyaljon. A Szánhedrin innen 130 kilométerrel északabbra vándorolt, és a mai Haifa közelében fekvő településeken ülésezett ezt követően, majd Galilea keleti felére, Tibériásba költözött ahol hosszú időn át működött. A kiállítás öt fontos helyszín – Usa, Sfárám, a híres nekropoliszt rejtő Bét Seárim, Cipori és Tibériás múltját tárja fel.
A tárlaton olyan, feliratokkal ellátott olajmécseseket is bemutatnak, melyekre a sálom szót, illetve héber személyneveket (pl. Simon, Jáákov) véstek héberül és arámiul. Láthatóak továbbá a római elnyomás ellen kirobbant Bár-Kochvá-féle felkelés (i.sz. 132-135) idején vert bronz és ezüst pénzérmék, melyeket egy leégett, a harcok hevességéről tanúskodó ház romjai között találtak.
Emellett először lesz alkalma a látogatóknak megtekinteni a híres Magdala-követ, melyet 2009-ben találtak a Kineret-tó nyugati partján, az egykori zsidó település, Magdala feltárásakor. A gazdagon faragott téglatest alakú tömbre a szentélyt és berendezési tárgyainak képét vésték. Feltételezhető, hogy a művész még a saját szemével láthatta a működő Templomot. Az egyik oldalán egy nagy menórával díszített kőtömb Magdala mozaikpadlós zsinagógájában állt, központi helyen.
„Igazán különleges kiállítás ez. Nemcsak azért, mert értékes leleteket lehet megtekinteni, hanem azért is, mert betekintést ad a színfalak mögé. Megismerhetjük az embereket, akik a felszínre hozták ezeket a tárgyakat és bepillantást nyerhetünk a régészeti feltárás folyamatába, valamint a túraútvonal létrehozásának munkálataiba is. A kiállítás megtekintése és a Szánhedrin-út végigjárása kiegészíti egymást. Olyan, mintha egy kétirányú úton közlekednénk a múlt történetei és kincsei között” – mondta Eli Eszkoszido, az Izraeli Régészeti Hatóság vezérigazgatója.
Fotó: Magdala kő (fotó: Wikipédia)
